A Jehova tanúi vallást kik és mikor alapították?

[link]

Itt le van írva. Anno én is itt olvastam. Jó mert tömör és a lényeget írja le.

Ha kutatni kívánsz a témában, had ajánljak néhány linket a figyelmedbe:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Jehova Tanúi kialakulása után nagyon nehéz a saját kiadványaikból kutatni. Eredetüket Ádámtól és Évától, Istentől vagy Russelltől ismertetik. Ezen az oldalon arra a kérdésre keressük a választ, hogy honnan jöttek Jehova Tanúi elődjei a Bibliakutatók.

A Bibliakutatók elnevezés is egy késői elnevezés, mert Russellék már 1879 óta jelentették meg az Őrtorony folyóiratot, 1870-ben már bibliatanulmányozó csoportban jöttek össze és ezekben az időkben még nem nevezték magukat Bibliakutatóknak. Russell 1870-ben néhány rokonával és adventista barátjával alakította a csoportját. Az út ami idevezetett nagyon hosszú volt.

Bizonyos értelemben Jehova Tanúi a reformáció egy késői gyermeke. Lehetne kezdeni 1620-ban a Mayflower hajónál, de vissza lehetne menni 1520-ra vagy éppen 1517-re is. Amikor Európából a puritánok és az anabaptisták elmenekültek akkor sok ma létező és már feledésbe merült kisegyház magvait vitték magukkal. Észak-Amerika protestáns területté vált, ahol szabad utat kaptak a különböző vallási eszmék. Olyan egyszerű emberek is kezdtek a hit mély kérdéseivel foglalkozni, akik nem rendelkeztek hittudományi jártassággal. Különösen a metodista és a baptista egyházból került ki rengeteg (képzés nélküli) prédikátor akik a városoktól távol élő embereket keresték fel. Az emberekben elevenen élt az Isten utáni vágy ezért hosszabb időszakokra összejöttek messzi környékekről egy központi helyre (általában szabad térre) ahol prédikációkat hallgattak, énekeltek, imádkoztak vagy beszélgettek.

Ilyen vallásos élmények hatására sokan "mezei" prédikátorok lettek és sorra jöttek létre az újabbnál újabb vallások. Ezek egy része erősen apokaliptikus jellegű volt, a kereszténység hagyományos vallásait hitehagyónak tekintették, magukat az igaz hit helyreállításának, új kinyilatkoztatást is kaptak, rendszerint egy prófétikus lelkületű vezetővel. A vég közeli várása összekapcsolódott az emberek bibliai számítgatásaival. Különböző elméletek születtek az időpróféciákra. Ezek közül a próféciák közül néhány 1798-1805 közé mutatott. Ebben az időben a pápai állam súlyos válságba került, Napóleon megszégyenítette a pápát - mindezek pedig a várakozások beteljesülésének tűntek (római katolikus egyház ezeknél a vallásoknál általában Nagy-Babilont jelentette). Itt alakult ki az a Jehova Tanúitól is ismert szlogen, hogy "az időpont pontos, csak a várakozás téves". 1799 egy fix dátum lett ezeknél a csoportoknál, az utolsó napok, a végidő kezdete (így volt az 1920-as évekig ez a Bibliakutatóknál is).

A baptista és a metodista egyháztagok adventi várakozásba kezdtek. Nagyon komolyan hitték, hogy Krisztus hamarosan visszatér. Ilyen baptista egyháztag volt William Miller (1782-1849) is. Egy akkori népszerű felfogást követve elhitte, hogy Jézus adventje 1843-ban fog megtörténni. Az első kudarca után 1844. október 22.-re módosította a dátumot. Annyira komolyan vették az emberek ezt a Miller által hirdetett dátumot, hogy 1844. októberében nagyon sok bolt ablakába ezt írták ki a kereskedők: "Mennybemeneteli fehér ruhák még jutányos áron eladók". Az emberek vették is ezeket a ruhákat.

1844. október 22.-én a metodista advent várók, már nem voltak a metodista gyülekezetek tagjai, mert az egyházuk a konkrét dátum hirdetése miatt kizárta őket. Egész október 22.-én várták, hogy történjen valami. Nem is kevesen fehér ruhában várakoztak egész nap. Ahogyan a nap lement sokukon erőt vett a sírás, éjféltől pedig a kétségbeesés. A sok adventvárót (adventistát) megrázta az esemény elmaradása. Miller nagyon alázatosan bocsánatot kért követőitől a kudarcért. Követői alapvetően négyféle módon reagáltak.

Voltak akik egészen egyszerűen kiábrándultak Istenből. Sokan visszamentek a korábbi közösségeikbe. A maradék rész továbbra is megmaradt adventistának (adventet várónak) és két csoportra szakadtak. Az egyik csoport hitte, hogy történt valami 1844-ben csak azt nem lehetett a Földről látni (mint a Bibliakutatók 1914-el...). A többiek pedig új számítgatásokat találtak ki. A különböző teóriák következtében 100-nál is több vallásos csoportra bomlottak szét Miller még megmaradt adventista követői.

A Keresztény Advent Közösség, a Hetedik Napot Ünneplő Adventisták csak egyike voltak az akkori adventi csoportoknak, erősen létezett akkoriban a Másodadventista Gyülekezet is. Charles Taze Russell ebbe a gyülekezetbe tért be 1869-ben, élete nagy kérdései után kutatva.

Russell egy sor kérdésre nem tudta elfogadni a hagyományos kereszténység válaszát. Az adventista csoportok teljesen új elképzelésekkel tudtak neki szolgálni. Az oldal elején ismertetett elvek (közeli vég, a kereszténység hitehagyása, stb.) mellett tagadták a pokoltüzet, nem hittek a halál utáni hagyományos keresztény tanításokban sem. Meg kell látni, hogy ezek a csoportok főleg a hittudományokban járatlan emberekből álltak. Ezek az emberek teljesen másképpen értelmezték az "egylényegű" és hasonló középkori fogalmakat (amelyeket nem egyszerű emberek alkottak meg), számukra a pokoltűz vagy a lélek test halála utáni létezése összemosódott Platón filozófiájával. Ebben a csoportban a 17 éves, világi tekintetben tanulatlan Russell okosnak érezhette magát. Úgy érezte ő is megért valamit a Bibliából és képes tanítani, tekintélyre szert tenni.

1870-ben rokonaiból és másodadventista barátaiból egy "bibliatanulmányozó osztály"-t alakítanak. Ebben a csoportban együtt keresték a Biblia válaszait a saját kérdéseikre. Akkoriban Russellt és társait két elv vezette: 1. A Biblia tekintélye abszolút; 2. A Biblia nem határoz meg dátumokat (érzékenyen érintett sokakat az 1844-es kudarc). Az elméletük jó volt, csak sokszor nem értették meg mit is mondanak a valóságban a keresztény egyházak. Nem egy kérdésben csupán egy vagy két író (sokszor pontatlanul fogalmazott) könyve alapján tájékozódtak a kereszténység hitelveiről. Nem csoda, hogy hamarosan Russell kezdte úgy érezni, hogy képes rendet teremteni ebben a vallási zűrzavarban és meglelte a logikus igazságot, főleg lélekkel és a halállal kapcsolatos kérdésekben.

A csoport életében 1876-ban állt be változás. Russell ekkor találkozott személyesen is a szintén adventista Nelson H. Barbourral (1822-1906) aki meggyőzte őt arról, hogy Jézus 1874-ben visszatért, és láthatatlan jelenléte azóta is tart. Egy évre (1877) rá ketten meg is írták a Three Wordls, and the Harvest of This Wordl (Három világ és e világ aratása) c. könyvet, mely a Biblia időpróféciáit elemezte, bizonyítva egyben 1874-et, mint Jézus láthatatlan jelenlétének (paróziájának) a kezdetét. Ugyanakkor közösen kiadták és szerkesztették a Herald c. vallásos, havonta megjelenő folyóiratot.

Russell csoportja követte Russellnek e fordulatát és egyetértően támogatta is Russell és Barbour együttműködését. Barbour azon a véleményen volt, hogy Jézus 1874 óta láthatatlanul jelen van az égben (ugyanazt vallotta, mint Jehova Tanúi ma 1914-ről). Önmaga is megélte az 1844 után született újabb dátumokat és kudarcaikat. Ő 1873 mellett tette le voksát egy hosszabb adventizmusból való kiábrándulása után. Saját folyóirata is volt (Éjféli Kiáltás) amiben publikálta elképzeléseit. Ő is módosította dátumát 1874-re. Amikor kudarcot vallott 1874-es adventi dátuma, 15 000 követőjéből 200 maradt mellette. Közülük egy észrevette, hogy a parousia szót nemcsak eljövetelnek lehet fordítani, hanem jelenlétnek is. Követői kitartottak amellett, hogy 1874 bibliai dátum, csak a várakozás tárgya volt téves. A jelenlét egy 40 éves időszak, amely 1914-ben, e világ végével zárul le. Ezt a fejtegetést magáévá tette nemcsak Russell, hanem osztálya is (1876).

Russell igyekezett sürgetni a véget. Megadta végidődátumnak 1879-et és 1881-et is, de azok elmúltával visszatért 1914-hez. Jézus halálának bűneltörlő értékén összevitatkozott Barbourral 1879-ben és ekkor szétváltak útjaik. Russell útjára indította saját folyóiratát az Őrtoronyt, valamint néhány ezer követőre is szert tett addigra. 1881-es kudarc hatására létrehívta az Őrtorony Társulatot amit 1884-ben törvényesen is bejegyzett. 1880 óta Russell személyesen látogatta olvasói táborát, 1882-ben már több gyülekezet is Pásztorává választotta.

Voltaképpen ez az út a kezdete Jehova Tanúi megszületésének.

Nagyobb lépésekben haladva: Russell követői felveszik a Nemzetközi Bibliakutatók elnevezést, 1914-es kudarc után pár évvel Russell meghal (1916), új elnököt választ a mozgalom vezetése, aki szinte puccsot hajt végre, hogy hatalmát megszilárdítsa, ezzel szakadást idézve elő a mozgalomban.

Az új elnök, Rutherford akárcsak elődje, azonnal dátumok sokaságát hirdeti meg (1918, 1921 és 1925). 1925-ben nagyon sokan otthagyják a kudarcok miatt a szervezetet. 1925-1931 között Rutherford nagyon erősen megváltoztatja a szervezet tanítását. 1799, 1874, 1878, 1921 eltűnik a tanításból. 1914 és 1918 megmarad, de új értelmet kap, 1925 megmarad bibliai dátumnak, de semmit nem kapcsolnak hozzá. Az új szervezetből Rutherford fokozatosan kiszorítja Russell híveit és egyik utolsó lépéseként 1931-ben új elnevezést ad a Bibliakutatóknak, a Jehova Tanúi nevet.