Bűn, ha sokszor nem vállalom fel a hitemet, hanem elhallgatom vagy leplezem azt, hogy komolyan vegyenek az újateisták, antiteisták, harcos ateisták is?

Sokszor egyébként pont akkor teszem ezt, amikor kiállok a hitem mellett. Nem vallom magam ateistának vagy más vallásúnak soha, nem tagadom meg Krisztust, de ködösítek. Például szándékosan agnosztikus teistának nevezem magam, abból a megfontolásból, hogy nem vagyok fundamentalista, nem gondolom, hogy biztos tudásom lenne arról, amit még senki nem látott a tanítványokon és a prófétákon kívül, Jézus is mondta Tamás apostolnak, hogy azok a legboldogabbak, akik tudnak hinni anélkül is, hogy láttak volna, vagyis biztos tudással rendelkeznének.

Mivel bár még diák vagyok, hallgatok, többek között történettudományt, fizikát és teológiát tanulok, emiatt gyakran irritál a puszta megtévesztés miatt is a sok esetben áltudományos Zeitgeist-hipotézisek és hasonlók tudománytalan elméletek tényként való közlése ezeken a harcos ateista platformokon, így nem csak a hitemet védve, hanem pusztán tudományos szemmel, a tényeket is védve, teljesen objektíven, a hitemet mellőzve szeretek helyreigazításokat közzétenni. És mivel az írásaim objektívek, nem keresztény apologétaként írok benne, hanem tudományos tényeket közlök, gyakran ateista, nonteista, agnosztikus, zsidó vagy más nem keresztény, akár a kereszténységgel ellentétes hitű stb. kutatókra hivatkozom, akiknek egyáltalán nem állna érdekében a kereszténységet mosdatni vagy védeni - én sem ezt teszem, csak szeretném, ha akkor már legalább legitim érvekkel támadják a kereszténységet -, emiatt borzasztóan zavart, hogy sok keresztényellenes rá volt pörögve arra, hogy keresztény vagyok, emiatt azonnal leszavazták a válaszaim, senkihez nem jutott el, mivel megkaptam, hogy fundamentalista valláskárosult lehetek, aki képtelen elfogadni a tényeket, meg, hogy a megrögzült gyermeki hitvilágom védelmében mindent képes lehetek bebizonyítani stb. Pedig kettőnk közül ők azok, akik képtelenek elfogadni olyan tényeket, mint hogy létezett egy történelmi - nem természetfeletti - Jézus, akinek a létét a tudóstársadalom kb. egyhangúan elfogadja, aki a Kr. e. 1. és a Kr. u. 1. században élt Júdeában, egy zsidó vallási tanító, vándorprédikátor, filozófus volt, akinek a radikális és újszerű nézeteit nem kedvelte a korabeli vallási vezetés és részben emiatt is fektethette le a kereszténység alapjait, még akkor is, ha később az apostolok, Pál apostol, a niceai zsinat, majd az azt követő zsinatok jócskán még hozzátettek. Nem állítok mást a Biblia történetisége kapcsán, mint mondjuk az agnosztikus Bart D. Ehrman vagy a nonteista William G. Dever, akik egyébként radikálisan mérsékelt, centrista nézeteket vallanak a Biblia hitelességéről és még csak meg sem közelítik a bibliai literalizmust. Még ők is, sőt, a tudóstársadalom egy jelentős része is megkapta sokszor, hogy rejtett módon keresztények, pusztán amiatt, mert nem gondolják, hogy a Biblia még pusztán a megírás korának történelmi eseményeit és emlékeit sem tükrözi minimális mértékben sem. De ugyanezt az objektív megközelítést alkalmazom akkor is, amikor a harcos ateisták a világvégeváró szektákkal karöltve kezdik el azokat a nevetséges konteókat, minthogy a pápa süvegét a bűnös filiszteus vallás halistenéről mintázták, meg hogy az úrvacsora a Mithrász-kultuszbl származik, a Szentháromság a hinduizmusból van lopva stb. stb., a végére már odáig eljutva, hogy a kereszténység kb. a kor bahá'í hite volt és a világ összes vallását magába foglaló szinkretizmus lett, csak nem felvállaltan.

Bűn, ha amiatt elhallgatom a hitem, hogy egyáltalán komolyan vegyenek?