Ha gondolatban elkövetem a megbocsáthatatlan bűnt akkor már az a bűn a lelkemen szárad?

Az egyetlen bűn, amit nem bocsát meg az Isten, az, amit nem gyónsz meg.

A Szentlélek káromlása pontosan erre vonatkozik. Ha nem hagyod, nem hiszed, hogy a Lélek által eltöröltetnek a bűnök a bűnbocsánat szentségében vagy bármilyen más módon kételkedünk Isten kegyelmében; Isten (szabad akaratunknál fogva, és mivel mi nem hagyjuk), nem tud működni bennünk. És mi a bűn, ha nem a Végtelen Szeretet elutasítása?

Kedves Kérdező.

Mi a bűn? A Biblia így határozza meg:

(1János 3:4) . . .a bűn törvényszegés.

Vagy is aki törvényt szeg, az bűnt követ el.

A Bibliából megtudhatjuk, hogy van halálos bűn, és van nem halálos bűn is.

(1János 5:16) . . .akik nem olyan bűnt követnek el, mely halált von maga után. De van olyan bűn, amely halált von maga után.. . .

(1János 5:17) . . .van olyan bűn, amely nem von halált maga után.

Ez nem jelenti, hogy akkor bármilyen helytelenséget elkövethetünk, törekedni kell az alapelveket, törvényeket megtartani.

A megbocsáthatatlan bűn valóban a szent szellem elleni "káromlás". Vagy is Isten szelleme ellen beszélni.

(Máté 12:31) . . .Isten mindenfajta bűnt és gyalázkodást megbocsát az embereknek, de aki a szellemet gyalázza, annak nem bocsát meg.

A zsidó vallásvezetők látták Isten szellemét működés közben, amikor Jézus véghez vitte a csodáit, mégis Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították a hatalmát.

A szent szellem elleni vétek Isten, és a szent dolgok elleni rágalmazó, sértő vagy becsmérlő beszédet jelenti. A szent szellem közvetlenül Istentől árad ki, így aki szembehelyezkedik a működésével, vagy elutasítja azt, olyan, mintha Istent gyalázná.

Ez lehet a helyzet egyesek esetében, akik keresztényekké váltak, majd szándékosan elfordultak Isten tiszta imádatától. Erről ír a Zsidókhoz írt levél:

(Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva követünk el bűnt újra meg újra, miután pontosan megismertük az igazságot, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, 27 hanem csak az marad, hogy várjuk a félelmetes ítéletet és a tüzes haragot, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.

Azt hiszem, már párszor írtam a halálos bűnről, egy magyarul feliratozott videó linkjét is megosztottam erről, hadd ne irogassam le ugyanazt nem tudom hányadszor. Rákeresel a nevemre, megtalálhatod.

De röviden, a halálos bűn az nem egyetlen gondolat vagy cselekedet, hanem egy állapot, amibe kerülhet valaki (igazából bárki). Az az állapot, amelyben az emberi értelem már annyire elsötétült, és az emberi szív annyira megkeményedett, hogy már lehetetlenné válik a megtérés, a visszatalálás Isten szeretetébe, vagyis lehetetlenné válik a szív újbóli meglágyulása és az értelem kitisztulása. Ezt általában a folyamatosan, tudatosan és a többszöri figyelmeztetések vagy fenyítések ellenére elkövetett bűnök okozzák. Persze, talán van egy utolsó csepp a pohárban, egy olyan bűnös tett vagy gondolat, ami az utolsó lökést adja, hogy abba a bizonyos örök kárhozat állapotba kerüljön valaki, de sokkal inkább az oda vezető út a fontos, az oda vezető úton lehet tenni vaalmit, nem az utolsó cseppnél. Amikor a farizeusok Jézus tettét, hogy megszabadított egy súlyosan szenvedő embert attól a démontól, ami gyötörte, az ördögnek tulajdonították, Jézus ezt a megállapításukat olyan mértékű elsötétedett elmének és megkövesült szívnek értékelte, ami már közel lehetett vagy akár átléphette azt a pontot, amiből van megtérés. Ezért adott nekik egy utolsó figyelmeztetést, hogy túl messzire mentek.

A kérdésből, amit feltettél, ugyan én nem tudom megállapítani, hogy te hol állsz ebben a kérdésben, de egyet tudok ajánlani, ne kövess el bűnöket, hanem ha valamiről tudod, hogy rossz és bűn, ne csináld, és kész. Nem kell ezt túldimenzionálni és túlbonyolítani. Minden bűnnek van romboló hatása az ember hitére, minden bűn életellenes, és viszi az embert az értelmének elsötétedése és a szívének megkeményedése irányába, és ha nem változtat rajta az ember, előbb-utóbb eljut egy pontig, ahonnan nincs már lehetőség a lelkének/szellemének az újjáélesztésére, ez az állapot a halálos bűn. A bűn életellenes, olyan a bűnben maradni, mint az ún. szabadtüdős merülésben (ez egy sport) kockáztatni a fulladást. Minél mélyebbre merül az ember, annál nehezebb feljönni a felszínre levegőért, és van egy pont, aminél mélyebbre menve már nincs visszaút, meg fog fulladni az illető, mert elfogy a levegője, mielőtt fel tudna érni a felszínre. Tehát így van a bűnnel is, ha sokszor elcsábul az ember, és "egyre mélyebbre megy" a bűnökben, vagyis rendszeresen követ el bűnöket, anélkül, hogy megtérne, akkor egy ponton rászakadnak az emberre a bűnei következményei, úgymint a bűntudat, a szégyen, a reménytelenség, a kilátástalanság, a szorongás és félelmek az örök ítélettől és hasonlók, ami kezdi elvenni az ember hitét abban, hogy megmenekülhet. És mivel a bűn elválaszt Istentől, a segítség, Isten távol van, Isten hitet adó hangja távolról nagyon halkan hallatszik, fogy a levegő, a felszín (Isten, azaz a hit, remény, szeretet) messze. Ellenben a bűnök összekapcsolnak az ördöggel, úgyhogy az ördög közel van, az ő hangja nagyon erős, és egyre ordibálja az ember fülébe a vádlásait, a megszégyenítéseit, az elbizonytalanításait, hogy adjad fel, adjad fel, mert nincs remény.

Megjegyzendő azonban, hogy ha valaki folyamatosan, tudatosan komoly bűnöket követ is el, a szűk keresztmetszet sosem Isten. Isten meg tud bocsátani minden bűnt, a felszín, a levegő, Isten, mindig ott van. A kérdés az, hogy az ember milyen messze került, elérhető-e a felszín, mielőtt meghalunk. Júdás apotolnak, bár megbánt a bűnét, nem volt már elérhető a megmenekülés, ő elkárhozott, Péter apostolnak még elérhető volt, ha keservesen is, de megmenekült. Jézus mondta is Péternek, hogy "Imádkoztam érted, hogy el ne fogyjon a hited, ezért amikor megtérsz, te bátorítod a tesvéreidet." (Lk 22:32) Egyfajta ima volt Jézustól, hogy Péternek tartson ki a "levegő", amíg a felszínre ér a mélyből, és egyúttal feladatot is adott neki, hogy a többi tanítványban, akik ugyancsak komoly bűntudattal küzdöttek amiatt, hogy a Gecsemáné kertben elhagyták Jézust, majd Péter erősítse a hitet.

üdv, a javuló Stefán

Kedves kérdező! A válaszomat olyan nézőpontból, olyan feltételezéssel írtam, hogy te egy megváltott ember vagy. Amennyiben nem vagy megváltott, akkor a "halálos bűn" vagy a "Szentlélek káromlása" nem is értelmezhető. Ugyanis Krisztuson kívül mindenki elveszett a Biblia szerint, akár a halálos bűn állapotában, van akár nem, mert mindenki vétkezett. Tehát igazából a halálos bűn állapotába csak egy újjászületett lélek tud kerülni, ugyanis ahhoz, hogy valaki lelkileg/szellemileg meghaljon, előbb élnie kéne. Aki nem született újjá a Szentlélektől, az még a halálban van, tehát a nem megváltott emberek esetében többé-kevésbé értelmetlen halálos bűnről beszélni, merthogy Isten előtt ők eleve halottak a bűneikben, még nem születtek újjá.

Isten Jézus Krisztus halálában és feltámadásban való részvétellel szüli újjá az emberi lelkeket. Ez 3 lépésben történik, hit, megtérés, bemerítkezés. Ha esetleg van más módja annak, hogy valaki megváltottá váljon, az nincs leírva a Bibliában. Nem állítom, hogy nincs más mód, csak azt, hogy ha valaki más módon próbálkozik az üdvözüléssel, arról a Biblia nem ír semmit, ezért az nagy valószínűséggel téves. Isten azt mondja, hogy ő így rendelkezett, és így kell üdvözülni. Ha valaki másként gondolja, például csecsemők lespriccelése által, vagy ki tudja még milyen furcsa módokon, az okosabb Istennél meg Péter apostolnál is, akinél az Isten Országa kulcsai voltak, mégpedig ez a 3 kulcs: a hit, a megtérés és a bemerítkezés, ezt hármat hirdette az első pünkösdkor, lásd ApCsel 2. fejezet. Jézus világossá tette, hogy Péternek adja a kulcsokat ahhoz, ahogyan be lehet menni Isten Országába (és nem Péternek meg utódainak, kifejezetten csak Péternek). Ha valaki mást hirdet, akkor az illető legalábbis lement a térképről a saját felelősségére, és ha nem jön össze sem neki, sem azoknak az üdvözülés, akiknek mást tanított, akkor csak saját magát okolhatja.

üdv, a javuló Stefán