A maszturbálás bűn?

A maszturbálás bűn, de soha nem szabad, hogy ennek időnkénti elkövetése elkeseredésre, reményvesztésre, vagy beteges öngyűlöletre késztessen minket. Nem vagy undorító, és Isten nem fog a pokolra küldeni.

A dologról többet kell mondani annál, hogy bűn vagy sem ahhoz, hogy igazán megértsük, és helyesen tudjunk hozzáállni.

A maszturbáció azért bűn, mert nem Isten akarata. De nem azért, mert Ő sajnálná tőlünk a testi örömöket, hanem azért, mert az önkielégítésben ezt az ember rendetlenül használja. Isten a nemiséggel járó testi örömöket arra szánta, hogy a házastársak egymást ajándékozzák meg vele. Amikor az ember ezt magának okozza, akkor önmagát akarja olyannal boldogítani, ami nem arra a célra rendeltetett. Aki nem tudja ezt vagy nem vallásos, az tudatlanul követi el a rendetlen cselekedetet, de a lelkiismeret nála is jelez. (A lelkiismeret jelzései minden emberben ott vannak, de ezeket el lehet nyomni. Aki huzamosabban él szabados nemi életet, és tudatosan elnyomja ezeket az érzéseket, abban ezek a finom belső sugallatok fokozatosan elhalkulnak, végül már nem is hallja őket. Azt mondják, hogy ők nem éreznek ilyenkor semmiféle lelkiismeretfurdalást. Az isteni sugallatokat követni próbáló ember mindig érez ilyet rendetlen cselekedetek után. Ez jellemzően ürességérzet, levertség, szorongás érzése a gyomorszáj és szív környékén, az alvás nyugtalansága, stb. formájában jelentkezik. Az ember érzi, hogy helytelen dolgot tett.)

Isten azonban tudja, hogy mennyire esendő az ember: a bűnbeesésünk óta nehezére esik neki tenni a jót, a helyeset. Isten pontosan tudja azt is, hogy a kísértések és botlások elleni küzdelem mennyire különösen nehéz a nemiség, a testi vágyak terén. Épp ezért különleges irgalommal tekint arra, aki ebben törekszik a jóra. Isten sohasem néz gyűlölettel, megvetéssel az önkielégítés bűnében megbotló emberre (ahogy más bűnöket elkövetőkre sem), és sosem hagyja az újrakezdés lehetősége nélkül. Sőt! Az újra és újra jóra törekvő embert megerősíti, és fokozatosan segíti majd a rossz szokásoktól való elfordulásban.

Fontos tudatosítanunk azt is magunkban, hogy a normális nemi vágy (kéjvágy) önmagában nem rossz dolog és nem bűn. Mitöbb, elengedhetetlen feltétele a házasságnak és utódok nemzésének. A nemi vágy az ember egyedfejlődésének teljesen egészséges velejárója, ez tereli oly ellenállhatatlan erővel egymás felé a férfit és a nőt. Nélküle nem születnének és nem is születhetnének gyerekek. Sosem szabad tehát ezt úgy tekintenünk, mint valami önmagunkból kiirtandó bűnös dolgot. Azt kell csak észben tartanunk, hogy ennek is megvan a megfelelő ideje és módja.

Mit kell tehát tenni? Először is, még véletlen se utáld magad miatta! Tudd, hogy helytelen cselekedet, küzdj ellene, de sose engedd, hogy az ebben való botlások az öngyűlölet felé tereljenek. Isten szeret téged és örök boldogságra rendelt! Ez a legfontosabb. A következő dolog: próbáld kerülni ezt a cselekedetet. Ha megesik, bánd meg, és kezdd újra. Ha katolikus vagy, gyónd meg, ha nem, akkor csak kérd Istent, hogy bocsásson meg, és segítsen megmaradni a jóban. Nagy keresztje ez a fiatalságnak, amire hosszabb távon a házasság adhat megoldást.

Bátorság, ne félj, Isten szeret téged és a javadat akarja!