A kereszténység istenét valóban az egyik ősi sumér istenről mintázták?

Jesszus 10-es, ez most komoly?! Egy mesekönyvből lévő idézetek minden csak nem hiteles forrás.

Több mint 5000 istent találtak ki emberek, több száz vallási könyv van, miért pont ez az egy lenne igaz az összes többi közül? Zeuszék meg Anubiszék pl sokkal régebben ki lettek találva, a hieroglifák sokkal régebbiek, mégse idézgetek belőlük. Azért mert valamit leírnak, nem kell tényként kezelni.

"Hiszen egyetlen Teremtő Isten van."

A kereszténység szerint. Ezért ez csak a keresztények istene, amiről beszélsz.

#13

Atlantisz történetében is szerepel a világuk víz alá merülése, az északi mitológiákban is szerepel özönvíz, akkor miért nem azokból?

Nem gondolod, hogy a sivatagokat leszámítva a világon szinte mindenhol voltak nagy méretű áradások, özönvizek és így a legtöbb nép mitológiájába egymástól függetlenül is bekerült? Ha még ezt az egyetlen momentumot onnan is vették volna át, miért jelentene egyenlőségjelet Enlil és Jahve között? Minden egyéb jellemvonásában miért különbözik Jahve és a summer panteon istenei?

Miért vagy ennyire tanulatlan és egyszerű?

Minden ma létező vallás felhasznál nála ősibb gondolatokat, de mindegyikben van valami új is. A zsidóságban pld új az egyetlen, láthatatlan, elvont isten gondolata. A kereszténység ehhez hozzátette azt, hogy a zsidók törzsi istene minden ember istene.

De a Korán csak ellopta és kitekerte a Tórát meg az Ujszövetséget. Minden csak szélhámosság, gondolatrablás. Semmi önálló elgondolás.

#17

Én is műszaki területen dolgozom, de ha megengedsz egy tanácsot, akkor érdemes minden területen, különösen történelem területén kis műveltségre szert tenni.

Békesség neked, kérdező!

A kereszténység Istene valóban a korabeli antik civilizációk, kultúrák pogány hiedelemvilágából, okkult hagyományiból lett megalkotva. De nem csak ezen vallás Istene, hanem minden vallásban felelhetőek valahol ezen közös szimbólumok, jelek, kifejezések, jelentéstartalmak, mivel minden egyes vallás gyökere egy tőről ered, és mindegyik embertől való. Mindegy, ki volt az az istenség, ha az volt egyáltalán. A kérdés inkább az volna, miért lett ez így alakítva? A kereszténység esetében érdemes megvizsgálni Isten Lelkével, ki is valójában az Ószövetség bosszúszomjas istensége, vagy kicsoda valójában a vallás messiása, aki megnyerő karizmájú, mindenkit szerető, varázsolgatós és egy kereszten, egy bálványos szenvedő. Nem is beszélve az Apostolok cselekedetiben is olvasható Pálról. Ha már a háromság tana, akkor itt vannak nyíltan, hogy ki kicsoda, de milyen értelemben, lelki nívóval?

A szimbólumok, jelek, kifejezések, színek, verbális- és nonverbális együtthatók ott vannak mindenütt az életünkben, a szórakoztatóiparban, mindenhol, ismétlődnek, nem hiába, de mégsem veszik észre őket annyian. Mert könnyebb azokra, akik ezeket látják ráaggatni az őrült, összeesküvés-hívő titulust, mintsem szembesülni. Könnyebb lepontozni, megalázni őket, mintsem meghallani az Igazságot, mert a szemebsülés bizony kellemetlen és fájó.

A Szent Lélek szabadítsa meg a Babilonból azt, aki tévelyeg!

Üdv.