Ha valaki sajnos kiskorába hal meg, akkor a túlvilágon lessz felnőtt, érett, kiformálódott, művelt személlyiség?

Primo, a lélek esetében nem értelmezhető az, hogy felnő. A lélek nem változik a korral.

Secundo, a limbus puerorum tanítása nem dogma, tehát lehet is vallani, mert nem eretnekség, de el is lehet utasítani.

A kereszteletlen gyermekeket Isten irgalmában bízva engedi Egyházunk végső útjukra. Bár a keresztség kegyelmében — önhibájukon kívül — nem részesülhettek; nincs más bűnük az áteredő bűn kivételével. Egyedül az Úr tudja, mi lesz velük.

#11

A hajlam önmagában nem bűn. Írtam erről rengeteget, de inkább nézz utána, mert nem tartjuk gonosznak a homoszexuális embereket.

A kérdés túl összetett ahhoz, hogy egyszerű választ adjunk, és nem is üdvösségkérdés szerintem, hogy teljesen pontosan tudjuk ezt. A Biblia nem ír erről, ami azt jelentheti, hogy Isten nem akarta, hogy az erre való választ megtudjuk. Ennek a fő oka az lehet, hogy ez a kérdés túl komplex még a legokosabb ember számára is, hogy felfogja és megértse. Ettől függetlenül az, hogy ki hogyan vélekedik a kérdésről, sokat elárulhat a hitének az egészségességéről, és az istenképéről. Például aki ártatlan gyereket a Pokol tüzéeb küldene, az gondolkodjon el arról, hogy egy durva és igazságtalan istenképe van-e.

Ha nem is tudjuk a választ, azért néhány dologban viszonylag elég biztosak lehetünk, amelyek az alábbiak:

1. Ezékiel 18. fejezete arról ír, hogy mindenki a saját bűne miatt hal meg, és a fiú nem vétkes az apja bűne miatt. Ez azt jelenti, hogy Ádám és Éva bűne miatt nem juthat senki a pusztulásba (más szóval a kárhozatba). Vagyis az eredendő bűn tanítása téves, és (az ártatlanul) meghalt gyerekek nem kerülhetnek semmiféle olyan állapotba csak azért, mert a földre megszülettek, amelyben Isten büntetése sújtja őket.

2. Isten minden teremtményének, akit Ő a saját képére teremtett -- vagyis minden emberi léleknek -- felajánlja a választási lehetőséget, hogy elfogadja-e őt Urának és Istenének, vagy valaki mást választ. Szerintem a gyerekkrukban meghaltak lelkeinek is megvan/meglesz ez a választási lehetőségük (ez a saját véleményem, nem tudom a Biblia alapján sem megerősíteni, sem cáfolni). Vagyis automatikusan csak azért, mert valaki gyerekkorában halt meg, szerintem nem kerülhet senki az üdvözültek közé, azt választaniuk kell (majd).

3. Ugyan a gyermekek, akik fiatal korukban meghaltak, nem követtek el olyan bűnt a testükkel, amiért felelősséggel tartoznának, és mivel meghaltak, nem is fognak már elkövetni többé bűnöket a testükkel. De bűnök elkövethetőek az akarattal, gondolkodással, szándékkal és érzésekkel is, nem csak a testtel, ugyanis a léleknek/szellemnek test nélkül is vannak gondolatai, szándékai, érzései, és akarata. Lásd például Rómaiakhoz írt levél 8:27: "S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért." De példának tekinteheted az Atyát is, aki szellem/lélek, és a Bibliában láthatod, hogy vannak neki szándékai, akarata, gondolatai, érzései. Tehát azok a lelkek, akik éretlenül kerültek a túlvilágra, valószínűleg előbb-utóbb elkövetnek bűnöket (ez megint csak a saját véleményem, nem tudom a Biblia alapján biztosan sem megerősíteni, sem cáfolni).

4. Az utolsó ítélet, vagyis az "ítélet napja" még nem történt meg. Számomra az 1Péter 4:6 arra is utal, hogy Isten nem a bűnök alapján fog ítélni azon a napon, hiszen mindenki vétkezett, hanem az alapján, hogy mely lélek hogyan válaszol az evangéliumra (a Jézus Krisztusról szóló jó hírre), amely evangélium a halottak lelkeinek is hirdettetett az 1Pét 4:6 szerint -- ez valószínűsíti, hogy egyes meghaltaknak a túlvilágon még van lehetőségük arra, hogy bejussanak Isten Országába, amíg el nem jön valóban ennek a világnak és a túlvilágnak is az utolsó másodperce.

5. Isten maximálisan igazságos és kegyelmes, és emellett maximálisan bölcs, úgyhogy jól tuja mit csinál. Ez meg fog mutatkozni az ítélet napján is. Mindenki be fogja látni, hogy Ő minden kérdésben igazságos és kegyelmes döntést hozott, a gyerekkorukban meghaltak lelkével kapcsolatban is. Úgyhogy jobb, ha bízunk benne, és nem próbálunk mindent megérteni, ami túl magas nekünk. Foglakozzunk azzal, amit ma meg tudunk tenni ebben a világban ahol most, ma élünk, hogy dicsőséget hozzunk Istennek, és halott emberekkel vagy gyerekekkel ne foglalkozzunk, kivéve, ha esetleg teológusok vagyunk.

Éppenséggel a Bibliában van egy figyelmeztetésa 2Péter 3:15-16-ban, hogy a tanulatlanok/képzetlenek és állhatatlanok kiforgatják a Bibliából a nehezen érthető részeket, különösen Pál apostol leveleinek egyes részeire gondolva írta ezt Péter apostol. Tehát amikor ilyen nehéz kérdésekkel akar valaki megbirkózni, mint például, hogy mi a meghalt gyerekek sorsa, akkor meg kell ezt kérdeznie magától, hogy (1) megvan-e ehhez a megfelelő tanultságom/képzettségem (pl. elvégeztem egy jó teológiai akadémiát?), (2) eléggé kitartó vagyok-e, hogy akár évekig kutassam ezt a témát, amíg teljesen összeáll a kép, és minden kétség ki lesz zárva, vagy hajlamos vagyok túllépni a saját korltaimat, hajlamos vagyok-e azelőtt kinyilatkoztatni valamit, mielőtt még teljesen biztos vagyok a dolgomban, akár lustaságból, mert szeretem "karddal szétvágni a gordiuszi csomót", akár önteltségből, hogy túl okosnak képzelem magam. Tanultság/képzettség, kitartó kutatómunka, és alázat nélkül valószínűleg mindeféle téves elképzelésekbe torkollik a Biblia nehéz kérdéseinek a megválaszolása.

üdv, a javuló Stefán

Nem.

A túlvilágon az ilyen személy eleinte rothadó hús lesz, majd por.

Legalábbis a wikipédia és a szakirodalom szerint:

[link]

18-ason jót nevettem. Én Tolkien-szakértő vagyok, mégse hiszem el hogy létezik az Egy gyűrű.

Egy épelméjű teológus se a mesékben hisz hanem az eredetüket, kultúrális és társadalmi szerepüket, alakulásukat kutatja.