Ugye Isten nem bűntet meg azért mert misén ima közben olyan dologra gondoltam véletlen, amitől tartok? Ugye nem ezt adja Isten, ha épp az ellenkezőjéért imádkoztam?

Valóban, ez már-már babonás gondolkodás.

Amúgy az ilyen átfutó gondolatokról nem tehet az ember. Ha nem tudva és akarva gondolsz erre.

Békesség neked, kérdező!

Isten senkit sem büntet. Ez is egyfajta vallási babona, dogma, amely erőteljes feszültséget generál a hívőben, és óriási terhet ró rá, amely később elvezet majd az önvádhoz, ami pedig maga a sátáni lelkület. Nem Isten büntet, hanem az ember, aki leveszi Róla a tekintetét, és inkább a saját testi vágyaira, a világra néz. Mindig az ember bünteti saját magát. Isten szeretetet, aki igazságosan szembesít, nem pedig büntető, aki megtorol.

A mise kapcsán, az Isten nem lakik kézzel készített templomokban, ami meg is íratott. Krisztus azt mondja, hogy amikor imádkozunk, a belső szobánkba menjünk be, és ne imádkozzunk mások előtt képmutatóan. Az imádság helye a gyermeki lélek.

Semmi sem történik az életben véletlenül, ilyen nincsen. Minden okkal van, nem céltalanul. Ez egy óriási hazugság és képmutatás, amikor a véletlenre fogjuk a saját felelősségünket. Ha te ezen dolgokra gondolsz, az csakis azért lehet, mert ezek vannak a szívedben, és ezek bizony vádolnak, ha nem tiszta érzések, gondolatok. Ezért vádló a sátán szó jelentése héberül, mert az ember magát vádolja szüntelen. Ezek az istentelen érzések, gondolatok mindig feltörnek és vádolnak, azért, mert nem vittük őket Isten elé, így nem kaptunk békességet sem.

Ez nem kísértés, azt az ember teszi magával. Kísértést érez a testi vágyakra, a világra, így elcsábul. Isten sem nem büntet, sem nem kísért senkit sem. Ő a szeretet maga, egy dolgot tesz: szeretve szembesít, táplál. Hagyja, hogy az Ő tökéletes tükrében megmutatkozzon az Igazság. Ez az igaz lelki Élet.

Azon nem gondolkoztál még el, hogy nehéz mások előtt összpontosítani? Hogy talán érdemes volna neked is megpróbálnod egy ideig nem járni a templomba, hanem helyette járnál inkább lélekben Istenhez? Érzed egyáltalán te is Isten jelenlétét a falak között? Vagy elmész, mert más ezt akarja, mert sokan teszik? Miért nem kérdezed meg róla személyesen Istent, neki tetszik ez? Ő a vallásba hív el téged, vagy személyesen magához? Rideg falak közé, vagy inkább ki a természetbe? Hol van Ő inkább jelen a kettő közül?

Krisztus azt mondja, hogy ha hisszük, amiért imádkozunk, meg is kapjuk. Ha kérünk Istentől Krisztus lelkületével, gyermeki módon, szelíden és alázatosan, kapni fogunk. De! Nem úgy és azt, mint amit sokan gondolnak. Mert hiába imádkozik valaki Istenhez gazdagságért, luxus autóért, stb. Ő akkor tud segíteni, ha a kérés életadó, tápláló, nem pedig világi komfort és tékozlás. Segít, ha valaki rászoruló, és hajlékra vágyik, hogy tudjon hol aludni. Segít, ha valaki nélkülöző, hogy egy kisebb pénzösszeghez jusson. Ad, amennyi szükséges a megélhetéshez, de nem a luxushoz, a dorbézoláshoz. Sokan világi dolgokat kérnek Tőle, sikert, pénzt, csillogást, könnyű életet, ezért nem kapnak semmit sem. Tudni szükséges Tőle kérni. Mert sokszor, amikor Ő ad, akkor úgy teszi, ami szembe megy azzal, mint amire valaki vágyik. De ez is egy ajándék Tőle, viszont sokan ilyenkor megharagszanak Rá, káromolják, elfordulnak Tőle, hogy nem segített, pedig igen. Nem hiába mondja, hogy az Ő gondolatai nem a mienk, és az Ő útja nem a mi utunk. Ha ad, akkor azt szükséges elfogadni. De akkor ad, amikor akar, úgy, ahogyan akarja, és annak, akinek akar. Sokan abban a tévedésben élnek, hogy nekik Isten segít a pénzben, népszerűségben, stb. Nem, ezt nem Isten adja, hanem valaki más. Nézd meg kérlek te is, miért is imádkozol Hozzá? Mire vágyik a szíved? Mert ha a száj szól valamit, de a szív mást érez, az képmutatás, és az is, ha nem lelki kincsekre vágysz. Abban Isten nem segít.

A babonaság nem ez, hanem az, amikor hiszi valaki, hogy igazat szól, de közben nem veszi észre, milyen az ő fájának a gyümölcse, hogy ott tekergőzik benne a kígyó. Ez az a babonaság, önámítás, ami romba dönti a lelket, de a másik ember lelkét is képes elvezetni Istentől. Az ember magát nem képes tisztítani azt Krisztus munkálja ki bennünk. Mindenről tehetünk, csakis mi, és senki más felelős nincs ezért.

A Szent Lélek kegyelme hasson szüntelen!

Üdv.

#4

Miután a második mondatban hazugságot láttam, végig sem olvastam az egészet. Komolyan, a tudás nem bűn! Ha a katolikus hitet akarod bírálni, legalább ismerd meg, amit kritizálni akarsz!