Miért szokás azt mondani a depressziós (vagy bárhogy máshogy önsorsrontó) embereknek, hogy "meg kell tanulniuk szeretni" (magukat, másokat), és akkor jobb lesz?

Szia, nos gondold csak végig, mit teszel azzal az emberrel, (vagy kisállattal akár) , akit szeretsz… Maradjunk az embernél : kedves vagy vele, ajándékot veszel neki, amiről tudod, hogy örül neki, megleped a kedvenc csokijával (akármijével) , időt szánsz rá, odafigyelsz arra,amit mond, fogyelembe veszed a veleményét, ha csak lehet kedvezel neki, amikor valalami döntéshelyzet van…és még sorolhatnánk, mindenki másképp fejezi ki a szeretetét, ezek csak általanos dolgok.

És most gondold végig, hogy bánsz magaddal…

Az a tapasztalat, hogy alapvetoen is sokan kevés önbizalommal élnek, másokat maguk fölé helyeznek , ha beleneznek a tükörbe, túl kövérnek, túl soványnak, túl alacsonynak, túl magasnak látják magukat…bezzeg mások - gondolják. És nem kedvesek magukkal, nem foglalkoznak azzal, amit ők szeretnének, hanem előtérbe helyezik a párjukat pl, vagy a gyerekeiket (ami rendben is van - na de nem állandóan) Szóval , legtöbbször lemondanak, megalkusznak, háttérbe szorítják magukat. Persze, hogy így nem öröm az élet!

Persze a világ másik felére meg pont a végtelen önzés, a másokon átgázolás jellemző, ez a másik véglet.

Valahol az arany középutat kell megtalálni. Az élet szép tud lenni, de ha kifejlesztjük magunkban a negatív szemléletmódot, akkor vakok leszünk a szépre meg a jóra, csak azt látjuk, mi nincs nekünk és ezért kesergünk.

A hálás szemléletmód sokat segít, hogy minden nap keress 3-5 dolgot, aminek örülhetsz, a legapróbb dolog is lehet, lényeg, hogy vedd észre, állj meg egy pillanatra és élvezd, örülj neki.

A Bibliában már az ókorban “törvény” fogalmazta meg, hogy “szeresd felebarátodat, mint önmagadat” 3Mózes 19:18

Valamennyire szeretniük kellett magukat, higy a másikkal is szeretettel tudjanak bánni.

Én nem vagyok pszichológus vagy pszichiáter, vagy orvos, szóval nem tudom az okát a depressziónak, ezért nem is tudok közvetlenül olyan jó tanácsot adni, ami biztos segít, csak közvetetten.

De a Bibliában, mind az ó- mind az újszövetségben az áll, hogy "Szeresd embertársadat, mint magadat!", és a Bibliában egyszer sem található meg az a mondat, hogy "Szeresd magadat, mint embertársadat!" És ez egybecseng az én saját megfigyelésemmel, hogy -- bár már elég idős vagyok -- még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki nem volt képes magát szeretni. Az előfordult, hogy akadályozva volt abban, hogy szeretni tudja magát, de képes volt rá. A probléma mindig az, hogy másokat nem tudunk megfelelően szeretni.

Az persze előfordul, hogy egyes embereket belekényszerítenek bizonyos helyzetekbe, amiben szenvednek, és maguk erejéből nem tudnak abból szabadulni. És ez a kényszerítés jöhet valami embertől vagy démontól, aki szeretetlenül uralkodott rajtunk a múltban, és ezt az élményt inernalizáltuk, befogadtuk, mintha a saját gondolatunk vagy hitünk/ meggyőződésünk lenne, hogy alávalók vagy érdemtelenek vagyunk, a saját szemünkben, vagy azt hisszük, hogy Isten szemében is. Az ilyen helytelen hitet vagy meggyőződést nevelni, gyógyítani kell a Biblia igazságai alapján. Mert a démonok vagy emberek, bármilyen hatalmasok vagy erősek, nem azonosak Istennel. E világ urai, emberek és a démonok rosszak, Isten pedig jó. De ilyen állapotban nem annyira az OK az, hogy valaki nem becsüli vagy szereti magát, hanem a trauma KÖVETKEZMÉNYE, hogy valaki nem érzi magát elfogadhatónak vagy szeretetre méltónak. Az ilyen szerencsétlen embereknek sokat segíthet, ha megértik, hogy Isten őértük is elküldte az egyetlen Fiát, Jézust, hogy Ő meghaljon a értük, sőt leginkább az ilyen sanyargatott, démontól gyötört, lekicsinyelt, kiközösített, szenvedő emberekért, őértük halt meg Jézus. Tehát Isten odaadta értük a legdrágábbat, amit adni tudott, a saját egyetlen Fiát. Ennyire nagyra becsülte őket. És Jézus kereszten kiontott vére elfogadhatóvá teszi azokat, aki az ő vérében hisznek, nem valami vagy valaki másban, beleértve a saját hitüket vagy jócselekedeteieket. Tehát Isten mind értékesnek tartja, mind pedig elfogadhatóbnak tartja azokat, akik Krisztusban hisznek. Az érzéseink, "belső hangunk", tapasztalataink, barátaink, neveltetésünk, génjeink, feletteseink, vallási vezetőink, stb. nem feltételnül mondják meg az igazat, a Biblia mondja meg az igazat. Jézus ezt mondta: "A te Igéd igazság." Ez pedig a Biblia. Nem mondott olyat, hogy a "te érzéseid igazság" vagy a "te élettapsztalatod igazság" vagy a "te vallási vezetőid igazság". A te Igéd igazság.

Tehát ha olyan pszichés állapotban vagy, amit emberileg nem tudsz leküzdeni saját erődből, Jézusnak az ereje elég nagy ahhoz, hogy le tudja küzdeni, ha Őrá figyelsz, nem a belső hangjaidra vagy bármi más forrásra. Hiszen ő diadalmaskodott a legerősebb ellenfélen, a halálon is, ami sem előtte, sem utána nem sikerült még senkinek. A Biblia szerint a legnagyobb ellenfele az embereknek a halál. Jézusunkon kívül eddig még senki nem győzte le a halált. Neki megvolt erre a hatalma és az ereje, mert külső segítség nélkül feltámadt az örök életre, ami azt jelenti, hogy bármi ennél gyengébb ellenfelet is le tud győzni. Ezek a pszichés betegségek, mint a depresszió is, egyérteműen gyengébb ellenfelek a halálnál. Jézus győzni fog minden rossz és minden gonosz felett, mert királyok királya és uraknak ura, a mindenható!

üdv, a javuló Stefán

Mert van a depresszionak olyan fajtaja, amelynek az az egyik oka, hogy az ember elegedetlen onmagaval, az eletevel, masokhoz hasonlitja magat, tobbet szeretne, mint amennyit az elet neki nyujt.

Ilyenkor segit, ha eszrevetetik vele, mennyi mindent elert, mennyi jo tulajdonsaga van.

De egyaltalan nem minden depresszionak ez a kivalto oka, tehat nem lehet altalanos tanacsot adni.

Magadrol konkretan nem irsz eleget, ezert nem lehet tudni, rad vonatkozik-e ez. Amig elsz, addig barmi valtozhat. Vagy ha nem is barmi, de meg megtalalhatod a megoldast. Szerintem lehet, hogy jo lenne szakemberhez is fordulni, aki meghallgat teged.