Bűnbocsánat vagy hálaadás?

Jézus meghalt a bűneinkért, de ha továbbra is bűnöket követünk el, akkor azokat a bűnöket is szívből meg kell bánni és meg kell gyónni.

Ha valaki protestáns, és ellenzi a gyónást, akkor bűnvallásnál meg kell vallania.

Ha én gyűlölök valakit, akkor már gondolatban is bűnt követek el, és azt is szívből meg kell bánnom. Ha ez az ember meghal és mennybe jut, és én úgy halok meg, hogy életem végéig gyűlöltem ezt az embert, akkor nem juthatok be a mennybe. A mennyben nincs viszály, és halálunk után már késő megbánni a bűnöket.

Az első a helyes meglátásod.

A megbocsátást őszinte, teljes szívű megbánással lehet elnyerni, és imában rendíthetetlenül kérni, Isten irgalmát. Valamint tettekkel bizonyítani, hogy nem tesszük többé.

(Példabeszédek 28:13) . . .aki viszont megvallja és elhagyja azokat, irgalomra lel.

Jézus arra tanította imádkozni a követőit, hogy mindig kérjék Isten megbocsátását.

(Máté 6:12) 12 és bocsásd meg a bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.

Nem mondta, hogy egyszer kell ezt megtenni.

Az tény, hogy Jézus megváltott bennünket, de azzal nem lehet visszaélni.

Ellenben minden bűn elkövetésénél, igazából újra és újra oszlopra feszítenénk. Ő egyszer halt meg.

(Héberek 6:4–6) 4 Mert akik egyszer már megvilágosodtak, megízlelték az égi ajándékot, megkapták a szent szellemet, 5 és megízlelték Isten kiváló szavát és az eljövendő világrendszer erőit, 6 de elbuktak, azokat lehetetlen újra feléleszteni, hogy megbánják a bűneiket, mivel ők maguk újból oszlopra feszítik Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt.

(Héberek 10:26, 27) 26 Mert ha készakarva követünk el bűnt újra meg újra, miután pontosan megismertük az igazságot, akkor nincs többé áldozat a bűnökért, 27 hanem csak az marad, hogy várjuk a félelmetes ítéletet és a tüzes haragot, amely meg fogja emészteni az ellenszegülőket.

Ha újra hibázunk, akkor őszinte szívvel bánjuk meg, és kérjük Isten irgalmát.

Bűnbánat mindenképp kell. Kérni Isten megbocsátását, és a sértettet is lehetőleg megkövetni. De ezek után nem szabad elkeseredni, hiszen úgyse tudjuk bűneinket maradéktalanul jóvá tenni. Isten kegyelmében kell hinni.

Valamint törekedni kell, hogy legközelebb ugyanezt ne kövessük el.

A bűnöket megbocsátani Istennek van joga és Jézusnak ( nyilván nem arról van szó, hogy rálépsz valakinek a lábára, azt persze megbocsátjuk egymásnak)

Így az, hogy egy embernek elmondod a bűneidet, nem visz közelebb a bűnbocsánathoz. Istennek kell elmondanod, őszintén imádkozva és kérve a bűnbocsanatot, de ehhez társulnia kell egy szívből jövő erőfeszítésnek is, hogy többé ne kövesd el azt a bűnt.

Ha hazudok ma, aztán imádkozom bűnbocsánatért, de holnap ugyanúgy tovább hazudok, és így tovább, akkor semmibe veszem Jézus váltságáldozatát.

@7- es vagyok újra, csak véletlenül hamarabb elküldtem az előbbi hozzászólást - még csak annyit, hogy a hála is fontos szerepet játszik természetesen. Hálásak kell hogy legyünk Jézus váltsághaláláért, hiszen “helyettünk” halt meg. Ha ebbe belegondolunk, még inkább vigyázni fogunk, hogy ne éljünk vissza ezzel, és az előbbi példánál maradva ne hazudozzunk tovább gátlástalanul, gondován, hogy úgyis ott van Jézus váltsága, az alapján majd úgyis megbocsájt Isten.

A hála és az értékelés arra fog indítani, hogy kerüljük a bűn minden formáját,amennyire csak tudjuk.

A Biblia ezt írja Jézusról: "Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket [mármint a benne hívőket] BŰNEINKTŐL MEGTISZTÍTOTT, a mennyei Felség jobbjára ült." (Zsid 1:3)

Aztán a Jel 1:5 "és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és VÉRE ÁLTAL MEGSZABADÍTOTT BŰNEINKTŐL,"

Aztán 1Jn 2:2 "mert ő ENGESZTELŐ ÁLDOZAT A MI BŰNEINKÉRT, de nemcsak a miénkért, hanem az EGÉSZ VILÁG BŰNÉÉRT is."

Ezek az igék mind Jézusra összpontosítják a megbocsátás munkáját, nem magunkra, hogy mi mit teszünk. És Jézus munkájáról múlt időben beszélnek, mint ami már el lett végezve, nézd csak meg a fenti idézeteket, "megtisztított", "megszabadított", "engesztelő áldozat" (ami 2000 éve történt).

Miután az első bűnt elkövettük az életünkben, semmi eszközünk nincs saját magunknak, hogy megszabaduljunk a bűnünktől vagy bűneinktől. Semmilyen cselekedettel nem tudjuk ezt elérni mi saját magunk. Csak külső segítségre számíthatunk, és Isten úgy rendelkezett, már a világ teremtése előtt, hogy csak ártatlan vér kiontása tud a bűntől megtisztítatni. Miután kereszténnyé vagy hívővé vált valaki, ez továbbra sem változik meg, hiszen a keresztények is vétkeznek. Csak Jézus vére tud megtisztítatni, de ez már megtörtént a múltban. Nem kell Jézusnak újra és újra a vérét ontania, nekünk kell újra és újra hinni benne, hogy a bűneikntől meg vagyunk folyamatosan tisztítva amiatt a 2000 éve történt kereszthalál miatt.

Szóval nem kell ehhez sem gyónni, sem hálát adni, Jézus kereszten elvégzett munkájában, az ott kiontott vérében kell hinni, hogy azáltal van bűnbocsánatunk.

Ennek ellenére van parancs a Bibliában, hogy valljuk meg egymásnak a bűneinket (lásd Jakab levele 5. fejezet). Tehát nem egy papnak, mert Isten és Krisztus Országában, az egyházban mindenki egyenrangú, csak az Atya, Jézus és a Szentlélek van magasabb szinten, mint a hívők, mindenki más ugyanazon szinten van. És egyedül Jézus Krisztus a közbenjáró ember és Isten között, mert egyedül ő az, aki tökéletesen ember is volt, és tökéletesen Isten is, ezért a két oldal között tud "fordítani". A papok csak emberek. Tehát van parancs a Bibliában, valljuk meg egymásnak a bűneinket. Nem azért, mert csak akkor bocsátja meg Isten a vétkeinket, ennek más oka van. Hiszen mi van akkor, ha valamelyik bűnünket elfelejtenénk megvallani? Akkor az megbocsátatlan maradna? Ezért veszélyes emberi cselekedethez pl. gyónyáshoz vagy bűnmegvalláshoz kötni a bűnbocsánatot. Akik Krisztusban vannak, azoknak minden bűne meg van bocsátva, a múltbeli is, a jövőbeli is.

Van arra is parancs a Bibliában, hogy ismerjük el a bűneinket, lásd János 1. levele 1. fejezet. Ez arra vonatkozik, hogy ha szembesítenek vele, akár Isten, akár emberek, akár a lelkiismeretünk, hogy vétkeztünk, akkor ne tagadjunk, ne védekezzünk, és ne keressünk kibúvókat, hanem vállaljuk a felelősséget, valljuk meg, hogy tényleg, én voltam. De itt ugyanaz a helyzet, hogy ezt nem tudjuk mindig tökéletesen tenni, sok bűnünk van, amiről nem is tudunk. Ha attól függne, hogy milyen tökéletesen ismerjük fel és ismerjük el, valljuk be a bűneinket, akkor megint magunk erőfeszítésére akarunk hagyatkozni, és ez kevés. Bíznunk kell benne, hogy Jézus Krisztus tökéletes munkája, tökéletes áldozata elég minden bűnünk, sőt az egész világ bűnének a megbocsátására (1Jn 2:2).

Ezért a bűnmegvallás és a bűnök beismerésének parancsait kövessük engedelmesen, mert ha ezeket elhanyagoljuk, nagy bajba kerülünk, de ne ezekben bízzunk, hanem Krisztus vérében, mert ha a saját tökéletlen "munkánkban" bízunk, akkor is nagy bajba kerülünk.

Arról sajnos itt nincs időm írni, hogy hogyan kerül valaki Krisztusba, ahol megvan számára ez az állandó megbocsátás. Akit érdekel, írjon privátot.

üdv, a javuló Stefán