Hogyan tudnék hinni istenben?

Nem egyszerű ez a helyzet, de nem is példa nélküli.

Úgy vélem, hogy ez normális is lehet, amit érzel. Tehát ez a váltakozás. Velem is hasonlóképpen történt.

Pál apostolnak van egy egész jó leírása erről a jelenségről, amit tapasztalsz:

Az ember benső meghasonlottsága.

"Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének."

(Római levél 7. fejezetéből részlet)

Pál apostol, aki kezdetben a keresztényeket üldözte később a kereszténység elterjesztésében vállalt kulcs szerepet. Ő pontosan átélte ezt, amit tapasztalsz. Elég szépen körülírta. Igaz neki megvolt a tapasztalata Istennel, tehát ő kénytelen volt tényként elkönyvelni, hogy Jézus igaz és létezik. Mégis tapasztalta ezt a fajta szembenállást.

Isten feladta a leckét annak, akik őt keresik a világban. Mesének tűnő történetek az egyetlen opció, hogy elmélyítsük a hitünket? Korán sem. De ez akar lenni a leghumánusabb opció, amelyen az istenkereső ember elindulhat.

Pál apostol másik leveléből egy részlet:

"Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt. "

Nekem is időbe telt, amire megértettem. Ez a hit kérdése nem egy egy napos munka. Talán siettetni sem lehet. Elvégre mindennek előre elrendelt ideje van. Most eggyik kollégámat kell, hogy idézzem. "8 órában csak 8 órát lehet dolgozni"

Idő, amire az ember megtapasztalja a lelki értelemben vett minőségkülönbséget. Rosszabb esetben félredobja a bibliát és könnyű élvezetek felé fordulva azon kapja magát, hogy nem ad már neki semmi sem örömöt és nem is élvezi az életet. ilyenkor pedig visszasírja az ember az időket, amikor nyugodtan, békésen olvasgathatta a Bibliát.

Én nem hibáztatnálak, ha egy időre félredobnád a hitet. Én is megtettem. én ugyan el nem ítélnélek érte. De vissza sírtam azt a napot, amikor még azon voltam, hogy egyáltalán hinni tudjak Istenben. Ne felejtsd el, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk Istenek, képességeinkben meg sem közelíthetjük az Istent. Hibázunk és tudatlanok vagyunk. Sőt eltévelyedünk.

A lényeg, hogy az ember egyáltalán törekszik-e arra, hogy valamilyen formában közelebb kerüljön Istenhez. Kérdésed alapján én azt látom, hogy te törekedsz. Hidd el, ha hitért imádkozol vagy pedig megtapasztalásért, meg fogod kapni.

Ha pedig fájdalmas módon kapnád meg ezt, légy érte hálás. könnyen meglehet, hogy egy év múlva már egyáltalán nem fog fájni.

Talán, ha esetleg lenne egy beszélgetőpartnered erről a témáról, az segíthetne. Néha egy embertársunk az, aki segít elmélyíteni a hitet.

Jusson eszedbe Jézus szava Tamáshoz, aki nem hitte, hogy feltámadott, mígnem a saját szemével nem látta:

"A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében." (Részlet János 20-ból)

Békesség neked Kérdező!