Megkeresztelkedéssel kapcsolatban melyik csoportba tartozol?

Jól láthatóan a szavazók többsége nem Biblia szerint, a krisztusi példát követve keresztelkedett.

Ez is mutatja, hogy rossz helyen vannak.

Szia

Egyiket sem jelőltem be. Miért?

Mert emberi hagyományból a szüleim reformátusank kereszteltek csecsemő koromban, de nem gyakoroltam ezt az vallást.

Később felnöttként fiatal anyaként kezdtem mélyebben a Bibliával foglalkozni.

A Biblia ismeret által döntöttem úgy, hogy a Biblia Istenét Jehovát fogom szolgálni, illetve a fiának mint a messiási királynak tartozom engedelmességgel.

#2

Akkor a 3. kategóriába esel... Értem, hogy jehovás vagy, de azért ez egy nagyon egyszerű kérdés volt jól tagolt válaszokkal.

3

Köszönöm a segítségedet bejelöltem a 3.-at

Valamiért talán elsiklottam felette.

Persze nem vagyok jehovás, Jehova Tanúja vagyok.

Ebből a 10 választási lehetőségből a Biblia szerint összesen 1 tekinthető keresztelőnek (némi kiegészítéssel), mégpedig a 7. válasz: "Felnőttként vagy serdülőként választottam a megkeresztelkedést. Megtértem."

Magad is utánanézhetsz ennek a Bibliában az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében, különösen a 2:36-42 versekben, hogy mi az a tanítás, amit Péter apostol elmondott, aki ezzel kinyitotta a kaput az egyházba (amely Isten Országa a földön), megalakult az első gyülekezet (hiszen Jézus őt, Pétert, nem pedig Pétert és utódait, választotta ki arra, hogy nála legyenek az Isten Országa kulcsai). Ha valaki figyelmesen elolvassa az ApCsel 2. fejezetét, rájöhet, hogy mik azok a kulcsok, amik Péternél voltak, min kell valakinek átmennie, hogy megkeresztelkedhessen. Persze röviden: hit és megtérés szükséges. Egy csecsemő vagy gyerek nyilván nincs azon a lelki, szellemi, értelmi szinten, hogy megértse, mi a megtérés, és különben is, a megtérés egyik csalhatatlan következménye, hogy az ember felhagy a bűneivel. Ugyan milyen bűnt követett el egy csecsemő, vagy egy gyerek, amiért felelősségre vonható, vagy elítélhet lenne? Magában az Isten által jóváhagyott világi törtvényekben sem ítélhető el, és nem büntethető egy kiskorú. Az, hogy mindenki csak a saját bűnéért felelős, már az Ószövetségben is számtalanszor előjön, pl. 2Krón 25:4, Jer 31:30, Ezékiel 18 fejezet, különösen Ez 18:20. Az átszármazó (ún. eredendő) bűnnek semmi nyoma a Bibliában, és ellentmond számtalan helyen a Bibliának, ezt valamelyik pápa találta ki.

Ha a szülők hívők, akkor nyilván felelősek azért, hogy segítsék a növekvő gyerekeküket, hogy amikor az már átlátja a saját felelősségét a saját döntései és saját elkövetett bűnei miatt (nem Ádám és Éva bűnei vagy a szülei bűnei miatt), valamikor tinédzser korában legkorábban, és a szülők úgy látják, hogy Isten már kész elhívni gyerekeküket is a szent életre, akkor megmutassák neki, hogy mi Isten terve az üdvözülésre.

Ahogyan Péter apostol megmondta az ApCsel 2:39-ben: "Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk." Vagyis az ígéret, hogy aki hisz, megtér és megkeresztelkedik (ApCsel 2:38, batidzo = bemerítés), az kap bűnbocsánatot és Szentlelket Istentől, és ez az ígéret az összes elkövetkező nemzedéknek. Nem mondta Péter apostol, hogy egy idő után majd másképpen is lehet üdvözülni, például úgy, hogy csecsemőkorban végrehajtanak a csecsemőn egy szertartást, amihez neki semmi köze, és lehet, hogy felnőtt korára egyet sem értene vele.

"És akik a [Péter] szavát örömmel elfogadták, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk. Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyértörés közösségében és az imádságokban." (ApCsel 2:41-42)

üdv, a javuló Stefán

Kedves Stefán

Sajnos sokan nem a Bibliát, és annak teljességét, szövegkörnyezetét veszik figyelembe. Hanem kiragadnak verseket és azt értelmezik személyre szabottan.

Figyelmen kívül hagyják Isten személyét és eredeti szándékát, ami pedig nagyon fontos a próféciákat is, ami jelzi, azonosítja az igazságot.

Illetve emberi hagyományokra, más vallásokkal kevert tanításokra építkeznek, nem a tiszta igazságra ami kizárólag Bibliai lehet.

(1Timóteusz 4:3–5) 3 Tiltják a házasságot, és megparancsolják az embereknek, hogy tartózkodjanak bizonyos ételektől, pedig Isten arra teremtette ezeket, hogy hálaadással egyenek belőlük azok, akiknek van hitük, és pontosan ismerik az igazságot. 4 Hiszen minden jó, amit Isten teremtett, és az embernek semmit sem kell visszautasítania, ha hálaadással eszi, 5 mivel az étel meg van szentelve Isten szava és az ima által.

Ugyanezt tették Jézus idejében is a vallások vezetői a Rabbik is, amiért Jézus megfeddte őket. Ennek pedig az lett a következménye, hogy Jézus iránt gyűlöletet, haragot éreztek.

Nem véletlen mondta Jézus azt, hogy "üldüzésekkel", megvetésekkel kell majd szembe nézniük a követőinek, tanítványinak is.

A sötét középkor bizonyítja a hitehagyás tényét is. Hiszen minden beteljesült azokon, akikről beszél.

Belekeveredtek a világba, emberi hagyományokra építkeznek leginkább, emberi uralkodókat támogatnak, politikailag, háborúk szempontjából sem semlegesek. Nacionalizmus, vagy is nemzeti érdekek vannak, nem pedig testvériség, minden nemzetből.

A juhokat is erre oktatják, tanítják, és ha bűnt követnek el, egy "ejnye-bejnye" büntetéssel altatják el a lelkiismeretüket. Így nem is érzik a vétkeik súlyát. Bárki lehet keresztény, lényeg, hogy meglegyen keresztelkedve. De nem kell betartani a paráznaság, házasságtörés, lopás, stb tiltásokat. Sőt a halálos bűnöket még némelyek támogatják is azzal a felfogással, hogy "modern korban élünk". A "keresztény" emberek háborúznak, emberi uralkodók ellen lázonganak, sztrájkokat szerveznek", és ezekhez hasonlók. Egyáltalán nem termik meg a szellem gyümölcsét, nem csoda, hogy így néz ki az emberiség világa. Még sem látják ezeket.

Ezek írva vannak, de mintha homály fedné a szemüket, értelmüket, és nem látják a keskeny utat.

Akik pedig igyekszenek ezzel összhangban élni, azokat mocskolják, gyűlöletet, ellenségeskedést szítanak ellenük, akár szavakban akár tettekben.

Nincs béke, hiába mondogatják, hogy béke van. (Jeremiás 6:14) 14 Népem összeomlását felszínesen próbálják gyógyítgatni, ezt mondva: »Béke van! Béke van!«, holott nincsen béke.

Felszínes kezelést kapnak, kis mézesmadzagot, a probléma gyökerének megszüntetése helyett.

* Sajtóhiba: Nem "batidzo", hanem természetesen "baptidzo".

Kedves előző, #6-os válaszoló, aki gondolom, Jehova Tanúja. Engem őszintén szólva egy cseppet sem érdekel, hogy a válaszom kinek kedvez vagy kinek nem kedvez. Úgy tűnik, a keresztelőről írt válaszom nem kedvez a római katolikusoknak vagy protestánsok többségének, és talán kedvez a Jehova Tanúinak, de engem nem érdekelnek ezek a különböző felekezetek közötti harcok és viták. Engem az érdekel, hogy kibányásszam a Bibliából, hogy Isten mit hogyan képzelt el, mi az ő terve, mi az Ő igazsága. Ha néha ez nem kedvez egy-egy felekezetnek, vagy kedvez egy-egy felekezetnek, az meglehet. Másrészt bizonyára van néhány dolog, amit tévesen értelmezek a Bibliából, hiába igyekszem nem tévedni. Az évekkel ezelőtt adott válaszaim közül néhányban felfedeztem mai fejjel hibát vagy hibákat.

A keresztelőről azonban annyi helyen ír a Biblia újszövetségi része, és minden leírt esetben feltétele volt a keresztelőnek a hit, melybe a Biblia szerint beletartozik annak komoly megértése, hogy mit tett Krisztus (odaadta az életét kínhalálra, hogy én megmenekülhessek a rám váró jogos ítélettől és büntetéstől), és hogy az ember elforduljon az önző gondolkodásmódjától és életvitelétől, odaforduljon Istenhez, és egész életére elkötelezze magát Jézus Krisztushoz, mint Istenhez és Úrhoz, aki egy szerető, kegyelmes és megértő úr, de úr, és amit parancsol, azt nem viccből parancsolja. És amikor azt parancsolja, hogy "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!", akkor sem viccel. Az már más kérdés, hogy sok embernek nem megfelelő elképzelései vannak arról, hogy mit jelent szentnek lenni, mert valami elképesztő, látványos teljesítményt képzelnek el, hogy na, az a szent.

A másik pedig, hogy hadd feltételezzem, hogy a római katolikusokról írsz elmarasztaló dolgokat, mert nagyon úgy tűnik, akkor viszont ne a "Kedves Stefán"-nak címezd, hanem nekik címezd, mert én nem vagyok római katolikus, szóval miért kellene bármit reagálnom te római katolikusokkal való problémáidra? Ha ismered a Bibliát, akkor ismered, hogy Jézus mit mondott a keskeny útról és a szűk kapuról, ami az életre vezet, és a széles útról és tágas kapuról, ami a pusztulásba vezet. Hát akkor meg miért csodálkozol, hogy a nagy számú embert tömörítő egyházakban a többség a széles úton jár, és a tágas kapun megy be? A világtörténelem során mindig is csak kevesen voltak, akik üdvözültek.

Amúgy a háborúzás kérdése, ami említesz egy összetettebb dolog, mint hogy csak egy huszárvágással elintézhető lenne. Mert ha nem kell katonaság, akkor még egy kis lépés, és akkor nem kell rendőrség sem? Mondjuk, ha belegondolsz, hogy ha Jehova Tanúi módjára annakidején senki nem fog fegyvert Hitler ellen, és mindenki megadja magát, és ő simán elfoglalja egész Európát, akkor ma milyen világban élnénk? Éppen Putyin alatt érték elég nagy atrocitások Oroszországban a Jehova Tanúit is. Ha most engednék Putyint a világ vezetői, hogy azt az országot rohanja le, akit csak akar, és a saját erőszakos elképzeléseit érvényesíthesse, akkor milyen világban élnénk hamarosan? Tehát ez egy komplex kérdés, és tudjuk a korai keresztény írásokból, hogy a korai keresztények nem kívánták meg a katonai szolgálatot végző testvéreiktől, hogy hagyják ott a katonaságot. Az első századok keresztényei kereszteltek meg katonákat is.

Azt látható, hogy a Mt 26:52-ben Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy ha valaki kardot ragad, akkor kard által vész el (de abban a szituációban éppen Péter apostol volt, aki agresszívan akarta megoldani a helyzetet, ő volt az agresszor), és azt is mondta Jézus, hogy "Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg!" (Lk 6:29) A Lk 6:29 egyrészt nem katonaságról vagy háborúról szól, hanem személyes konfliktusokról, és ezek Jézus ún. hiperbolikus, azaz túlzó állításai közé tartoznak, mert Jézus gyakran karikatúraszerűen eltúlzott bizonyos dolgokat, amikor valami rossz gondolkodásmód vagy rossz gyakorlat volt a zsidók között, akkor extrém módon az ellenkező végletbe vitte az állításait, hogy észbe kapjanak a hallgatói, és gondolkodjanak el. Máshol írja a Biblia, hogy sok zsidó ember Jézus korában olyan szegény volt, hogy csak egy ruhája volt. Most szerinted Jézus itt arra buzdítja a hallgatóit, hogy adják oda az alsó ruhájukat is, és járjanak meztelenül? Ha Jézus hiperboláit szó szerint értelmezzük, akkor ilyen hülyeségekre jutunk.

Nyilván fel kell ismerni, hogy mit akar VALÓJÁBAN tanítani Jézus egy-egy hiperbolikus állításával. Itt a Lk 6:29-ben szerintem Jézus alapvetően azt akarja tanítani, hogy a kapcsolat fenntartása és a kibékülés lehetőségének fenntartása fontosabb, mint hogy ne sérüljünk meg (pl. érzelmileg), és fontosabb, mint az anyagi dolgok és a pénz. Kissé kifejtve: ha valamelyik ismerősünk megbánt ("arcul üt" képletesen), akkor ne zárjunk be előtte, ne szakítsuk meg vele a kapcsolatot, attól félve, hogy újra bántani fog. Mi magunk is volt, hogy bántottunk valakit, és bizonyára nekünk is jól esett, ha ilyen esetben volt visszaút a konfliktus megoldására, mert a megbántott személy nem zárt be előttünk, és nem szakította meg a kapcsolatot, kizárva ezzel a kibékülés lehetőségét, amikor később rájöttünk, hogy vétkeztünk, és megbocsátásra volt szükségünk. És ha valaki el akar venni tőlünk valami anyagi javat ("elveszi a felsőruhádat"), azzal az emberrel legyünk engedékenyebbek a szokásosnál, és legyünk hajlandóbbak elviselni az anyagi kárt a szokásosnál. Nyilván az az ember rossz úton jár, akik jogtalanul elvesz tőlünk valamit, és Isten a mi oldalunon áll. De az ilyen ember pillanatnyilag nem fogja fel ezeket. Ha Istennel járunk, akkor Isten gondoskodni fog rólunk, akkor is, ha elvettek anyagi javakat tőlünk. Másrészt pedig, az illetővel így még megmarad a kapcsolat lehetősége, és eljöhet az idő, hogy nyitott lesz a megtérésre, és ellenségből barátok lehetünk. Ha elkezdünk ellenállni, vagy pereskedni, akkor biztos, hogy ellenségként fog ránk tekinteni az illető, és a kibékülés sosem jön el. Szóval Jézus arra buzdít itt, hogy ne helyezzük a pénzt vagy a saját érzelmi, testi biztonságunkat a kapcsolat megőrzésének lehetősége és a kibékülés lehetősége fölé. Ezekben az idézetekben nem a nemzetek közötti háborúról beszél Jézus. Ezért mondom, hogy szerintem a népek közötti fegyveres konfliktusok komplexebb kérdés.

Természetesen a Jézusban hívő, hitbeli testvérek között, Isten Országában, amely a földön az Egyház, szóba sem jöhet, hogy fegyverrel oldják meg népek egymás között a konfliktusaikat. De a világ nem Isten Országa, a világban az emberek többsége nem hívő, és rengeteg gonosz, erőszakos ember van, és valahol a keresztényeknek is állást kell foglalniuk, hogy ki az agresszor, ki a gonosz, és ki az áldozat, és az áldozat mellé kell állni. Az ilyen semlegesség, hogy mi nem vagyunk senkivel meg senki ellen sem, meg a béke képmutató emlegetése, amit például a mostani kormány csinál, az egy álságos dolog. És én a Jehova Tanúinak a hasonló távol maradását az igazságos oldalon való harctól vagy legalább az igazságos oldalon harcolók verbális támogatásától ugyancsak álságosnak érzékelem. Az erőszakmentesség jó elvárás a hívők között, akik engedelmeskednek Jézusnak, de a világ nem hívőkből áll. Ha a Jehova Tanúin múlna, akkor az ún. erőszakmentességetek oda vezetne, hogy midenhol a világban a gonoszok és erőszakosok uralkodnának, és tízszerte olyan pokoli lenne a világunk, mint amilyen most. Imádkozni imádkozhatunk, hogy Isten teremtsen békét, de a béke gyakran csak komoly áldozatok révén lehetséges, és lehet, hogy még Isten is csak emberi áldozatok révén tudja elérni a békét.

üdv, a javuló Stefán

Nagyon szomorú az hogy Istenről a tanúk a sajat tudatlansaguk miatt egy abszolút torz képet mutatnak a vilagnak.

Nyilvan nem is Istenhez vezetik őket..