Miben tér el egy hívő keresztény életmódja egy ateistáétól?

Általánosságban elmondható, hogy a hívő keresztény és az ateista életmód közötti legfőbb különbségek a következők:

Hit és világnézet: A legnyilvánvalóbb különbség a hit jelenléte vagy hiánya. A hívő keresztények hisznek egy felsőbb hatalomban, Istenben, és ennek a hitnek van központi szerepe az életükben. Az ateisták nem hisznek Istenben, és a világot természetes folyamatok eredményének tekintik.

Értékrend: A hit formálja az értékeket. A keresztények gyakran hangsúlyozzák a szeretetet, az irgalmasságot, a megbocsátást és a közösséget. Az ateisták értékei általában a racionális gondolkodáson, az empátián, az egyenlőségen és a személyes szabadságon alapulnak.

Életcél: A hit megadhat egy mélyebb értelmet az életnek. A keresztények gyakran úgy látják, hogy életük célja Isten szolgálata és a mennyország elérése. Az ateisták számára az élet célja általában személyes megvalósítás, boldogság, mások segítése vagy a társadalom jobbá tétele.

Etika: A keresztények erkölcsi iránymutatást találnak a Bibliában. Az ateisták erkölcsi döntéseiket általában a saját értékrendjük és a társadalmi normák alapján hozzák meg.

Szokások és rituálék: A hívő keresztények életében fontos szerepet játszanak a vallási szertartások, ünnepek és imádkozás. Az ateisták életében általában nincsenek ilyen rituálék.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek csak általános eltérések, és számos kivétel létezik:

Hívő ateisták: Vannak olyan emberek, akik vallásosak, de nem hisznek Isten személyes létezésében.

Ateista hívők: Vannak olyan emberek, akik nem vallják magukat hívőnek, de mégis hisznek egy felsőbb hatalomban vagy szellemi erőben.

Hívő keresztények széles spektruma: A keresztények között is nagy különbségek vannak a hit gyakorlásának módjában és az értékek hangsúlyozásában.

Ateisták széles spektruma: Az ateisták között is nagy különbségek vannak az életcélokban, az értékekben és a világnézetben.

A keresztény gyakorolja a hitét pl templomba jár, imádkozik stb

Az ateista pedig nem csinálja ezeket.

Ahogy a kérdésben már megválaszoltad, a különbség, hogy a keresztény hívő, az ateista pedig nem hívő. Hívő, mármint az igaz Istenben hívő, mert mindenki hisz (azaz bízik) valakiben vagy valamiben. Nagyon sok ember mondja magát kereszténynek, aki nem hisz az igaz Istenben, és jól lejáratták a keresztény nevet, amely név a Krisztus szóból származik, és ezzel lejáratták Krisztust is. Valójában a legveszélyesebb ateisták azok, akik kereszténynek mondják magukat, de az életükkel és tetteikkel tagadják Krisztust. Miattuk káromolják a "sima", őszintébb ateisták az igaz Istent! Az igaz Istenben való hit abban nyilvánul meg, hogy akit Ő elküldött, abban hisznek, vagyis Jézus Krisztusban bíznak. Az, hogy Jézus Krisztusban bíznak azt jelenti, hogy az ő földön kimondott szavait ugyanolyan értékűnek és erejűnek fogadják el, mintha maga az Atya mondta volna őket a mennyben, vagyis engedelmeskednek Jézusnak. Ez pedig azt jelenti, hogy engedik, hogy Jézus Krisztus vezesse őket.

Aki nem hisz, az egész másnak engedelmeskedik, azt az embert egész más vezeti. Az "egész más" majdnem mindig az embert saját magát jelenti, magában hisz, és saját magában bízik, illetve előfordul, hogy valaki más emberi tekintélyben bízik. Az önmagában való hit megnyilvánulásai, hogy a saját szubjektív megítéléséből fakadnak azok a dolgok, amik vezetik: pl. az érzelmei, a saját maga által értelmezett tapasztalatai, az akarata, a saját gondolatai és elképzelései, az álmai, a vágyai, a saját kitűzött céljai, stb. De ugyanezeket át is veheti egy másik emberi tekintélytől.

Jézus ezt mondta arról, aki Őbenne hisz a Jn 10:24-27-ben: "Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan! Jézus így válaszolt nekik: Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem."

Ha jól megnézed, Jézus nem azt mondta, hogy vannak az önállótlan, támaszra szoruló emberek, akik juhok, és megint vannak mások, akik önállóak, magabiztosak, a saját maguk urai, akik nem juhok, akiknek nem kell vezető. Jézus mindenkit juhnak mond. A különbség nem az, hogy ki juh és ki nem juh, mert mindenki juh, hanem az, hogy ki kire hallgat. Egy biztonságos, tévedhetetlen pásztorra Jézus Krisztusra, vagy bizonytalan, tévedő pásztor(ok)ra, pl. saját magukra vagy más emberekre hallgatnak (legyen az akár egy tekintélyes vallási vezető is). Valakinek derogál az, hogy ő csak egy juh (egy emberi mértékkel buta állat, aki nap mint nap rászorul a pásztorra), valakinek derogál az, hogy megalázza magát, és elismerje, hogy nap mint nap rászorul Istenre, és ezért inkább tagadja Istent. Lehet, hogy a szavaival nem közvetlenül tagadja, mert pl. kereszténynek mondja magát, de a gondolkodásmódjával, életmódjával igen. Az igazi keresztényeket ezek a magukat önállónak, "fejlettnek" tartó emberek le is nézik, mint olyanokat, akiknek támaszra van szükségük. Nekik nem tetszik, hogy Isten szemében mindenkik juh, mindenkinek szüksége van (lenne) a biztos támaszra, leginkább azoknak az öntelt embereknek, akik azt képzelik, hogy nekik aztán nincs szükségük senkire, és saját magukkal dicsekednek!

Nekem a már elég hosszú életem alatt leginkább azt mutatatta meg Isten, hogy a valódi hívők alázatosak, "lelki szegények", elismerik, hogy óriási mértékben függnek Istentől nap mint nap, és ezt ki is fejezik neki, és kifejezik a hálájukat azért a biztoságért, amit Isten ad nekik az Igéje által. Mert azt az ürességet, amit Isten teremtett az ember szívébe, lelkébe, azért, hogy keressék Őt, és fogadják be Őt és azokat akiket Ő küldött a Maga nevében, azt az ürességet be fogja tölteni valaki vagy valami más, ha valaki Istent nem ítéli elég jónak és elég méltónak arra, hogy higgyen benne. Akkor kénytelen lesz az illető valaki vagy valami mással betölteni az űrt. Vagy Isten körül forog az életed, vagy valaki más körül. Ha Isten nem volt elég jó neked, akkor volt bőven más jelentkező, és belédköltözött valaki más. Talán ki kéne rúgni az illetőt, mielőtt túl késő! Ezt főleg a keresztény nevet szégyenbe hozóknak mondom. Mert őszintén szólva mi közöm az ateistákhoz? Mi közöm ahhoz, hogy az ellenfél csapatában ki hogyan gyalázza Istent? Ellenben ha valaki kereszténynek mondja magát, arról Pál apostol is azt írja (az 1Kor 5:12-ben), hogy joga van egy csapattagnak ítélkezni felette, és a gyülekezetnek ki kell zárnia a bűnben élőket, akik ezzel gyalázzák a dicső nevet: "Mert talán rám tartozik, hogy a kívüllevők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak? A kívüllevőket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!"

üdv, a javuló Stefán

A templomba járáson és hasonlókon kívül amit én láttam az az volt, hogy a hívők erkölcsi nézetei a Biblián alapulnak míg egy ateistának saját erkölcsi iránytűje van és nem csak azért gondol valamit rossznak mert csak, mert az van a Bibliában.

Ettől még persze eltérnek ettől az erkölcsi rendszertől mert van amikor félre értik a Bibliát vagy elvárásait és van amikor felülbírálják azt például a szexuális kapcsolatok terén nem várnak az esküvőig (persze nem mind).