Mi tudna rajtam segíteni? (Kicsit hosszú)

Sziasztok, én egy 30 éves nő vagyok. A gyerekkorom, a fiatalabb korom nagyon nehéz volt, tele volt szenvedéssel sajnos, a családom által. Én mindig is más voltam, mint ők, és kivetettek magukból, de én is éreztem, hogy nagyon nem vagyok a helyemen. Nem tartom most velük a kapcsolatot. Van diplomám, de közigazgatási, nemrég mentem férjhez, van egy átlagos szemmel jónak mondható munkahelyem. Tehát összefoglalva mindenki azt gondolhatná, hogy már sinen az életem, mi bajom lehetne?

A baj viszont az, hogy most, hogy minden elcsendesedett körülöttem, előjött egy nagyon kitörni vágyó érzés, mégpedig az, hogy ez az egész nem én vagyok, csak a rengeteg szenvedés, hibáztatás és fájdalom, önmagam sanyargatása elnyomta... Most, hogy lement az esküvő, most, hogy a vér szerinti családom nem hallom, most tört fel bennem egy belső hang.

Igazából az életem csak abból áll jelenleg, hogy felkelek, elmegyek dolgozni, aminek számomra semmi értéke, értelme, és jövök haza, főzök, mosok, takarítok, és várom a férjemet haza.

Hiányzik az életemből a tűz, ami bennem van... Nem volt időm magammal foglalkozni, és nem volt energiám a belsőmre figyelni, most már érzem, hogy lenne! Nagyon szeretek rajzolni, festeni, verseket írni, szövegeket fogalmazni, szeretem nagyon a zenéket, a hangszereket, a természetet, érzem, hogy ezt mind csinálni akarom, és hogy menni akarok, megnézni mindent... A természetet akarom érezni, felfalni a világot... És ami a számomra a legfontosabb, segíteni akarok másoknak, és semmi mást, csak ezzel foglalkozni, hogy emberekben éljen a remény, hogy érezzék, fontosak valakinek, hogy ne legyenek kiszolgáltatottak...

Még tanulnék is ezért bármit.

Sajnos azt érzem, hogy borzasztóan elkanyarodtam magamtól :( A férjem már családot szeretne, és mindenki erőlteti ezt az egészet. Olyan, mintha be lennék zárva egy kalitkába, amiből nem tudok szabadulni...