A mitikus kígyó és sárkány JHVH megjelenési formája?

Nem a gonosznak a forrása, hanem annak tudója.

Vagy is tudja, hogy mi az ami a teremtményeinek rossz, ezért óva inti őket, hogy megtegyék.

A rosszaság gonoszság forrása Sátán.

Ő pedig azt szeretné, ha az emberek pedig megtennék azt ami rossz.

#3

Nem tudom mit értesz ezen a megállapításodon: "... JHVH és a Sátán egymástól elválaszthatatlan entitások:" mert ha olvasod a Bibliát, ott végig arról olvashatsz, hogy Sátán egy Isten ellen fellázadt angyal, aki démonná vált és halálra van ítélve, amely ítéletet hamarosan Krisztus végrehajtja rajta Jehova támogatásával. Sátán Jehova és az ember ellensége.

No de a témát amelyet fölvetettél, alaposan utánanéztem, és számomra amit olvastam, teljesen meggyőző. Ide másolom.

De ez mindenki egyéni döntése elfogadja-e, vagy sem..

A Bibliában feljegyezték azt az összeírást, amelyre Dávid király uralkodásának a vége felé került sor. Ez az összeírás bajt hozott. A 2Sámuel 24:1-ben olvasható beszámoló így hangzik: „És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva: »Menj, és vedd számba Izraelt és Júdát.«” Ez a vers nem azonosítja, hogy ki volt az a „valaki”, aki felindította Dávidot. Vajon emberi tanácsadó volt, vagy Sátán? Vagy maga Isten? Az 1Krónikák 21:1 segít megválaszolni ezt a kérdést, ugyanis ezt írja: „Sátán pedig fölkelt Izrael ellen, és arra indította Dávidot, hogy vegye számba Izraelt.” Az Új világ fordítás szóválasztása ebben az írásszövegben összhangban van a héber szöveggel, valamint a görög, a szír és a latin fordítással. Megegyezik más fordítások megoldásával is (Kár., ÚRB, Kat., KNB, Kecsk.).

Ám ahogy az 1Krónikák 21:1-hez fűzött lábjegyzet (Rbi8) rámutat, a héber szá·tánʹ szót így is lehet fordítani: ’ellenálló’. Byington így adja vissza: „egy Sátán”; Young fordítása ezt írja: „egy ellenség”; az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása pedig így szól: „vádló”. Ennélfogva lehetséges, hogy az a „valaki”, aki Dávidot egy ilyen bajt hozó tettre indította, egy gonosz emberi tanácsadó volt.

Érdekes, hogy a 2Sámuel 24:1-hez tartozó egyik lábjegyzet alapján ezt a szövegrészt a következőképpen is lehet fordítani: „És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor ő felindította ellenük Dávidot”. A Katolikus fordítás így fogalmaz: „Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: »Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!«” Ezért néhány szövegmagyarázó úgy véli, hogy Jehova volt az a „valaki” vagy az az „ő”, aki felindította Dávidot a népszámlálásra. E nézet szerint Isten „haragja” már a népszámlálás előtt „fellángolt Izrael ellen”, méghozzá amiatt, hogy az izraeliták nem sokkal korábban többször is fellázadtak Jehova és a kinevezett királya, Dávid ellen. Először a nagyravágyó Absolont követték, majd pedig a semmirekellő Sebát, Bikri fiát (2Sámuel 15:10–12; 20:1, 2). Ez a nézet összhangba hozható azzal az elképzeléssel, hogy Sátán vagy valamilyen gonosz emberi tanácsadó indította fel Dávidot, amennyiben úgy tekintjük ezt az esetet, hogy Jehova szándékosan engedte felindítani Dávidot, vagyis megvonta Izraeltől a védelmét, nem óvta őket kezével. Vö.: 1Ki 22:21–23; 1Sá 16:14;