A mitikus kígyó és sárkány JHVH megjelenési formája?

Nem a gonosznak a forrása, hanem annak tudója.

Vagy is tudja, hogy mi az ami a teremtményeinek rossz, ezért óva inti őket, hogy megtegyék.

A rosszaság gonoszság forrása Sátán.

Ő pedig azt szeretné, ha az emberek pedig megtennék azt ami rossz.

#3

Nem tudom mit értesz ezen a megállapításodon: "... JHVH és a Sátán egymástól elválaszthatatlan entitások:" mert ha olvasod a Bibliát, ott végig arról olvashatsz, hogy Sátán egy Isten ellen fellázadt angyal, aki démonná vált és halálra van ítélve, amely ítéletet hamarosan Krisztus végrehajtja rajta Jehova támogatásával. Sátán Jehova és az ember ellensége.

No de a témát amelyet fölvetettél, alaposan utánanéztem, és számomra amit olvastam, teljesen meggyőző. Ide másolom.

De ez mindenki egyéni döntése elfogadja-e, vagy sem..

A Bibliában feljegyezték azt az összeírást, amelyre Dávid király uralkodásának a vége felé került sor. Ez az összeírás bajt hozott. A 2Sámuel 24:1-ben olvasható beszámoló így hangzik: „És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor valaki felindította ellenük Dávidot, ezt mondva: »Menj, és vedd számba Izraelt és Júdát.«” Ez a vers nem azonosítja, hogy ki volt az a „valaki”, aki felindította Dávidot. Vajon emberi tanácsadó volt, vagy Sátán? Vagy maga Isten? Az 1Krónikák 21:1 segít megválaszolni ezt a kérdést, ugyanis ezt írja: „Sátán pedig fölkelt Izrael ellen, és arra indította Dávidot, hogy vegye számba Izraelt.” Az Új világ fordítás szóválasztása ebben az írásszövegben összhangban van a héber szöveggel, valamint a görög, a szír és a latin fordítással. Megegyezik más fordítások megoldásával is (Kár., ÚRB, Kat., KNB, Kecsk.).

Ám ahogy az 1Krónikák 21:1-hez fűzött lábjegyzet (Rbi8) rámutat, a héber szá·tánʹ szót így is lehet fordítani: ’ellenálló’. Byington így adja vissza: „egy Sátán”; Young fordítása ezt írja: „egy ellenség”; az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat fordítása pedig így szól: „vádló”. Ennélfogva lehetséges, hogy az a „valaki”, aki Dávidot egy ilyen bajt hozó tettre indította, egy gonosz emberi tanácsadó volt.

Érdekes, hogy a 2Sámuel 24:1-hez tartozó egyik lábjegyzet alapján ezt a szövegrészt a következőképpen is lehet fordítani: „És Jehova haragja ismét fellángolt Izrael ellen, amikor ő felindította ellenük Dávidot”. A Katolikus fordítás így fogalmaz: „Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: »Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!«” Ezért néhány szövegmagyarázó úgy véli, hogy Jehova volt az a „valaki” vagy az az „ő”, aki felindította Dávidot a népszámlálásra. E nézet szerint Isten „haragja” már a népszámlálás előtt „fellángolt Izrael ellen”, méghozzá amiatt, hogy az izraeliták nem sokkal korábban többször is fellázadtak Jehova és a kinevezett királya, Dávid ellen. Először a nagyravágyó Absolont követték, majd pedig a semmirekellő Sebát, Bikri fiát (2Sámuel 15:10–12; 20:1, 2). Ez a nézet összhangba hozható azzal az elképzeléssel, hogy Sátán vagy valamilyen gonosz emberi tanácsadó indította fel Dávidot, amennyiben úgy tekintjük ezt az esetet, hogy Jehova szándékosan engedte felindítani Dávidot, vagyis megvonta Izraeltől a védelmét, nem óvta őket kezével. Vö.: 1Ki 22:21–23; 1Sá 16:14;

Szia!

KZitus válaszait kapásból lepontozom. Bár ismeri az igazságot, mégis a tanúk közé sorolja magát. Bámulatos kishitűség.

Ó, igen, a sátán. Istennel egyszerre létrejövő entitás, aki bár Isten teremtésének eredménye, mégis egyenrangú fél.

Istennek a kereszt jutott, sátánnak pedig a hurok.

Van, hogy Isten enged a sátánnak, hogy próbára tegyen valakit vagy valakiket. De sátán mindig kénytelen engedni az Istennek bármiféle indoklás nélkül.

Örüljetek, hogy így alakult.

A Bibliában a kígyó általában Sátánt jelképezi, van azonban egy kivétel, a rézkígyó, amit Mózes készített a népnek, hogy felnézzenek rá.

A rézkígyót a Biblia akkor említi, amikor Mózes a moábiták felé tartó úton mérges kígyók között kellett vezetnie a zsidó népet. Isten (Jahve) parancsot adott Mózesnek egy rézkígyó megalkotására és póznára való felerősítésére. „S az Úr válaszol Mózesnak: csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad! Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.”[1]

A megfeszített kígyó ábrázolása a Szegedi Fogadalmi Templomban

Zsidó hagyomány szerint, ha feltekintettek és szívükben Isten szeretete volt attól gyógyultak meg, és nem a rézkígyó látványa miatt. Zavarba ejtő, hogy éppen Mózes csinál egy állatszobrot, amikor avval kezdi meg a zsidó nép tanítását, hogy elpusztítja az aranyborjút, és a vándorlás vége felé ő maga épít egy rézkígyót. Ez nyilvánvalóan a mózesi negyedik paranccsal lenne ellentétben, mely így szól: „Ne készíts magadnak szobrot, sem semmilyen (kép)mást.” Az ellentmondás feloldása a parancsolat folytatásában keresendő: „Ne borulj le nekik és ne engedd, hogy szolgálatukra kényszeríttess”, a rézkígyó esetében ugyanis készítésekor erről nem volt szó. A kígyó még hatszáz évvel készítése után is megvolt és illatáldozatot mutattak be előtte, ekkor törette össze Ezékiás király.[2]

Krisztus is megemlíti a János evangéliumában, itt már "megfeszített kígyóként" szerepel: „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”[3]

A keresztény magyarázat szerint a rézkígyó előképe Krisztus megváltó keresztjének,[4] bajelhárító jelkép-motívum, a pogányság feletti győzelem szimbóluma, és gyógyulást hoz annak, aki hisz a gyógyító Krisztusban.