Az ateisták zöme miért hiszik, hogy az élet értelme, az a világi dolgok élvezete?

Mi alapján a zöme?

Az élj a mának egy hatalmas nagy bullshit. Ha nincs annyi pénzed, hogy egész életedben tudjál gond nélkül költekezni és még úgy se fogyjon el akkor nagyjából arra jó, hogy hajléktalan legyél.

Mit értesz világi dolgok élvezete alatt?

Ha a piálást, drogozást, szexet, hasonlókat akkor az nagyon nem a világ zöme.

Ha arra, hogy a boldogságot keresik (kinek mi okozza azt) akkor pedig értelmetlen a kérdés mert mi másért dolgoznának. Esetleg dolgozzanak valamilyen kitalált lénynek a céljai miatt?

Amúgy sok ateistának is örömet okoz az, hogy ha segíthetnek másoknak.

#3.

Akkor mit hisz?

Én eddig mindig azt hallottam erre a kérdésre válaszként, hogy az az élet értelme, hogy élj boldogan, minél több örömöt és élvezetet élj át, mert csak egy életed van, most kell élned.

#Kérdező:

Miért? Szerinted mit hinne egy semmilyen vallást nem gyakorló ateista és materialista ember? Hacsak nem nihilista vagy pesszimista, akkor nem fogja azt mondani, hogy az élet értelme a szomorúság vagy hogy az életnek nincs értelme. Ő a világi, anyagi dolgokban találja meg az örömöt, amire minden ember törekszik valamilyen szinten.

Ez csak részben.

A másik része az, hogy legyél hasznos. Legyen valami olyan eredménye az életednek, ami a többi embernek is jó.

Ateistaként számomra az az élet értelme, hogy éljek. Ez az egyetlen lehetőségem van, ezért szeretném, ha a lehető legtartalmasabb és lehető legértékesebb legyen az életem, amikor majd a halálos ágyamon visszatekintek rá.

Nem tagadom, az én esetemben van egy kis hedonista éle a dolognak. Amikor csak tehetem, utazok és programokra járok, hol a családdal, hol a párommal, hol a barátaimmal, hol közöségekkel, hol egyedül. Múzeum, színház, mozi, koncertek és egyéb programok rendszeresen átélése számomra igény, bár néha a legemlékezetesebb pillanatok a legegyszerűbbek. Például, amikor a párommal a tengerparton feküdve órákon át néztük a csillagokat és beszélgettünk vagy amikor édesapám megtanított sakkozni mialatt a közösen készített teánkat iszogattuk. Ezek a pillanatok azok, amik értelmet adnak az életemnek.

Számomra fontos, hogy fejlesszem önmagamat. Szeretem a tanulmányaimat, különösképp a nyelveket, és kevés dolog tölt el olyan sikerrel, amikor visszatekintek, és látom, hogy X idő alatt mennyit fejlődtem. A munkámat is szeretem, örömmel csinálom. Számomra az, hogy egyre jobban értek a szakterületemhez, egyre több nyelven beszélek, egyre jobb vagyok a hobbijaimhoz egy leírhatatlan sikerérzéssel tölt el.

Szintén fontosnak tartom, hogy pozitív hatással legyek a környezetemre, hogy segíteni tudjak másokon. Hogy úgy érezzem, hogy hasznos vagyok, hogy nélkülem egy kicsit kevesebb lenne a világ. El tudod képzelni, hogy milyen végtelen meghatottsággal tölt el, amikor egy árva kislány a szemembe néz és azt mondja, hogy miattam lesz szép karácsonya (ajándékgyűjtés volt ennek az előzménye)? Amikor egy barátod azt mondja, hogy miattad nem lett öngyilkos, mert ennyire segítő hatással volt rá a társaságod? Amikor belenézel az örökbefogadott kutyád szemeibe és tudod, hogy nélküled talán már nem is élne?

Ez egyértelműen csak az én hozzáállásom a dologhoz. Ahány ember, annyiféle értelmezése annak, hogy mi teszi széppé és értékessé az életet.

23/N

Ateistaként egyáltalán nem ez az életem értelme, a többi ateista ismerösöm sem állít ilyeneket, és nem is úgy él.

Amivel kevered - és amit nem tudsz felfogni valószínüleg -, hogy nem azért élek becsületesen, tisztességesen, MERT akkor megbüntet egy mesealak, hanem azért, MERT ez a belsö értékrendem, mindenféle felettes akárkitöl való félelem nélkül.

NEM egy mesekönyv szabja meg az életemet, de egyértelmüen nem is a felületes életvitel az, amit célomnak tekintek. Viszont nem érzem, hogy azzal ártanék bárkinek is, ha jól érzem magam és nem azon töröm a fejem egész életemben, mi lesz velem, ha meghaltam.

Sosem értettem, miért lenne ban, ha valaki idönként elmegy szórakozni, akár egy koncertre is - a mozi esetében végképp nem tudom, mi lehet a kifogás ellene -, a nyaralás meg kifejezetten jót tesz az embereknek, ki tudnak kapcsolódni a minden napos stresszböl, lelazulni, feltöltödni, aki szerint ez negatív, azzal komoly bajok vannak.

Az tény, nem szeretem magam sanyargatni rosszul érezni, de ez még közel sem azt jelenti, hogy MINDIG szórakozni akarnék, illetve hogy a szórakozás olyasmi, amit negatívan lehetne értékelni.

Akik ilyen állításokat dobnak be kérdés helyett, azonak nem ártana, ha néha a valósággal is foglalkoznának és nem egy (rém)álomvilágban élnének.

"Én eddig mindig azt hallottam erre a kérdésre válaszként, hogy az az élet értelme, hogy élj boldogan, minél több örömöt és élvezetet élj át, mert csak egy életed van, most kell élned."

Ezt ateistaktol, vagy mas vallasosaktol hallottad? Mert en ezt leginkabb vallasosaktol hallottam-olvastam az ateistakrol velemenykent, nem maguktol az ateistaktol.