Miért vagy keresztény? Milyen gyakran vagy bizonytalan?

Én azért kezdtem Istent keresni, mert többet akartam tudni a világ nem látható működéséről. Kezdetben sokszor elbizonytalanodtam. Félre is dobtam a keresztény értékrendet. Ám a következmények elől nem menekülhettem.

Számomra eljött a nap, amikor döntenem kellett: Hogyan öljem meg magamat.

Végül is találtam egy humánus megoldást. Megadatott, hogy pisztojjal "Bumm a fejbe" lehetőséggel vessek véget az egésznek. Más megoldást nem igazán láttam a kialakult problémáimra. Aztán megláttam abban a pillanatban egy keresztény újságot. Utólag visszagondolva az a kiadvány csak úgy kerűlhetett oda, hogy én pont hogy Istentelen életet éltem. Egy darab szemét volt addig a pillanatig, ami a földön hevert. "Érted adta életét, hogy te élhess" Valami ilyesmi szöveg vigyorgott rám. És akkor mivel már minden mindegy volt elkezdtem imádkozni. Drogföggő voltam és legkeményebbnek ígérkező elvonási tünetek keztek jelentkezni. Imádkoztam, könyörögtem, hogy ne kelljen meghalnom, ebbe az elvonásba bele halok.

Úgy imádkoztam, hogy Jézushoz, mert abban a pillanatban elhittem, hogy Ő Isten és odaüzent nekem egyet a végére azzal a keresztény újsággal.

Aztán valami történt. Noha egyedül foltam a helységben, mégsem éreztem már magam egyedül. Egy jelenlétet éreztem. Józan, megbocsátó, támogató jelenlétet. Érzékszerveimmel nem észleltem, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül és már soha többé nem is leszek egyedül. Az úr van velem, akit én attól a naptól kénytelen vagyok Jézussal azonosítani. Pontosan láttam életem minden cselekedetének a következményeit. Hogy hogyan kerűlt minden a helyére és okozta a teljes megsemmisülésemet, hogy azon a napon újjászülethessek. Az elvonási tüneteim, testi, lelki bántalmaim egyszerre szűntek meg abban a pillanatban. A magányom is örökre megszűnt. Közel négy éve történt mindez.

Élek. életemet annak az Istenélményemnek köszönhetem, amit aznap megtapasztaltam. Az akkori állapot és a mai állapot, melyek kőrül vesznek ég és föld különbségben mérhetők. Nem azt mondom, hogy szent emberré váltam. Mert hibáztam azóta is, tévedtem, csalódtam. De valahogyan attól a naptól, 2020 nyári napfordulójától minden megváltozott.

4 éve nem kételkedem Isten létében. Számomra megtapasztalt tény, hogy van Isten és Jézusnak hívják. Templomba nem járok, felekezethez nem tartozom. De döntéseimet ezen tény fényében hozom meg.

4 éve kezdtem Jézust keresni, miután mindez megtörtént velem. S kiderült, hogy nem is vagyok különleges, mert többekkel meg történt ez vagy valami hasonló. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül és beszélünk erről. Fájdalmas az út, ami a megtapasztaláshoz vezet, de boldogok, akik megtapasztalás nélkül is képesek hinni.

Ezek után pedig már azt nem tudom, hogy hogyan legyek nem keresztény.

Elhívott Jézus, hogy Őt kövessem. Ez a megtapasztalás olyan mértékben átírta az addígi hitrendszeremet, hogy azóta sincs bizonytalanságom miért is ne kövessem Jézust.

Végülis kiderült számomra, hogy Őt kerestem. Benne mindent megtaláltam, amire valaha is vágytam. Isteni.

Szia

Kerestem az élet értelmét. Azt, hogy miért vagyunk mi emberek itt a földön? Milyen célból? Miért betegszünk öregszünk meg. Ez a tapasztalatom szerint az ösztönnel élő állatok sajátja. Mi többek vagyunk ettől! De akkor miért halunk meg?

A Bibliában minderre megkaptam a választ. Sőt még sokkal több kérdésemre.

Ma már tudom, nincs más célja sz életnek, mint a krisztusi keresztény életút. Sokkal jobb gyermek, iskolatárs, munkatárs, férj, feleség válik abból az egyénből, aki keresztényi alapelvek szerint éli az életét. Tapasztalatból tudom. Éltem "világi" és azután keresztényi életet. Látom a kettő között a különbséget.

1-es vagyok. Nem túlzás a pisztoly. Apámnak volt egy és hozzáférhető volt.

Azt nem tudom, hogy engedélye is volt-e rá vagy, hogy meg van-e még.

Amikor elmeséltem neki, hogy ez történt eltűntette.

Mindenkinek elmeséltem, hogy mi történt és mindenki előtt tanúsítottom, hogy él az Úr és Jézusnak hívják. Bizonyítani csak azzal tudom, hogy én is élek. De, amit átéltem, azt nem tagadhatom meg.

A pisztoly pedig forgótáras volt, 6mm-es golyokkel kellett tölteni. Volt egy Gézpisztolya is az öregnek, de az szerintem nem lötte volna át a koponyát. Aztán kitudja. Mondjuk volt, sőt meg is van neki a nyílpuskája. Az nagyon komoly. Az szerintem tuti átütötte volna a koponyát. He hála Istennek, már nem kell ilyeneken gondolkodnom.

9

Ha a hit magánügy, akkor Te élj úgy, nemde ?

Muti, hogyan csinálod jól!?