Az 1Kor 7,38 - at hogy kell értelmezni?

Én ehhez hozzákapcsolnám Jézus mondandóját is a válásról:

"Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát és Júda határába ment, a Jordánon túlra. Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”" (Máté 19:1-12)

Nézd én azt tapasztaltam (sajnos vagy szerencsére), hogy hosszú távon hasznos tanácsok ezek. Aki szereti a párját és feleségűl veszi, az kevesebb időt tud tölteni Istennel. De ez nem feltétlen probléma. Mer bár kevesebb időt tud tölteni Istennel mégis olyan tapasztalatokkal gazdagodik, melyekkel segíthet másoknak a hasonló dilemmákban tapasztalat megosztással.

magam részéről annyit tudok elmondani, hogy elvált különélő családapa vagyok. Házasodni nem akartam, de megtörtént. Válni sem akartam, de megtörtént. kemény évek következtek ezután, de ugyanakkor így olyan tapasztalatokkal kereshettem tovább Istent, melyek nem adatnak meg például olyanoknak, akik hivatalból cölibátust fogadva Isten szolgái.

Mindent egybevetve az a 7 év házasság, melyből két gyönyörű gyermek született inkább segítette, hogy megismerhessem Istent, mint gátolta. Szülőként az ember valamivel másképpen tekint a világra. Elvált szülőként pedig az ember olyan kihívásokkal néz szembe, melyek során bátran kipróbálhatja Jézus tanításainak működőképességét. Nem könnyű döntéseket kell meghoznia annak, aki válni akar. De aki hajlandó lemondani mindenről a gyermekei jólétéért, az egész életéről, az meglátja a valóságnak azt a szeletét, melyet egy jó házasságban élők nem akarnak meglátni.

Néha a kevesebb több. Az ember pedig a szívében érzi, hogy félelmetesnek tűnő lemondások valójában nem veszteség, hanem felszabadulás. De nem vagyunk ugyanolyanok. Vannak, akik fél emberek addig, amig rá nem lelnek a társukra és össze nem kötik vele az életüket.

Ezért fogalmaz Pál is így. Nem vagyunk ugyanolyanok. Más események, más tapasztalatok formáltak bennünket. Nem mindenkinek való a házasság , de nem is mindenkinek való az egyedülálló életmód. Megint másoknak át kell élniük a házasságot és megtapasztalni annak árny oldalát is, hogy felnőhessenek.

Magam részéről bár elváltam, de nem akartam. Pedig ezt a válást még Jézus is támogatta volna tekintve a Máté 19-ben taglalt házastársi paráznaságra. Viszont ettől függetlenül elfogadtam volt nejemet olyannak, amilyen. Mi szövetségesek maraduk, hiszen szülőtársak vagyunk.

Pál az 1 Korintus 7-ben tömören azt taglalja, hogy ő tanácsot nem fog adni. Ahogy Isten sem hoz meg helyettünk döntéseket. Lehet dönteni az embernek a szíve szerint és a tanítás szerint is. Nem a döntés a lényeg, hanem, hogy az ember elinduljon egy irányba. Ha az út járhatatlan, akkor meddig vissza kell fordulni, még ha éveket is vesz igénybe, hogy az ember rendbe jöjjön a járhatatlan életút fáradalmaiból.

A házasság 2 ember dolga egymással. Ebbe más ember nem szólhat bele. Ugyanígy Isten sem szól bele a házasságba.

Pál is csak leírta a saját tapasztalatait és meglátását mellé téve a szentírást. Ő azt az utat választotta, abban tud segíteni, mert azon járt. Én pedig az elvált családapa útjában tudok segíteni, mert azon jártam. Más a boldog feleség vagy az elvált családanya útját járja, ő azon az úton tud segíteni. De minden út legvégül ugyanoda fog vezetni.

Még az ateisták is ugyanoda jutnak, ahova a keresztények. Hogy az hol van? Majd meglátod, ha odaérsz.

Az utolsó két vers:

"Ezt mondta nekik: „Nem minden ember tudja megfogadni ezeket a szavakat, csak azok, akiknek Isten lehetővé teszi. 12 Mert vannak, akik születésüktől fogva eunuchok, vannak, akiket emberek tettek eunuchhá, és vannak, akik önmagukat tették eunuchhá az egek királysága miatt. Aki kész arra, hogy így éljen, éljen így.”"

A 11-es vershez az utalás:

"Bárcsak minden ember olyan lenne, mint én! De mindenkinek megvan a maga ajándéka Istentől: az egyiknek ez, a másiknak az."

"Igen, azt szeretném, hogy ne aggódjatok. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja: hogyan járjon az Úr kedvében."

Mondta Pál.

Az is igaz, amit még az Ószövetségben van írva ugyan, hogy abból a szempontból könnyebb dolga van a kettőnek, mert ha az egyik elesik, a másik felsegítheti, de aki egyedül van...

Nem igazán jegyességről van itt szó, hanem a szűzi életformát választók látszat házasságáról. Abban az időben mivel nem voltak még szerzetesrendek, s a nőknek nem volt tanácsos egyedül élniük, ezért látszólag házasságot kötöttek hasonló gondolkodású férfiakkal.

Pál arról beszél, hogy egy ilyen együttélésben ha mégis kedvük támad az igazi házasságra, azzal nem vétkeznek, de jobban teszik, ha kitartanak az eredeti elhatározásuk mellett.

Tisztában van Pál az emberi gyarlósággal és ettől óvja a hivőket.

Sok türelem, alázat, és nagy kitartás kell a házassághoz, hiszen sok plusz gonddal jár, és a kezdeti szerelem egyszer mindenkinél kihül. Amikor felébred ebből a betegségből (az Énekek Éneke szerzője beteg a szerelemtől) valaki és találkozik a valósággal akkor nagy szükség az Istentől tanithatóságra is. Egy érett házasság szerintem mindenképp tiszteletre méltó.