Szent Grál titka. Előre elrendeltetett volt Jézus kereszthalála?

Kezdésnek célszerű tisztázni, hogy mit is jelent tulajdonképpen az istenember (Deus homo) kifejezés. Azt az anya szülte hús-vér embert nevezhetjük istenembernek, aki úgymond egy keveréklény, mivel Isten inkarnációja, azaz megtestesülése. Annak ellenére, hogy az Ezsdrás által i.e. 445-re megalkotott Tórában az van lefektetve, hogy Isten az embert úgymond a saját képmására teremtette (Mózes I. 1,27), mégse neveznek valamilyen meggondolásból mindannyiunkat istenembernek. De vajon miért nem, amikor a Tóra szerint "Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt"?

Ennek megértéséhez elengedhetetlen a zsidó kabbala titkos tudományának, a Schemhamphoras-sal, azaz "Isten (JHVH) 72 szellemével" kapcsolatos helyes ismerete. Ennek lényegét a Németországban élő és eredményesen tevékenykedő mitológiakutató, Klaus L. Matefi ( [link] ) derítette fel, ami alapján a vallások misztériumainak kozmikus hátterei maradéktalanul feltárhatók, függetlenül attól, hogy egyesek kellő ismeretek hiányában, vagy pedig a misztériumok védelme érdekében igyekeznek ezt negálni, illetve nevetségessé tenni...

A Názáreti Jézus a keresztény magyarázatok értelmében egy bűntelen születési adottságokkal világra jött istenember volt, azaz JHVH inkarnációja, és ezért egy személyben volt valóságos Isten és valóságos ember is, amit hüposztatikus egységnek neveznek.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint

"Krisztus embersége azért nem személy, mert nem önmagában, hanem az Ige személyében létezik, vagyis teljesen arra támaszkodik és nincs független léte." ( [link] ).

A Mózes I. 1,27 alapján mindannyian Isten inkarnációi kellene legyünk kivétel nélkül... Ezsdrás biztosan nem úgy képzelte, hogy a teremtő Isten egy hús-vér ember lett volna és ezért teremtette a saját képére az embert is, hanem itt egyértelműen a születendő gyermek lelki adottságára kellett gondoljon, a mindenkori isteni szellemi hatás leképeződésére az újszülöttben, amire Menachem Mendel Schneerson (1902? - 1994) rebbe, a lubavicsi chászid mozgalom vezetője is rámutat:

"De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését."

"A lélek a születéskor hatol a testbe, s teremt ez által életet, önálló embert. A magzat természetesen működő aggyal, szívvel és tagokkal rendelkező, eleven szervezet. Mindazonáltal, bár eleven, csupán az anyaság része. Tartalmaz ugyan életet, de nem önálló, nem önmaga erejéből fenntartott életet." ( [link] )

Minden ember egyedi és megismételhetetlen teremtmény úgy testi, mint lelki tulajdonságok terén is, de csak kevesek számára adatik meg, hogy a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának égisze alatt jöjjön a világra. Természetesen Jézus esetében ez volt a helyzet, de mint tudjuk, Ő valamilyen okból bűntelen lelki adottságokkal lett felvértezve születése pillanatában.

Jézus abban az időben született, amikor Augustus császár az egész Római Birodalom területén a római polgárok (cives Romani) számára népszámlálást (lustrumot) tartatott, és ugyanekkor hajtatta végre Publius Sulpicius Quirinius a népszámlálást (cenzust) a nem római polgárok (no cives Romani) részére is (Lukács 2,1-6). Ez a kombinált népszámlálás i.e. 8-ban történt. Ezt onnan tudjuk, hogy az Ankarában található Augustus templomának előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókor számára azt, hogy i.e. 63 - i.sz. 14 között 3 lustrumot tartatott Augustus császár, nevezetesen ab urbe condita 726-ban (i.e. 28-ban), a. u. c. 746-ban (i.e. 8-ban) és a. u. c. 767-ben (i.sz. 14-ben).

Jézus tehát az i.e. 8-ban megtartott cenzus idején született Betlehemben, amit valamiféle égi jelenség (betlehemi csillag) is jelzett úgymond a "napkeleti bölcsek" számára Máté evangéliuma (2,1-12) és a Jakab-féle apokrif evangélium 21. fejezete szerint. De mi lehetett vajon az az égi jelenség, aminek égisze alatt Jézus a JHVH bűntelen lelki tulajdonságokkal felvértezett ormuzdi inkarnációjává válhatott?

Erre a kérdésre egyedül és kizárólagosan csak Klaus L. Matefi mitológiakutató alapos és átfogó tanulmányából ( [link] ) kaphatunk helyes és kielégítő választ. Az általa feltárt Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállása, a még nem tekergő "kozmikus kígyó" lehetett kizárólagosan csak alkalmas arra, hogy Jézus úgymond bűntelen lelki adottságokkal jöhessen a világra, ami i.e. 8.02.10-én ( [link] ) kellett megvalósuljon. Ezt megelőzően ugyanez a konstelláció többek között i.e. 280.12.09-én ( [link] ) realizálódott Mithrász születését jelezve, Jézus születését követően pedig i.sz. 264.05.13-án ( [link] ) Szt. Györgyét, i.sz. 400.12.31-én ( [link] ) Attiláét, 808.11.21-én ( [link] ) Álmosét, 1489.12.22-én ( [link] ) David Reubeni-ét, 1624.08.14-én ( [link] )Sabbatai Cví-ét és 1897.11.24-én ( [link] ) Jiddu Krishnamuri-ét jelezve.

Hogy mi a különbség ehhez képest az említett égitestek által felépített kozmikus kereszt szellem hatásának értelmezésében, ahhoz a legszemléletesebb példa erre a szabadkőműves skót ritus 33. fokozatába beavatott Aleister Crowley ( [link] ) esete, aki 1875.11.13-án ( [link] ) kellett a világra jöjjön, ugyanis nem ok nélkül tartotta magát a Sátán inkarnációjának ("The Beast 666")...

Jézus ugyanúgy egy biológia anya és apa leszármazottja volt mint Álmos annak ellenére, hogy az Újszövetség szerint Máriát a Szentlélek, Álmos édesanyját, Emesét pedig egy sólyom-forma madár (turul) termékenyítette meg...

Az egyházatyák által az Újszövetségből kihagyott Fülöp evangéliuma szerint

"Egyesek azt mondták: "Mária a Szent Szellem által fogant." Ezek tévedésben vannak. Nem tudják, hogy mit beszélnek. Mikor fogant valaha is asszonytól egy asszony?" (fordította Klaus L. Matefi)

Valójában és értelemszerűen nem Jézus és Álmos megfogamzására, hanem a világra jövetelükre vonatkoznak a fent említettek, azaz a bűntelen születési adottságukat kölcsönző isteni konstellációkra. Jézus esetében mégis annyi a különbség, hogy testi megfogamzása is a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának égisze alatt történt meg i.e. 9.05.20-án ( [link] ), aznap, amikor Mária a jeruzsálemi Templomba vitte az általa elkészített függönyt, amit az ottani főpap korábbi kérésére csinált a Templom számára (Jakab-féle apokrif evangélium 10. és 12. fejezet). Ezt követően látogatott el Erzsébetékhez (Lukács 1,39-56), amit a kővágószöllősi középkori rk. templom főoltárát díszítő festmény szemléletesen ábrázol ( [link] ). Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett egy másik, egy sárkánynak tűnő mennyei lény is látható, ami az éppen bemutatott T-keresztre kell utaljon.

A középkori úgynevezett "Szegények Bibliájában" (Franz Laib: Biblia pauperum, Zürich, 1867, Tab. 1.) az alábbi mondat olvasható:

"Vipera vim perdit sine vi pariente puella.", azaz "A kígyó elveszti erejét, amikor a szűz (*Mária) szül." (Klaus L. Matefi fordítása)

Jézus születésekor tehát az itt is említett kozmikus kígyó úgymond ERŐTLENNEK számított! Ekkor égette el magát a Napban az egyiptomi mitológia mitikus szent tűzmadara, a főnix (egyiptomiaknál: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél: kerkes; etc.)!

Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról írt, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár lesz. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő kozmikus, asztronómiai történéssorozat. A főnixmadár "élethosszára" vonatkozóan igen eltérő, de alaptalan adatok láttak eddig napvilágot (100, 216, 461, 532, 540, 600, 651, 654, 660, 1000, 1461 év...). A főnixmadár tényleges "élethossza" ∼136/272/1089 év.

A Magyar Katolikus Lexikon is említést tesz az itt tárgyalt kozmikus kígyóról:

"A gyűrűzve tekergő, saját farkába harapó kígyó (a →körhöz hasonlóan) az örökkévalóságnak és az →idő körforgásának ókori jelképe."

A farkába harapó kígyó ( [link] ) a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek által létrehozott különböző konstellációk (72 féle!) kialakulására hivatott utalni, ami periódikusan ismétlődik az idők folyamán.

Jézust a kereszten gyakran ábrázolják egy keresztre feltekeredett, vagy felszögezett kígyóként:

[link]

[link]

Ferenc pápa 2016.03.15-én tartott "Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót" ( [link] ) című említésre méltó bibliamagyarázatában többek között Jézusnak és a kígyónak a kapcsolatáról beszélt:

"Olyan állat a kígyó, mely a Szentírásban a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is"

""A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: "Értünk bűnné lett." Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket""

"Ez a megváltás története, ez Isten szeretetének a története. Ha mi meg akarjuk ismerni Isten szeretetét, akkor nézzünk a Keresztrefeszítettre, a megkínzott emberre, aki kiüresedett az istenségéből, hagyta magát beszennyezni a bűnnel. De az Isten, miközben megsemmisül, valójában ekkor pusztítja el a rosszat, amit a Jelenések könyve "őskígyónak" nevez."

Most itt nem szándékozom ezeket a sorokat elemezni, de felhívnám arra a figyelmet, hogy a kozmikus kígyó nem csak a gonosznak, hanem a jónak is a szellemi forrása a misztériumok értelmében, hiszen Jézus születésekor ez a kozmikus kígyó ERŐTLEN volt, azaz nem tudta kifejteni a neki tulajdonított negatív szellemi hatását, ellenben amikor ez egy X-keresztet, egy T-keresztet, vagy egy szabályos keresztet (†) alkot a zodiákusban, abban az esetben ERŐBEN van, azaz kifejti a neki tulajdonított megfelelő negatív hatást.

Ézsaiásnál találunk utalást a kígyó különböző megjelenési formáira:

"Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréből vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz." (Ézsaiás 14,29)

Ugyanez a mondat Károli Gáspár 1867-ben Kőszegen kiadott Bibliájából:

"Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak veszszeje megromlott a` ki téged ver vala: mert a` kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!"

Nagyszombati Káldi György (1573 - 1634) jezsuita szerzetes és bibliafordító által először 1626-ban Bécsben kiadott, majd 1732-ben ismét megjelentetett Bibliájában ez eképpen hangzik:

"Ne örvendezz te egész Filistæa, hogy meg-törettetett a`téged verönek veszszeje: mert a`kígyónak gyökeréből basiliskus származik, és a`magva a`madárnak el-nyelője."

A szabályos kozmikus keresztet (†) a mitikus sárkány, vagy pedig a farkába harapó kígyó is jelképezi:

[link]

[link]

Biztosan már mások is láttak ehhez hasonló szentképet:

[link]

Ez Józsefet ábrázolja a kis Jézussal, aki egy keresztet tart a kezében. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért ábrázolta az alkotó a kis Jézust egy kereszttel a kezében, hiszen keresztre csak a 33. életévében (Babiloni Talmud, Szanhedrin 106. b.) feszíttették?

A keresztény megváltás alapfeltétele Jézusnak a kereszten kiontott vére ("Megváltásunkat vére árán nyertük el." - Magyar Katolikus Lexikon, krisztológia) úgymond, amit számos képzőművészeti alkotás meg is mintázott az idők folyamán:

[link]

[link]

[link]

Az első képen a keresztre feszített Jézus négy sebhelyéből kifolyó vért angyalok fogják fel egy-egy kehelybe, a második képen egy medence telítődik Jézus vérével, amiből a körülötte lévők isznak, a harmadikon pedig szintén egy medencében gyűlik a Jézusból patakzó vér, melyben emberek mártóznak meg.

folytatás következik!