Na ezzel kapcsolatban mit gondoltok?

Van erről egy rádióadás: [link] - Pedofil papok - romlott Egyház és degenerált gyakorlat?

Az utóbbi időben a liberális média a pedofília vádját vette elő bűvös kalapjából, hogy az Egyházat lejárassa - e vádaskodás pedig még a Szentatyáig is elért. A mai adásban a vádakra reagáltunk, de szóba került többek közt a pápaság intézménye, a pápák és papok erkölcsiségének kérdése, és kitértünk a cölibátus valamint a házasság előtti tisztaság témakörére is.

Nézd meg: Bűnösök és botrányok az Egyházban

Mondják manapság, hogy „a katolikus papok vizet prédikálnak és bort isznak”. Meg, hogy „a legtöbb pap maga sem tartja meg, amit prédikál”. BLA BLA BLA…

Tegyük fel egy pillanatra, hogy ez így van. Akkor is mi következik ebből? Legföljebb az, hogy tehát a papok is elkárhozhatnak. De sehogy sem következik, hogy most már az Isten szava, amelyet a papok Krisztus parancsolata szerint hirdetnek, nem igaz és nem kell azt komolyan venni. Tegyük fel, hogy az orvosok jókora része dohányzik s alkoholt fogyaszt, holott elméletben minden komoly orvos méregnek tartja az alkoholt is, a nikotint is. Mi következik ebből? Hogy most már ne törődjünk az egész orvostudománnyal és egészségüggyel?

Mindenki a maga lelkéért felelős; a pap is! Ha a pap nem tartja meg, amit prédikál, az az ő nagy baja lesz; ha én nem tartom meg, az nekem fog nagy bajt okozni. Okos ember nem a szerint igazodik, hogy más okosan cselekszik-e, hanem a szerint, mi a helyes és mi a kötelessége.

Dehát igaz-e, hogy a papok maguk sem hiszik vagy gyakorolják, amit hirdetnek? A papok közt csakugyan vannak téveteg, vétkes emberek. De csak nem lehet komolyan azt mondani, hogy a papok nagy része egyáltalán nem él a vallás parancsai szerint? Talán hibáz ebben vagy abban a pontban, de olyan papot nem igen találni, aki nem meggyőződésből hirdetné Krisztus igazságait. Sőt a papság túlnyomó többsége magasan az erkölcsi átlagszínvonal felett áll. A legderekabb hazafiak, leghívebb polgárok, legjótékonyabb, legistenfélőbb emberek mégis csak a katolikus papok köréből kerülnek ki. Még a legnehezebb papi kötelesség, a nőtlenség és tisztaság terén is, ha akadnak hibák és helyenkint néha nagyobb bűnök is, a túlnyomó többség mégis csodálatos hősiességgel tartja meg az Egyház felséges, de szinte emberfölötti önfegyelmezést igénylő követelményét s élete végéig híven megőrzi tisztasági fogadalmát. Aki ellenkezőt állít, az vagy tudatosan rágalmaz s egyes sajnálatos eseteket általánosít, vagy nem tudja, mit beszél s a legmagasabb erkölcsi színvonalon álló embercsoportot könnyelműen és igaztalanul vádolja.

Az Egyház szentségét nem csökkenti, ha egyes tagjai súlyos bűnösök. Az Egyház ui. Jézus Krisztus keresztáldozatának és a Szentlélek megszentelő tevékenységének köszönheti szent mivoltát.

Az Egyház szent, mert a végtelen szent Isten alapította; szent, mert jegyese, Jézus Krisztus sugárzik át rajta, aki életét adta az Egyházért; és szent, mert a Szentlélek őrzi. Az Egyház szentsége természetesen nem jelenti tagjainak bűntelenségét. Az Egyház nem tagjaiban, hanem céljaiban és Főjében szent. Azáltal szent, akihez tartozik és aki alapította, s nem azok által, akik hozzá tartoznak, annak ellenére, hogy nem ritkán egyes tagjaiban is felragyog az Egyház szentsége. Az atyák az Egyházat „bűnösökből álló bűntelennek" nevezték, sőt Clairvaux-i Szt. Bernát kifejezése még élesebb: Sancta Meretrix (Szent Szajha).

A bűnös ember így az Egyház szentségét meg sem karcolhatja. Vagy azért, mert a bűnös tagnak olyan súlyos a vétke, hogy el is veszítette az Egyházhoz való tartozását, vagy azért, mert bűnbánata és Krisztus kiomló vére által megszentelődik.

Szt. Pál apostol tanítja, hogy Krisztus szentségessé tette Egyházát: „Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen" (Ef 5,27). Az Apostol szerint: „Isten temploma szent, ti vagytok az" (1 Kor 3,17). Ezért mondjuk: Szent Egyház.

Szt. Pál apostol is súlyos hibákat és bűnöket talál már a korai Egyházban is, de meg sem fordul a fejében, hogy az Egyház megszűnt volna Egyháznak és szentnek lenni. Kiközösítést követel és nem új alapítást: „Egyébként az a hír járja, hogy paráznaság fordul elő köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok közt sincs, hogy tudniillik valaki apja feleségével él. S ti még kérkedtek, ahelyett, hogy bánkódnátok, és kizárnátok magatok közül, aki effélét művel" (1 Kor 5,1).

Júdás is bemocskolta személyét és apostoli hivatalát, de az a többi apostolt nem érintette. Bűne és következményei csak reá szállottak, nem az Egyházra: „Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei" (ApCsel 1,17).

Szt. Péter is megtagadta Jézust, de bűnbánatát elfogadta Krisztus, és az Egyház vezetője maradt, bár Jézus megkövetelte tőle a hitvallást: „Majd harmadszor is megkérdezte tőle: »Simon, János fia, szeretsz engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: »Szeretsz engem?« S így válaszolt: »Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.« Jézus ismét azt mondta: »Legeltesd juhaimat!«" (Jn 21,17).

Maga Jézus is megmondta, hogy a bűnök és a botrányok elkerülhetetlenek egy közösségben, ez azonban csak a személyre nézve jár következményekkel: “Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket!” (Lk 17,1).

Sokan úgy gondolják, hogy a Római Egyház már rég megromlott s csak idők kérdése, mikor omlik végleg össze. Ennek határozottan ellentmond Jézus csalhatatlan ígérete, hogy ő Egyházával marad „mindennap, a világ végezetéig" (Mt. 28, 20), s az a másik kijelentése is, hogy amíg az Egyház Szent Péter sziklatalapzatán áll, addig „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt. 16, 18).

Az Egyház nem csak a „szentek egyháza”

Jer 32,32-35 – ószövetségi papok és vezetők gyermekáldozatokat mutattak be.

2Kir 23,6-7 – Az Úr templomában szakrális prostitúció folyt.

Jn 12,4-6 – Az apostolok között is volt bűnös. (vö. Mt 16,14-16)

Mk 14,50 – Az összes apostol „magára hagyta és elmenekült.”

Mk 14,66-72 – Péter apostol háromszor tagadta meg Jézust.

Jn 20,24-25 – Tamás apostol kételkedett Jézusban.

Mt 13,47-50 – Az Egyházban is vannak bűnösök. (vö. Mt 13,24-30; 1Kor 5,1-2; 11,18-22; Jel 2,4-5;.10.14-16; stb.)

ApCsel 20,28-30 – Az Egyház vezetői között is lesznek bűnösök.

Róm 3,3-4 – „Ha vannak, akik hűtlenek lettek, vajon nem teszi hitetlenségük Isten hűségét hatástalanná? Egyáltalán nem.”

2Tim 2,13 – „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.”

Jn 11,51-52 – Bűnös ember is lehet tévedhetetlen.

Nem tudjátok felfogni, kedves 53%-os a társaiddal, hogy az ilyen hosszú bemásolt szövegeket senkinek nincs türelme végigolvasni?

Miért nem vagytok képesek ezt pár mondatban összefoglalni?

Kedves kérdező, és hozzászólók,

Szeretnék szépen sorjában mindenre válaszolni:

"Ha igaz amit leírtak, akkor bennem az fogalmazódik meg, hogy ilyenkor hol van Isten, a mindenható. Egyébként ők is csak emberek - még ha ferde hajlammal is rendelkezik - a katolikus egyházból már régen ki kellett volna vágni őket."

Isten, a mindenható szabad akaratot adott nekünk, vállalva evvel a kockázatot, hogy törvényeinek betartását nem erőszakolhatja rá az emberekre.

A Katolikus egyházból nem lehet senkit sem kizárni. A katolikus egyháznak az (lenne) a dolga, hogy összegyűjtse Isten világon szétszóródott gyermekeit, és megmutassa nekik az legrövidebb utat a Mindenható karjaiba. Isten számára nincs elveszett élet, Isten számára minden ember kedves.

"azt képzelik,hogy mindenkit hülyének lehet nézni.persze nyilván nem fogják bevallani ezeket a dolgokat,de csak saját magukat járatják le,öngól ez,mert szerintem előbb-utóbb még az elvakultabb hívek is rájönnek,hogy sántít ez az egyházosdi"

Nem tartom magam elvakult hívőnek. Az Istenbe vetett hitem egy hosszú és fáradságos, kérdésekkel teli út utolsó állomása. Nem hiszek el mindent, amit a papok mondanak, igenis utána nézek dolgoknak, mert az ember önmagától szerezzen bizonyosságot! Arra jutottam, hogy az "egyházosdi" egyáltalán nem sántít, legfeljebb egyes emberek magatartása benne. Attól még, hogy valaki nem tartja be a játékszabályokat a játékosok közül, a játék nem lesz rossz. A názáreti Jézus, aki képes volt meghalni az övéiért, egyházát egyetlen egy parancsra, a szeretet parancsára építette! Ebben az elvben pedig nem látok kivetnivalót.

Kedves pelgrim,

Nagyon érdekes, amit mondasz, de nem értek veled egyet. A piramisok csak kövek. Követ amiket emberi munka rakott egymásra, hogy megőrizzék egy kornak a titkait. Ezzel szemben amit a Názáreti Jézus hagyott ránk az egy irány elv, egy olyan utat mutatott meg nekünk, ami talán kissé jobbá teheti földünket. Az egyház mindig is Krisztusé marad majd, mindegy, hogy a benne lévő vezető személyek mik lesznek. Nem az egyház a rossz, esetleg egyes személyek benne. Amíg lesznek olyan emberek, akik a szívükben őrzik Krisztus parancsait és keresik egymást addig az egyház fenn fog maradni, mint a közös pont, amiben megtaláljuk egymást.

Végül, kedves kérdező:

Azt gondolom, hogy ezt nem lehet ráhúzni az egyházra, mivel az ott leírtak annak elveibe ütköznek. Nagyon szomorú, hogy vannak olyan emberek akik 'Bort isznak és vizet prédikálnak' . Ez nem csak az egyházra hanem életünk többi részére is igaz. Kifejezetten sajnálatos, hogy olyan emberek, akiknek a szeretet útját kéne megmutatniuk, ilyesmibe keverednek. Ettől függetlenül, ezt nem lehet ráhúzni az összes hívőre.