Bármilyen vallású emberek, milyen érzés nektek találkozni Istennel? Pl. ima közben. (Vallást is írjatok!)
Velem egyszer történt ilyen, nagyon furcsa és kellemetlen volt.
Innentől sztori jön. Nem lényeges, de ha érdekel, tovább olvashatsz.
Vallástalan vagyok. Ezalatt azt értem, hogy semmilyen vallást, egyházat nem követek. Nem vagyok ateista, nem tagadom Istent. Viszont ő nem igazán érdekel.
Pár napja azt érzem, hogy Isten azt akarja, szólítsam meg imában. Eleinte nem akartam, nem vagyok vallásos. Végül tegnap este megadtam magam. Elvégre, mit veszítek vele? Jó, legyen, megszólítom.
Összetettem a kezem, most Istennel fogok beszélni. Valahogy úgy is lett. Isten előtt voltam. Legalábbis a lelkem, én továbbra is ültem az ágy szélén. De a lelkem Isten előtt volt, és nagyon fura érzések fogtak el. Úgy éreztem, végtelenül megaláztam magam. Mint egy "kis izé", voltam ott, ő pedig hatalmasabb mindennél. Ez volt a legmeghatározóbb érzés.
De volt még valami más, valami kellemes, amit nem tudok szavakkal leírni. Nem tudom, miféle érzés.
De végül szavak nélkül otthagytam. Hangsúlyosabb volt a már említett megalázottság, én ezt nem akarom. Szóval nekem ez ennyi volt.
Fiatalabb koromban katolikus voltam, volt pár év, amikor nagyon vallásos voltam. Akkor mennyire örültem volna egy ilyen találkozásnak! A mai énem már nem ugyanolyan.
válasza:Nincs ilyen, tapasztalatom szerint ez pszichiátriai betegség jele. Mármint nem én voltam a beteg, hanem "akit tapasztaltam".
Nincs természetfeletti csatorna, fizika van, ezek csak fantazmagóriák.
Szakemberhez kell fordulni, mint például pszichiáterhez.
válasza:Egyszerre megható, ugyanakkor felemelő.
Hiszen a világegyetem szuverén uralkodójával beszélgetünk.
Ez nem megalázó, hiszen Ő sem alázkodik meg, hanem alázatosan lehajol hozzánk és kérlel bennünket, hogy legyünk a családja.
Nagyon szeret bennünket, ezért sokat tesz értünk. Így Én is nagyon szeretem, és hálás vagyok neki mindenért.
Nyilván való, hogy hozzá képest egy kis "porszemcsék" vagyunk, de nem akarja éreztetni velünk.
Sőt kéri, hogy rendszeresen beszélgessünk vele. Kérjünk tanácsot, vagy mondjuk el a bánatainkat, örömeinket. S persze hálát, köszönetet is illik neki mondani.
válasza: válasza: válasza:Katolikus vagyok, többször volt olyan, hogy ima közben "megérintett" Jézus. Különösen intenzív érzés volt néha szentségimádás közben, de tapasztaltam már Eucharisztia vételekor is (szentáldozás).
Azt írod, hogy katolikus voltál, én azt mondom, hogy még most is az vagy, ne félj Istenhez közeledni, mindig tárt karokkal vár és fogad vissza.
válasza: válasza:#6
A kérdezőt viszont érdekli:
"Vallást is írjatok!"
S ő írta ki a kérdést.
Tegyük hozzá...
válasza:Istennel beszélni, hozzá imádkozni mindig csodálatos, felemelő érzés. Boldogság és szeretet jár át.
Nem lehet, hogy inkább lelkiismeret furdalásod van tudat alatt, amiért "elhagytad" Istent?
Én nem vagyok keresztény, régen még ateista is voltam, majd elkezdtem érezni Istent a természetben. Nem akarom túldefiniálni a hitet, és toleráns vagyok mások hitével szemben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!