Szerintetek az ember meg tudja állapítani 100%-osan, hogy mi a jó és mi a rossz?

Az ember nem úgy lett megteremtve, hogy tudja mi az ami a javára válik, és mi nem.

Ha megszületik egy gyermek akkor Ő sem tudja, kell valaki aki elmondja neki, akinek jóval nagyobb tapasztalata van.

Ezt a jogot pedig Isten megtartotta saját magának, az ember nem kapott korlátlan szabad akaratot, tehát némileg függ a Teremtőjétől.

Annak a bizonyos fának, ez volt a funkciója.

Az az, az ember tartsa szem előtt, hogy Istennek a jogait nem veheti el.

Azóta némileg szereztünk tapasztalatokat, és nagyjából tudjuk, hogy mi a rossz, és mi nem. Vagy is nem mindent tudunk, soha nem is fogunk mindet tudni, ezért szükségünk van Isten vezetésére, irányítására.

Ha tudnánk, akkor minden rosszat elkerülnénk.

Igen, ami valakinek rossz, attól valaki szenved. Ez viszont nem jogosítja fel őt arra, hogy másnak szenvedés okozzon.

Olyan sosem lesz, hogy egyedül bármit megkaphatsz és nem kell figyelned másokra sem.

A normális ember együttműködik a másikkal.

Teljesen szubjektív, hogy mit nevezünk jónak/rossznak.

Rendszerint attól függ, hogy ki milyen szociális környezetben nő fel.

Részben a személyiségtől, intelligenciától.

Részben meg evolúciós-pszichológiai okokra vezethető vissza egy döntés.

De egyébként minden embernek van egy sajátos elképzelése.

Egyértelmű válasz ERRE NEM ADHATÓ!

Létezik egy TETT. Ismerős? "gondolattal szóval, cselekedettel és mulasztással" ugyebár.

Néhány egészen kirívó esettől eltekintve van, aki ezt a cselekményt ELKÖVETI, és van/vannak (lehet önmaga is!), akire ez HATÁSSAL VAN.

Csakhogy!

- Gyakran előfordul, hogy ez valaki számára "JÓ", de más számára "ROSSZ".

- Számos esetben az elkövető a tette KÖVETKEZMÉNYEIT nem látja előre.

- Számtalan felekezet csak "papol" róla, hogy az ember cselekedeteiben "VÁLASZTHAT JÓ ÉS ROSSZ KÖZÖTT". Ez finoman szólva is egy baromság: rengeteg tettét KÉNYSZEREK hatására végzi, és pl. két rossz között választhat csak. Jó esetben mindkettő következményeit tisztán is látja.

- Változnak a korok, változnak a társadalmak és a közvetlen (pl. családi) KÖRNYEZET, amely mind, mind változással van az egyén erkölcsére.

Szóval ezek a dolgok sokkal bonyolultabbak annál, hogy egy óvodás színvonalú Tízparancsolat vagy egy ilyen-olyan katekizmus skatulyába foglalná az egészet. Persze jó: Vannak akik ilyen színvonalon még képesek felfogni, akkor viszont a semminél sokkal többet érnek.

Kinek a szempontjából jó vagy rossz?

Vallási szempontból egyébként meg össze vissza kiszokták forgatni, hogy például a Biblia alapján mi a jó vagy mi a rossz. Ha valamelyik vallási vezető azt mondja, hogy ő tudja, hogy mi a jó az beképzelt vagy hazug.

Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani hogy mi a jó és mi a rossz, hallgatnunk kell a lelkiismeretünkre, mert a lelkiismeret az Isten hangja bennünk, és mindenkit a helyes útra akar terelni.

Fontos hogy a lelkiismeretünket ne keverük össze a vágyainkal.

Pl.: Ha valaki a munkahelyemen kerüli a munkát miközben a főnökök nem figyelnek, akkor arra vágyom hogy az illető lebukjon, de a lelkiismeretem azt mondja hogy szelíden figyelmeztessem négyszemközt, és ne szégyenítsem meg.

Ha elárulom őt, azzal hajlamos vagyok magamnak azt hazudni hogy jól cselekedtem, hisz a főnökök megtudták az igazat, és többet fog dolgozni a munkaidejében a munkakerülő ember, de valójából helytelenül cselekedtem, mert hatalmas utálatot vagy gyűlöletet okoztunk a munkakerülő emberben.

Ha valaki elnyomja vagy azt hazudja magának hogy nincs lelkiismerete, attól még igen is van neki.

A lelkiismeret előhozatalára a legjobb megoldás ha imádságban kérjük Istent hogy erősítse meg a lelkiismeretünket, böjtöljünk is érte azzal hogy lemondunk valamilyen vágyunkról, továbbá olvassuk Jézus szavait és tartsuk meg.

"Jézus Krisztus egymás szeretésére tanít. Ez a Jó. Ami nem szeretet, az Rossz. "

Tehát amikor a valaki szereti a gyerekeket, másként mint ahogyan normális az jó?

Ha valaki szeret például egy hírességet és a szeretete miatt elrabolja akkor az jó?

" Önző világunkban mindenkinek az a jó, ami neki jó, akkor is, ha másoknak az rossz. Erre nevel a világ. "

Nem erre nevel a világ hanem ilyen az ember. Ez alól nincs kivétel, mindenki a saját haszna miatt tesz mindent.

"Tagadja az abszolút Jó létezését. Ha pedig tagadjuk az abszolút Jó létezését, akkor fogalmunk sem lesz, hogy mi a jó és mi a rossz és nem is lesz senki (Isten), akit erről megkérdezhetnénk, mert hitünk sem lesz. "

A probléma, hogy a te "abszolút jó"-d Istenhez van kötve. Más vallásba tartozó személyeké pedig az ő istenükhöz van kötve. Azonban egyik istenség sem létezik bizonyítottabban mint a másik ezért a sok "abszolút jó" közül csak kényed kedvedre kiválasztottad a te vallásodhoz tartozót.

"Tehát vakon bolyongunk, érdekeink által vezérelve, tekintet nélkül másokra."

Nem egészen. A több ezer éves eltérő és kis millióféleképpen értelmezett vallási erkölcstől függetlenül fel lehet állítani a tapasztalatokra, logikára építve egy erkölcsi rendszert ami objektívan és fejlődőképesen próbálja a lehető legboldogabb társadalomhoz vezető erkölcsi rendszert megalkotni.

Például a humanista mozgalom is hasonlót próbál terjeszteni.

"mi a jó és mi a rossz, hallgatnunk kell a lelkiismeretünkre, mert a lelkiismeret az Isten hangja bennünk, és mindenkit a helyes útra akar terelni."

Hát akkor Istennek gondjai vannak a döntéshozással mert a lelkiismeret emberenként változik. Különösen ha más országból, kultúrából való. Persze ez nem meglepő mivel a lelkiismeret nem Isten szava hanem tanult.