Ateisták, miért gondolja sokatok hogy Istent imádni kellemetlen?

Gyanúm szerint te hívő vagy ugyan, de aligha a római vallás hívője. Te mondanád-e azt, hogy Zeuszt imádni számodra kellemetlen? Hiszen te nem hiszel Zeusz létezésében, így nem kellemetlen, hanem indokolatlan, sőt tulajdonképpen értelmezhetetlen számodra Zeusz imádata.

Bár… Fiktív személyekkel kapcsolatban is lehetnek érzéseid, attól, hogy nem tartod ténylegesen létezőnek, lehet szeretni Micimackót, meg lehet utálni Darth Vadert, tehát akár lehet olyan ateista is, akinek bár az a személyes meggyőződése, hogy Isten nem létezik, de mégis imádhatja őt, mint – számára – fiktív karaktert. De egyrészt ilyen szerintem nem sok van, másrészt ilyen értelemben az imádat bár ugyanaz a szó, de van valami lényegi jelentéskülönbség a hívő ember istenimádatához képest.

Csak egy aprócska kérdés:

Ha valaki nem tudja tökéletes pontossággal, hogy mi vagy ki az Isten, akkor hogy tudja betartani a nagy parancsolatot? (Szeresd az Urat, a te Istenedet ...) Talán elképzel magának valamit és azt próbálja meg szeretni? És ha az nem is az Isten, akkor tévúton jár?

5#

Jogos... Találkozni kell Jézussal.

Bizonyság :

[link]

János 10:9

Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.

Számomra kellemetlen lenne, hogy ha valaki olyat kellene imádnom akinek a létezésében nem hiszek és akinek a személyét és erkölcsi nézeteinek egy részét károsnak tartom (Bibliában foglaltak alapján).

De felteszem mindenkinek kellemetlen lenne már pusztán az, hogy ha olyan istenséget kéne imádnia amelyikben nem hisz, de ha még ellenszenves is számára akkor már szinte biztos, hogy kellemetlen lenne.

Egyáltalán nem gondolom, hogy a hit kellemetlen, sőt, szerintem pont olyan hatása van, mint a narkónak, vagy a részeg kábulatnak.

Vegyük például a muszlim terroristákat, akik alig várják, hogy cafatokra robbanthassák magukat az istenük dicsőségére és megkapják a hetvenvalahány hurijukat, meg egyebeket, amit a hitük szerint beígértek nekik.

Amikor először hallottam, engem lenyűgözött a zsoltár:

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy”

Elképesztően erős szavak ezek, mert aki ezt elhiszi, az olyan támaszt kap, amibe kapaszkodhat, ilyen a hit, az meg már más kérdés, hogy valójában nem kap semmit, sem segítséget, sem támogatást, de erre semmi szükség nincs is, mert totál elég, ha csak azt hiszi, mert azzal meg is kapta a bátorságot adó narkó adagját, így nincs szüksége a saját magából fakadó bátorságra, ami pedig valódi bátorság lenne.