Van itt olyan, aki hitt Istenben, de megváltozott a véleménye, és utána lett jobb az élete?

A mennyország szemszögéből nézve a legtöbb szenvedéssel teli földi élet is olyan, mint egy kényelmetlen szálláson eltöltött éjszaka.

(Nem én találtam ki.)

Lukács16,25

Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.

Nem, en nem ilyen vagyok.

Istenben nem azert hisz vagy nem hisz az ember, hogy "jobb legyen az elete". De ha nem hiszel benne, akkor nem hiszel, akkor felesleges templomba jarni meg imadkozni.

Jobb lett az életem, mert többet nem irányítanak a vallási vezetők, akik önmagukat Isten embereinek adják ki, akik Isten nevében hoznak parancsokat, a saját, egyedi szentírás-értelmezéseikkel.

Nincs több felesleges bűntudatkeltés. Szabad vagyok, azt csinálok amit akarok.

Megoldandó problémák persze vannak. Vallástalannak lenni nem azt jelenti, hogy az ember élete leányálom, hanem azt, hogy az olyan dolgok, mint a felesleges bűntudatkeltés eltűnnek, ezáltal az ember könnyebben boldogul.

Már aki, persze... Mert van olyan, akinek vallás kell.

Valláskritikában több ilyet találnál.

De ha már belebotlottam ebbe a kérdésbe akkor válaszolok.

Én részemről régen hittem Istenben és szeretem is. Különösen se jobb és rosszabb nem lett tőle az életem, hogy már nem hiszek. Előtte se volt rossz életem, mondjuk utána még jobb lett de ez nem feltétlen azért mert már nem hittem.

Az mondjuk lehet, hogy segített, hogy már nem pazaroltam az időmet imára, templomban, gyónásra készülve és hasonlókkal. Így elég sok plusz időm lett ami mostani szemmel nézve legalább részben kidobott idő.

Egyáltalán nem bánom, hogy felhagytam az egésszel de ha nem tettem volna is lehet, hogy hasonlóan jó életem lenne. De az is lehet, hogy bizonyos nézetek amikkel nem is értek egyet és hibásnak gondolom azok hívőként megnehezítették volna azt, hogy a mostani boldog életemet elérjem.