Hogyan leszünk tudatosak a mennyországban, miközben azt tanítja a Biblia, hogy a halottak mélyen alszanak a seolba TUDATTALANUL?

Kérdezd Jézust.

Aki Benne hisz, ha meghal is él. Én tuti nem alszom el, hanem elköltözök az Úrhoz,mert ott az otthonom.

Hasonlóan Jézus feltámadásához.

Amikor Jézus meghalt, az Atyja visszaadta az élet lehetőségét, persze már nem földi testben, hanem amilyenben előtte volt. Mivel Isten emlékezete nem véges, Jézus azzal a tudattal "ébresztette", amivel mindig is rendelkezett.

Ugyan így fognak azok is felébredni, akik akár az égbe kaptak meghívást, akár a Földi élet várományosai.

5

Akkor miért nem meséltek a feltámasztottak arról,hogy mit láttak, mit hallottak?

#6

Nem tudom, de nem is tartom fontosnak :)

Azt viszont tudom, hogy Jézus mit mondott, például azt, ha valaki benne hisz, akkor ha meghalt is élni fog. Azt mondta, hogy a zsidó ősatyák élnek. Beszélt Mózessel és Illéssel. Sőt halálakor sok elhunyt szent feltámadt és megjelentek Jeruzsálemben.

6

Bizonyságok

[link]

[link]

Miért gondolod, hogy ezt tanítja a Biblia, hogy "a halottak mélyen alszanak a seolba TUDATTALANUL"? Ha esetleg a Prédikátor könyve végén levő mondatra gondolsz (Préd 9:5 "Az élők annyit tudnak, hogy meg fognak halni; de a holtak semmiről sem tudnak, semmiből sincs hasznuk többé, még az emléküket is elfelejtik."), akkor vedd figyelembe, hogy van néhány különleges műfajú könyv a Bibliában, amelyekből igen veszélyes teológiát (örökérvényű isteni igazságokat) gyártani, egyik ilyen könyv a Prédikátor könyve. A Prédikátor könyvének a "műfaja" emberi bölcselkedés, emberi filozófia, az Isten nélküli élet alapvető értelmetlenségét és haszontalanságát mutatja be elég depresszív módon időnként költői képekben, mégpedig teszi ezt maga Salamon király, aki tényleg mindent elért ebben a földi életben, amit el lehetett. Ő egy fiatalembernek intézi a szavait, jótanácsait, aki előtt még ott van az élet, egyfajta intésként, hogy ne járja végig ugyanazt a külsőleg impresszívnek tűnő, mégis hiábavaló életet, amit Salamon király élt végig, bármilyen látványosnak is tűnik az a fajta földi élet.

A Prédikátor könyvében nem Isten beszél, hanem egy ember. A Biblia legtöbb könyvében valamilyen módon, sőt sok könyvben elég gyakran, Isten is megszólal. Itt azonban csak egy ember beszél, Isten egyszer sem szólal meg, ráadásul Salamon a saját elhibázottnak tekintehtő életéről szól, gyakran költői túlzásokkal és lehangoltan, ezért jó óvatosnak lenni a kijelentéseinek szó szerint vételével. Nekem amúgy tetszik a Prédikátor könyve, és szerintem nagyon hasznos arra, hogy a mai nyugati kultúrában élőknek felnyissa a szemét Isten keresésének a fontosságára, de alapvetően nem Isteni kijelentések, hanem emberi jó tanácsok vannak benne, elég sok (igaz, hogy "negatív") bölcsesség is, de azért Salamon bölcsessége messze nem mérhető össze Jézus vagy a Szentlélek kijelentéseivel.

De ha tovább olvasod a Préd 9:5-től, akkor így folytatódik "Szeretetük is, gyűlöletük is, igyekezetük is tovatűnik, és nincs részük soha többé semmiben sem, ami a nap alatt történik." Szóval ez a mondat értelmezi az

előzőt, hogy amiről a halottak "nem tudnak semmit" az a haláluk utáni földi élet, nem pedig egy általános "tudattalanság". Illetve ott a Préd 9:10 "Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!" Szóval az eleje a 9. fejezetnek arról szól költői túlzásokkal, hogy ha még lenne is valami értelme a földi életnek Isten nélkül, a halál azt úgyis teljesen értelmetlenné teszi. Bármi nagy dolgot elért itt a földön az ember, azt a halál úgyis elveszi tőle, ő maga semmit nem tud átvinni innen a földről a túlvilágra. Azért csak elégedjen meg az ember egy békés, alázatos élettel (Prád 9:7-9 versek), mert a "nagyság" hajszolás is ugyanoda vezet a végén, a halálba, akkor meg minek küszködni.

De ha mégis szó szerint veszed a 9. fejezet ezen mondtatait, akkor sem állítják azok a mondatok, hogy semmmiféle öntudat/tudatosság nem létezik a halál után. Nem mondja például Salamon, hogy érzések (akár gyötrő, akár örömteli érzések) nem lesznek. Nem azt mondja, hogy "nem lehetséges" halál után a gondolkodás, hanem csak azt, hogy "nem lesz", tehát inkább úgy tűnik, arra céloz, hogy ott már nincs értelme a gondolkodásnak, hiszen test híján úgysem tudja senki kivitelezni a terveit a halál után. Ahhoz, hogy bárki bármit cselekedni tudjon, test szükséges, márpedig a halottaknak nincs már meg a teste. Ezért javasolja, hogy amíg itt a földön erőd van, tedd meg, amit tudsz, mert a halál után már nem tudsz változtatni a helyzeteden (test híján).

Meglátásom szerint tehát a halál utáni tudattalanságot nem tanítja a Biblia, azt viszont tanítja, hogy az embernek hármas felépítése van: van neki teste, lelke és szelleme. A halálkor a test meghal, és az ember többi része átmegy a túlvilágra, de ez nem jelenti azt, hogy nem fog semmit érezni, vagy nem lesz öntudatos. Az érzések/tudatosság/öntudat ugyanis a lélekhez és a szellemhez kapcsolódnak, és ezek megmaradnak a halál után. Érzések nem csak a testünkből jönnek, hanem a szellemünkből is. Ezért én úgy gondolom, hogy a halál után is lesznek érzéseink, és lesz öntudatunk.

Pál apostol használja a "hazaköltözni az Úrhoz" kifejezést, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az üdvözülők a halál pillanatában azonnal találkoznak Jézus teljességével. Jézusnak ugyanis feltámadt, örök teste van, a halottaknak a túlvilágon még nincs feltámadt teste. Valószínűleg Pál arra gondol, hogy akik Isten gyermekeként halnak meg, azok valamilyen szinten közelebbről megtapasztaják már Jézus jelenlétét, mint itt a földön, és ebből a származó dicsőséget, szeretetet, vigasztalást, örömöt és békességet, mégpedig az igazságra jutott szentek folyamatos társaságában ("Krisztus teste", az egyház a szentekből áll). Valószínűleg még nem látják Jézust azonnal színről színre, mármint az arcát, az majd az utolsó napon lesz, a feltámadáskor, amikor az élő és halott szentek együtt odaérnek a célba.

Ami viszont fontosabb kérdés annál, hogy mi lesz pontosan a halál után, az az, hogy te, kedves kérdező elveszettként jutsz a túlvilágra vagy üdvözülőként. Rabként vagy szabadként? Mert nekem úgy tűnik, hogy akik úgy halnak meg, hogy a bűneiktől nem szabadultak meg, azokra nem Krisztus dicsősége, és az ebből származó szeretet, vigasztalás, öröm, békesség és halhatatlanság jut majd, hanem harag, bosszúállás, gyötrelem és végül halál, a teljes megsemmisítés. Azt hiszem, ez igazán nem mindegy! Szóval talán a legfontosabb kérdés a világon az, hogy hogyan üdvözíti Isten a bűnösöket.

Komolyan azt gondolom, hogy a halál utáni pontos körülmények nem a legfontosabb kérdés. A fontosabb kérdés (hogy én is kissé költői képeket használjak), hogy az angyalok a halálunkkor melyik közledkedési eszközre tesznek fel minket: egy szigorúan őrzött rabszállító autóra, amelyre az van írva, hogy "Végállomás: pokol, a testet és lelket felemésztő krematórium", vagy egy luxusyachtra, amelyre az van írva, hogy "Végállomás: Mennyország, a dicsőséges szabadság biroldalma".

üdv, a javuló Stefán