Vannak vagy nincsenek a Vatikán pincéjében a Jeruzsálemi zsidó templomból szent tárgyak?

Nem tisztem ellenségeskedést szítani.

Azonban, sok minden van a Vatikán berkein belül, amin sokan meglepődnének, sőt felháborodnának. Főleg azok, akik ebbe az életformában hittek, éltek.

Isten ígéretet tett arra, hogy minden titok felszínre fog jönni, és leleplezi a hazugságokat.

Nekünk, az a feladatunk, hogy a bibliai igazságokat elmondjuk az embereknek, a többi Isten dolga, hagyjuk rá.

"Azonban, sok minden van a Vatikán berkein belül, amin sokan meglepődnének, sőt felháborodnának."

Erre bármi bizonyíték? Mert a legalja rágalmazás szerintem nem túl Istennek tetsző cselekedet.

A History of Civilization című könyvben olvashatunk pl erről:

„Minden egyházi személytől elvárták, hogy kinevezéséért cserébe az első évben jövedelmének felét („annata”), majd pedig évente annak egy tizedét („dézsma”) befizesse a pápai kúria — a pápaság adminisztratív hivatala — számára. A palliumért — a fehér gyapjúból készült vállszalagért, ami az érseki hatalom megerősítése és jele volt — egy új érsek tekintélyes összeget fizetett a pápának. Ha egy bíboros, érsek, püspök vagy apát meghalt, személyes vagyona a pápaság tulajdonába szállt vissza . . . A kúria minden ítéletért és minden kedvezményért ajándékot várt el köszönetnyilvánításként, s a bírói döntéseket nemritkán az ellenszolgáltatás nagysága diktálta.”

Ebben az időszakban az egyház története — egy történész szavaival élve — Arrólis olvashatunk, hogy az egyház vezetése „egy sor kimondottan világi gondolkodású pápából állt”. Közéjük tartozott IV. Sixtus (pápa 1471-től 1484-ig), aki nagy összegeket költött a róla elnevezett Sixtusi kápolna építésére, valamint sok unokaöccse és unokahúga támogatására; VI. Sándor (pápa 1492-től 1503-ig), a hírhedt Rodrigo Borgia, aki nyíltan elismerte és támogatta törvénytelen gyermekeit; és II. Gyula (pápa 1503-tól 1513-ig), IV. Sixtus unokaöccse, aki többet foglalkozott a háborúkkal, a politikával és a művészettel, mint egyházi feladataival. Teljes joggal írhatta a németalföldi katolikus tudós, Erazmus 1518-ban: „A római kúria arcátlansága a tetőpontjára ért.”

A római katolikus egyház XVI. század eleji állapotát jól érzékeltetik Machiavellinek, a kor egyik híres itáliai filozófusának szavai:

„Ha a keresztény vallást annak vezetői megőrizték volna olyannak, amilyennek azt az Alapító előírta, a keresztény államok és nemzetek sokkal egységesebbek és boldogabbak lennének, mint most. A hanyatlásnak nem lehet nagyobb bizonyítéka, mint az a tény, hogy minél közelebb kerülnek az emberek a római egyházhoz, vallásuk fejéhez, annál kevésbé vallásosak.”

Olaszországi tudosító: „Inkvizíciós levéltárak nyíltak meg”. Ekként jelentették a hírközlő eszközök, hogy a Vatikán megnyitotta a tudósok előtt az 1965-ig Szent Hivatalként ismert Hittani Kongregáció levéltárának ajtajait.

A történészek egyetértenek abban, hogy nem számíthatnak sok felfedezésre a levéltárakban. Prosperi professzor elmondja, hogy a római inkvizíció üléseinek jegyzőkönyvei ott vannak, de „a beadványok, a feljegyzések s majdnem az összes tárgyalási jegyzőkönyv hiányzik. A legtöbbet monsignor Marino Marini parancsára semmisítették meg Párizsban 1815 és 1817 között, akit azért küldtek Rómából, hogy visszajuttassa a Napóleon által elvitt iratokat.”

Italo Mereu jogtörténész szerint annak ellenére, hogy megváltoztatták a nevet, s megnyitották a levéltárakat, „a [Hittani Kongregáció] tevékenysége megegyezik a régi inkvizícióéval, annak régi módszereivel”, mint például, hogy a kivizsgálás alatt álló személyek nem láthatják a reájuk vonatkozó okiratokat.

5

Sok minden van, amit nem szívesen mutogatnának, így is sok van a számlájukon. Nem véletlen tüntetnek el időközönként bizonyítékokat. E világ Istenének támogatását élvezik sokan....

7

Egyszerűen azért, mert nem illeti őket, visszakellene adniuk azoknak akiket megillet. A keresztény életet élő eleve nem tárolhatja más vallások tárgyait, köze sincs hozzá.

Egy dolguk van, vagy lenne, Isten messiási királyságának hírdetése, a tanítványképző munka, és a gyülekezet tagjainak egységes vezetése, erkölcsi életére való figyelés, hogy ne szennyeződjön Isten népe.

Szabó Erzsébet, aki fent van az interneten, megvette Frédéric Martel, A Vatikán kínos titkai című könyvet. Ezt írja:

A szerző kifejti, hogy a legkevésbé sem célja, hogy ártson a vallásnak, a Vatikánnak, vagy éppen ellenszenvet ébresszen a homoszexualitás ellen – lévén, hogy ő maga is meleg.

Viszont megengedhetetlennek tartja azt a képmutatást, ami a keresztény vallást, különösen a Vatikánt körüllengi. Az írónő azt is megemlíti, hogy a könyvet, bármennyire is megbotránkoztató a tartalom, nem követte pápai felháborodás, könyvégetésről sem jöttek hírek.

Úgy tűnik, maga a pápa is tudomásul vette a könyv megjelenését. Elolvasta és a feljegyzések szerint egy „okéval” nyugtázta a tartalmát.

Bizonyításra kerül a műben, hogy a leggyakrabban a fennhangon homofób, a homoszexualitást nyíltan elítélő, gyűlöletbeszédet tartó vallási vezetők a magánéletükben melegek. Gyakran férfi szeretővel élnek együtt, rendszeresen járnak férfi prostituálthoz, adott esetben komoly perverzióknak hódolnak.

Akit érdekel, az megveheti ezt a könyvet, azonban nemkönnyű olvasmány, ezért bizony szótárak, és térképek használatát is igényli.

Értem, tehát nem hogy nincs semmi abban a titkos pincében, de a levéltárat is megnyitották.

Amúgy a brookyn-i vének pincéiben mi porosodik? Arról milyen mendemondák vannak?