Hogyan veszhetett el tíz izraelita törzs, ha Simeon törzse beolvadt Júdáéba?

Ez i. e. 997-ben történt, amikor tíz törzs Salamon önfejű fia, Roboám tetteinek a következtében fellázadt, s egy királyságot hozott létre, mely főleg az északi részből állt, de magában foglalta a simeoniták Júda területén szétszórtan elhelyezkedő beékelt városait is. Csak Benjámin és Lévi törzse maradt hűséges a Júdában lévő déli királysághoz.

Jeroboám, az északi királyság első királya attól való félelmében, hogy elveszti népének alattvalói hűségét, ha az továbbra is Jeruzsálemben mutat be imádatot, saját vallást hozott létre. Aranyborjút állított fel Dánban, messze É-on, és Bételben, mely mindössze 17 km-re volt Jeruzsálemtől É-ra. Ezenkívül saját papságot iktatott be, és saját „szent napokat” vezetett be

Izrael így vallásilag és politikailag megosztott országgá vált, mely sebezhetővé lett, más nemzetek könnyen meg tudták támadni és polgárháborúk pusztíthatták. Elszakadva Jehova tiszta imádatától, a tíztörzs-királyság mélységesen lezüllött erkölcsileg és szellemileg. Jehova ennek ellenére továbbra is elküldte prófétáit, hogy megbánásra buzdítsa őket.

Ennek legfőbb oka, hogy nem Isten imádata alapján éltek, és uralkodtak.

Minden ilyen uralkodásra, vallásra hasonló sors vár, mivel Isten nem támogatja ezeket.

Júda mint királyság, beleértve Benjámin törzsét is. Salamon halála után a többi tíz törzs független királyságot hozott létre az efraimita Jeroboám vezetésével.

Jeroboámot nevezték ki királynak tíz törzs felett. Ám ennek a felosztásnak csak a kormányzásra kellett vonatkoznia, és nem arra, hogy eltávolodjanak az igaz imádattól, amelynek a központja a templomban volt, Jeruzsálemben, a déli királyság fővárosában.

Amikor Salamon i. e. 998 körül bekövetkezett halálának a híre eljutott Jeroboámhoz, ő gyorsan visszatért szülőföldjére, ahol a népével együtt követelte Salamon fiától, Roboámtól, hogy könnyítsen a terhükön, ha azt akarja, hogy támogassák őt mint új királyt. Roboám azonban mit sem törődve az idősebb tanácsadók javaslatával, inkább a vele egykorú fiatalabb társaira hallgatott, akik azt mondták neki, hogy növelje a népre háruló terhet azzal, hogy még keményebben dolgoztatja őket. Tíz törzs úgy reagált erre a durva bánásmódra, hogy Jeroboámot tette meg királynak.

Az újonnan beiktatott Jeroboám király azon nyomban hozzáfogott, hogy Sikemet királyi fővárosává építse át, és Sikemtől K-re, a Jordán túloldalán megerősítette Pénuel települését (Penielt), azt a helyet, ahol Jákob egy angyallal viaskodott

De amikor megfigyelte, hogy alattvalói a jeruzsálemi templomba özönölnek az imádatra, Jeroboám lelki szemei előtt azt látta, hogy idővel majd átpártolnak Roboámhoz, őt pedig megölik. Ezért elhatározta, hogy véget vet ennek a vándorlásnak: alapított egy vallást két olyan aranyborjúra építve azt, melyet ő állított fel, az egyiket D-en, Bételben, a másikat pedig É-on, Dánban. Létrehozta saját papságát is, amelynek tagjai nem Áron leszármazottai voltak, hanem a népből bárki lehetett, aki kész volt betölteni ezt a tisztséget felajánlva egy bikát és hét kost. Ők aztán ’a magaslatoknál, a kecske formájú démonoknál meg a borjaknál szolgáltak, melyeket készített’. Jeroboám ezenkívül különleges „szent napokat” vezetett be, és ő járt a nép élén az újonnan megalkotott isteneinek való áldozásban

Isten ezért a próféciáját betartva, idővel megszüntette ezt az uralmat.