Igaz, hogy az izraelita vallás korai szakaszában gyakorolták az ember- és gyermekáldozatot Isten imádatának részeként? Hívők, mit gondoltok?

Sőt, azt is olvastam, hogy eredetileg az izraelita vallás részét képezhették a szexuális, parázna, meg meztelenséggel kapcsolatos extatikus gyakorlatok is és hogy Istennek volt felesége.

"Talismans and the mysterious teraphim were also probably used. It is also possible Yahwism employed ecstatic cultic rituals (compare the biblical tale of David dancing naked before the Ark of the Covenant) at times where they became popular, and possibly human sacrifice."

[link]

Stavrakopoulou azt is megállapította, hogy Istennek felesége lehetett:

[link]

Máshol arról is írt, hogy több szeretője is lehetett. Sőt, lehetséges, hogy lányaként imádták Astartét vagy eredeti változatban a testvére, aki a szex, szerelem, termékenység istennője volt, Baál felesége és szakrális prostitúcióval szolgálták.

#2.

Nem. XD

Egyiptomban és Mezopotámiában például csak néhány uralkodó elmebetegsége alatt fordult elő. A hellének mindig is ellenezték, ahogy az indiaiak, a perzsák és a rómaiak is.

Mondjuk tény és való, hogy régészeti bizonyítékok közül az ég világon semmi nem támasztja ezt alá. Még csak halványan sem. Nemhogy a gyermekáldozatokat, hanem bármilyen más emberáldozatot sem. Amíg Föníciából (sőt, még a föníciai gyarmatokról is) és a bronzkori kánaániaktól (például a gézeri magaslat, ahol feltehetőleg kánaániták és amoriták éltek és áldoztak) előkerült egy rakat bizonyíték az emberáldozatokra, azon belül is a gyermekáldozatokra is, addig az izraeliták telepeiről, majd Izral és Júda királyságaiból soha. Nem azért, mert nem maradt fenn, hanem egyszerűen nincs. Állat-, termény- és füstölőáldozatokra van bizonyíték több régészeti lelet alapján. De emberi csontokat sehol nem találtak.

Ezt egy régész is elmondja: https://www.youtube.com/watch?v=A1LA_QUMXpk

Régészetileg nem lehet igazolni bármilyen ilyen jellegű szokást az izraelitáknál.

Amennyiben a protoizraeliták több néprétegből álltak és nomád törzsekből jöttek létre ez logikus is, hiszen minden emberre szükségük volt.

#2.

Kr. e. az 1. évezredben vagyunk, nehezen hihető, hogy ekkor a felegyenesedett ember tesztelgette még magát, hisz Egyiptomban és Mezopotámiában már évezredekkel ezelőtt pompás városok és épületek épültek.

#6.

"A zsidók egy kánaáni nép, a kánaáni többistenhívő vallást gyakorolták, akik közül lassan kiemelkedett Jahve, a viharisten."

Ez eleve téves.

A kánaánita vallásban ismeretlen volt ez az istenség. Egyszerű nem ismerték. Az ugariti írásokból világosan ismerjük az összes kánaánita istenséget, de még a kívülről átvetteket is. Ez az isten nincs közöttük sehol. Az ő vallásukban a viharisten Baál volt, akit Karthágóban Baál-Hammon néven imádtak és néha azonosították az arámi Hadad és Bél istenekkel.

Az, hogy kánaáni nép szintén csak részben igaz.

Jahve nevét először egyiptomi írások említik és egy nomád néphez kötve, akik Transzjordániában, a Sínai-félszigeten, Dél-Kánaánban és az Arab-félsziget északabbi részén éltek, zsoldosok és pásztor nomádok voltak, gyakran mentek Egyiptomba vízért és legelőkért és szintén sokszor keveredtek összetűzésbe az egyiptomi katonákkal. Yhw saszu (Yhw shasu) néven említik őket. A régészet és történészek a protoizraeliták alkotóelemeit többek között a saszu nomádoktól és a habiruktól származtatják. Itt még nem tisztázott, hogy ez egy helynév vagy egy istennév, de minden bizonnyal előbbi esetben is kapcsolatban állt az istenséggel (Asszíriában Assur városa az istenről kapta a nevét). Szintén kiemelendő, hogy valószínűleg "Jahu"-ként ejtették ki, ami az izraelita próféták neveiben is megtalálható utótag, ugyanakkor a Tetragrammaton pontos kiejtése elveszett és a mai napig nem ismerjük. A kutatók között széles körben elfogadott, hogy ez a nép a későbbi protoizraelitáknak egy maghatározó eleme volt és ők hozták magukkal ennek az istennek a kultuszát, valamint számos tudós szerint Mózes és a kivonulás története is az ő eredetelbeszélésük volt, amit a törzsek egy nemzet alatti egységesülésekor összegyúrtak más törzsek eredetelbeszéléseivel (például Ábrahám vándorlása Mezopotámia felől, meg Rácháb és családjának története, ami azt mutatja, hogy a helyi népek alsó, szegény rétegeiből is egy csomóan csatlakoztak a hegyvidéken kialakuló protoizraelitákhoz), hogy létrehozzanak egy egységes nemzeti eredettörténetet. Valószínűleg egy másik ilyen népréteg istene volt El Shaddai (Ő Mezopotámia felől érkezhetett, mivel amurru és arámi területeken találtak egy nagyon hasonló nevű istenséget, Bél Sádut, aki a hegyek, a vihar, a pásztorok istene volt és teremtő istenként is imádhatták, jelentése vitatott, lehet "Hegyek Istene", "Hegyek Ura", "Pusztító Isten" és "Mindenható Isten" is, mint egy jelző). A helyi kánaánita vallás teremtő istenének, Ilnek a kultusza meglehetősen jól illeszkedett ezen néprétegek hitéhez (mint az ő istenük a legfelsőbb és minden más nép istenének hatalma kisebb annál). Ahogy a protoizraelitákból izraeliták lettek valószínűleg azonosították isteneiket egymással és egyfajta henoteisztikus, monolatrista kultuszuk volt, amiben elfogadták a világ többi istenének létét is, de ők csak ezt az istenséget imádták és őt tartották a legfelsőbbnek. Néha átvette már, idegen kultuszokat is (pl. Akháb király Baál kultuszát, aki Föníciában továbbra is nemzeti istenség, főistenség volt), amelyek ellen a próféták (az istenség szavát közvetítő emberek) felemelték a szavukat (pl. Élijáhu). Ennek az istenségnek emelték a jeruzsálemi templomot is. Aztán idővel (az asszír támadások után Izraelben) el kezdtek megjelenni azok a gondolatok, hogy Jahve nem az egyedüli isten, akit imádni kell az izraelitáknak, meg nem is a legfelsőbb istenség, hanem egy egyetlen létező istenség. Ezen gondolatok hatására kezdek el beépíteni más szerepeket is a szerepkörei közé. Végül Ezékiás és Jósiás király már egyértelműen monoteista kultuszt hirdettek és elvetették a többi isten létezésének puszta lehetőségét is.

Ha valaha is megszokott lett volna, mégis miért nem találtak a vaskor kezdetétől fogva a régészek erre utaló jeleket, sőt, már a bronzkori, hegyvidéki, izraelita telepeken sem? Nomád népeknél ez nem volt megszokott sem Kánaánban, sem azon kívül.

Ami még megjegyzendő, hogy a korai izraelita telepeken is CSAK kóser állatok csontjait találták. Israel Finkelstein (egyébként valamivel minimalistább, ugyanakkor még mindig centrista) régész is megjegyzi ezt, mint fontos jegyet az izraelita telepek azonosításában. Disznócsontokat például sehol nem találtak.

Miért lett volna az ember ez alól kivétel? Ha a kósersági szabályokat tartották, ami alapján az ember is tréfli, akkor azt miért később adták volna hozzá? Pláne, ha régészeti leletek sem utalnak erre.

Amit még érdemes lehet megjegyezni, az William G. Dever: Volt-e Istennek felesége c. könyvét.

Dever szerinte az izraelita vallás alapvetően két jól elkülöníthető részre oszlott: egyrészt népi vallásra, másrészt a hivatalos vallásra.

A népi vallás sok esetben foglalt magában szinkretizmusokat különböző vallásokkal (Föníciával/Kánaánnal, Egyiptommal, Mezopotámiával, sőt, mással is). Ez a hétköznapi emberek vallásgyakorlatát takarja. Másrészt a hivatalos vagy központi vallás a papok, próféták és sok esetben király, felsőbb rétegek által gyakorolt vallás. Ugyanakkor sok esetben előfordult, hogy a király engedett a népi vallásnak vagy idegen kultuszokat is átvett (pl. Akháb és Manasszé királyok). Fontos, hogy a királyi család vallás alapvetően a Jahve-monolátria volt és az országgal, néppel együtt a királyi család saját istene is Jahve volt. Dever régészeti kutatásait alapul véve kijelentette, hogy ameddig a templomi vallásban a monolátria, illetve henoteizmus volt az általánosan elfogadott, a nép többsége átvett más kultuszokat is. Ezt az elvet Aaron Meir régész, történész is alátámasztja és követi. Friedmann és Dever szerint a kivonulás hagyományát csak egy kisebb népréteg hozta magával és valószínűleg kapcsolatban álltak a Yhw saszu néppel/törzzsel, akik rettenetesen fontosak voltak Izrael vallásának eredetében, kialakulásában. Friedmann szerint ez később Lévi törzse lett, míg Dever József törzseivel azonosítja ezt a népréteget. Vannak, akik egyéb elméletet hoznak fel (például, hogy nem volt törzshöz kötve, hanem minden törzshöz csatlakoztak ilyen emberek) vagy mindkét elméletet elfogadják. Friedmann a monolátria kialakulására hathatott Ehnaton vallási reformja, bár ezt sokan megkérdőjelezik, tekintve, hogy Freud elméleteiből eredeztethető és nincs különösebben erős kapcsolat megállapítva, de nyilván nem kizárt. Valószínűbb, hogy a törzs a saját nemzeti istenségét, védőistenét mindennél hatalmasabbnak kezdte el tekinteni. Ez egyáltalán nem ritka. Az ősmagyarok is feltehetőleg már kb. henoteisták/monolátristák voltak a kereszténység felvétele előtt is, bár itt szerepet játszhattak a környező ábrahámi vallások és a zoroasztrianizmus is. A héberek és korai izraeliták is valószínűleg Isten választottjának tartották magukat, akivel különös szövetséget kötöttek, amit a frigyláda jelképezett. Mivel antiikonalisztikus vallás volt, ezért érdekes, hogy a frigyláda (amihez hasonlók amúgy Egyiptomban is voltak) jelentette náluk Isten közvetlen, földi trónusát, jelenlétét, míg más népek bálványokat használtak erre. Egyébként régészetileg Jahvét ábrázoló szobor, kép, bálvány vagy egyéb sem került elő, míg a többi istenségről (pl. Aseráról) egy csomó bálványszobor, meg képmás előkerült. Ez is utalhat arra, hogy különös kapcsolatot ápoltak vele.