Az már házasság törésnek számít ha,1. hagyom, h egy házas ember "tapizzon" (pl. fenék, mell),2. ha tervezzük a konkrét intim viszonyt?

ISTEN HATODIK ÉS KILENCEDIK PARANCSA

Isten a házasság és a tisztaság magas parancsát a hatodik és a kilencedik parancsban védi: „Ne paráználkodjál!” – „Felebarátod feleségét ne kívánjad!”

A férfi és nő helyes viszonya

Isten a férfit és a nőt a maga képe-mására teremtette és mind a kettőjüknek sajátos természetet és feladatot adott. Ezért szükséges, hogy a férfi és a nő egymást kölcsönösen tisztelje és segítse. Az emberek legnagyobb részét Isten a házasságra rendelte. A házasságban a férfinak és a nőnek szeretetben és hűségben kell egymással élniük és gyermekeknek életet adniuk. Gyermekeiket és magukat a szeretet által boldoggá kell tenniük és együtt kell haladniuk az üdvösségbe vezető úton. Krisztus mondja: „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza.” (Mt 19,6) Súlyos bűn és nagy szerencsétlenség, ha a házastársak az egymás iránti hűséget megszegik. Isten a hatodik parancsban megparancsolta: „Ne paráználkodjál!” (2 Móz 20,14) A házasságtörés rossz gondolatokkal és kívánságokkal kezdődik. Isten ezért parancsolta a kilencedik parancsban: „Felebarátod feleségét ne kívánjad!” (2 Móz 20,17) Krisztus mondja: „Aki egy asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében.” (Mt 5,28)

A fiúknak és lányoknak azon kell lenniük, hogy igazi férfiakká és nőkké váljanak. Viselkedésük egymás között legyen egyszerű és természetes, de udvariasan tartózkodó. A szerelmeskedések gyakran tönkreteszik a képességet egy jövendő nagy szerelemre. A szerelem nem játék. Egy könnyelmű ismeretség az egész életet elronthatja. Aki boldog akar lenni, tudnia kell várni, amíg meg nem érik a házasságra.

Vannak, akik életkörülményeik miatt nem házasodnak meg, például betegségük, foglalkozásuk vagy családjuk miatt. Isten rájuk is bíz egy feladatot, amely életüknek értelmet és tartalmat ad. E feladatban házasság nélkül is boldogságot találnak. Mások azért mondanak le a házasságról, mert egészen Krisztusnak, a mennyei Jegyesnek szentelik magukat és Isten országában valamilyen különleges szolgálatot vállalnak. Ők Istentől megszentelt szüzességben élnek. Isten nagyon szereti a szűz embereket.

Szemérmesség és tisztesség

Az ember teste minden tagjával és képességével együtt Isten műve és jó. A nemi szerveket is Isten teremtette és jók. A szeméremérzet késztet minket arra, hogy e testrészeket elfedjük. Isten azt akarja, hogy mások előtt szükségtelenül ne vetkőzzünk le, és nemi szerveinket könnyelműen ne nézzük vagy érintsük. Aki Istennek ezt az akaratát tiszteletben tartja, annak cselekedete szemérmes, aki pedig nem tartja meg, annak cselekedete szemérmetlen. – Mindaz, ami testünk tisztántartására és egészségünk ápolására szükséges, Istentől való és jó. A szemérmesség az ember születésének és növekedésének erőit védi. Isten azt akarja, hogy ezeket az erőket tiszteljük és óvjuk minden visszaéléstől. Aki nem él vissza ezekkel az erőkkel, annak cselekedete tiszta, aki pedig visszaél velük, annak cselekedete tisztátlan. A tisztaság ellen mindenekelőtt az vétkezik, aki szemérmetlen dolgot cselekszik magával vagy mással, vagy aki önszántából átengedi magát mások szemérmetlen cselekedeteinek; ugyancsak vétkezik, aki szemérmetlen gondolatokkal foglalkozik, szemérmetlen dolgot kíván, vagy magát szükség nélkül annak a veszélynek teszi ki, hogy a szemérmetlenség bűnébe essék. – Amíg valaki azon van, hogy visszautasítsa a szemérmetlen gondolatokat és kívánságokat, addig nem vétkezik, sőt, cselekedete tiszta.

A tisztaság nagy jó. Sajátos méltóságot és szépséget ad az embernek. A tiszta emberek Isten kedveltjei. Főként rájuk illik a mondás: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Szent Pál mondja: „Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit az Istentől vettetek és hogy nem vagytok a magatokéi?” (1 Kor 6,19) A tisztátlanság nagy szerencsétlenség az emberre. Megszentségteleníti a Szentlélek templomát és sok más bűnre is vezet. Gyakran betegségbe, nyomorba és gyalázatba taszít és nem ritkán bűnbánat nélküli halál a vége. Hogy tiszták maradjunk, mindenekelőtt szemérmesnek kell lennünk; a szemérmesség a tisztaság pajzsa. Ügyelnünk kell szemünkre, fülünkre, gondolatainkra és fegyelmeznünk kell ösztöneinket. A rendszeres munka, a természetes és egészséges élet és a derűs szív sok veszélytől megóv minket. Legnagyobb segítségünk a buzgó ima, a gyakori gyónás és szent áldozás. Szívből kell szeretnünk Krisztust és gyermekeként kell tisztelnünk Máriát, a mi Anyánkat. Hogy tiszták maradjunk, kerülnünk kell mindent, ami tisztátalanságra vezet: rossz könyveket, képeket, rossz filmeket, látványosságokat, táncokat, rossz társakat és rossz társaságot, kihívó öltözködést, henyélést és renyheséget. A kísértésnek azonnal ellen kell állnunk; ilyenkor jó egy röpima és valami elfoglaltság. Küzdelem nélkül tisztaságunkat nem tudjuk megőrizni.

A hatodik és kilencedik parancsolat az ember erkölcsi nemiségére vonatkoznak. Ezen a területen különösen fontos a különbségtétel a kísértés, ennek elégtelen visszautasítása és a szabad beleegyezés között.

Két nem-házas közötti nemi kapcsolatot erkölcstelenségnek nevezünk; ha egyik közülük házas akkor az már házasságtörés, mely magában foglalja az igazságosság megsértését is. Ezek a bűnök mindig súlyosak, csakúgy, mint az egyedül elkövetett bűnös tett, az önkielégítés, melyet manapság egyre inkább természetesnek fogadnak el. Teljességgel elvetendő a szabad együttélés házasság előtt vagy azon kívül, mint ahogy a csak polgári módon kötött házasság is. Még ennél is súlyosabban kell a homoszexualitást és a gyermekekkel való fajtalankodást megítélni, mert ezek tökéletesen ellentmondanak a természetnek. Szabad akaratból való elidőzés ilyen gondolatok mellett vagy vágyakozás szintén súlyos vétek, csakúgy, mint az ilyen filmek, lapok és képek fenyegető veszélye elől való elmulasztott menekülés.

Megint legelső vagyok. Természetes lények vagyunk. Egyfelől. Isteniek. Másfelől. Az isteni tulajdonság, hogy képesek vagyunk feláldozni a vágyainkat ha a hitünk úgy kívánja. Nemcsak a buddhisták, a keresztények is, sőt főleg a keresztények!

Azért vagyunk isteniek, mert szabad akartunk van. Ha kutyák lennétek vagy majmok, nyugodtan párosodhatnátok, ha mindketten kívánjátok egymást. De emberek vagytok, tehát képesek kell legyetek takarékra tenni a dolgot.

Még egy dolog. Azt írod, szereted az illetőt. Nem hiszek neked. Ha szeretnéd, akkor

1. Érzéseidben: nem elégednél meg csak szexszel, vele akarnád leélni az életedet.

2. Tettben: nem okoznál neki ekkora galibát. Helyette is erős lennél.

Én ne feledd: ki mint vet, úgy arat. Visszaszáll még rád ez, és egyszer majd te fogsz szenvedni más hűtlenségétől. Inkább ne tedd.

"tudom, h nem lesz hosszútávú"

akkor pedig egy k*rva vagy, bocsánat.

...csak azt nem értem, hogy aki ennyire könnyűvérű, h az miért tartja magát ugyanakkor ilyen vallásosnak?!

"....akkor mehetek gyónni"

Ez nem úgy működik ám, h mielőtt elkövetek egy bűnt, hogy akkor mérlegelem, h vajon megér-e ez nekem most egy gyónást....aztán tudva, h bűn elköveted, közben arra gondolva, h jajj majd vasárnap elmegyek gyónni, aztán megint minden rendben lesz.

Látszik, h nagyon fölfogtad a vallás lényegét.....

B*MEG!! ;)

Igen, a gyónás nem erről szól. Sokan azt hiszik, hogy "a gyónás könnyelmű továbbvétkezésre csábit. "Úgyis meggyónom", mondják sokan s utána éppúgy vétkeznek, mint azelőtt."

Azonban aki így tesz és érez, az érvénytelenül is gyónik. A bűnbocsánatnak ugyanis nem a gyónás egyedül a lényeges feltétele, hanem még inkább a mély és őszinte bánat, valamint a komoly és elhatározott erősfogadás. Ha egyesek komoly erősfogadás nélkül gyónnak, azok magukat csalják meg, de ezek szerint nem is lehet a gyónás intézményének értékét megítélni. Valóságban éppen az őszinte gyónás és bánat szokott a bűn elkerülésének s életünk megjobbításának bámulatos erejű eszköze lenni. Az emberek az igazi gyónás által nem könnyelműbbek, hanem ellenkezőleg, komolyabbak, jobbak, erkölcsösebbek, hősiesebbek lesznek.