Vallásellenesek, ti valóban VALLÁSellenesek vagytok, vagy inkább egyházellenesek?

Fogalmazzunk úgy, hogy se a vallásosságot önmagában, se az egyházakat nem nézem jó szemmel, nincs jó véleményem egyikről sem.

Azonban ez nem azt jelenti, hogy a vallásos emberekkel bármi bajom lenne, vagy vitatkoznék velük úton-útfélen.

Az egyházak ellen is vagyok, meg a vallásosok ellen is. Az egyházakkal szemben állást szerintem nem kell ecsetelni, más is leírta.

A vallásossággal meg a legnagyobb bajom, hogy gyakorlatilag egy önként választott infantilizmus. Azt éli meg a psziché a vallás alatt, mint amit a kisgyerek: kapaszkodni akar valami felsőbb hatalomba (gyerekként szülő, vallásosnak isten), aki dönt helyette, akiben bízhat. Ez a gyereknél kb élet-halál kérdés, mert evolúciós előnynek számít, hogy hagyja magát teljesen a szülő akaratának kitenni, hiszen a gyerek nincs olyan értelmi/tudati szintén MÉG, hogy a saját életével kapcsolatban felelősen döntsön. Felnőtt embernél ez viszont már hátrány, és az, hogy ezt a helyzetet megteremti magának egy vallásos ember, csak a szülő szerepébe istent helyezi, valójában leveszi saját magáról a felelősséget, és áttolja egy képzelt entitásra. Ez ahhoz vezet végső soron, hogy a saját érdemeit sem látja, meg a saját hibáit sem, hiszen mindent áttol arra, hogy "isten útjai kifürkészhetetlenek" (például). Másrészt általában a lelkileg gyenge emberek próbálnak mentsvárat találni egy ilyen kihelyezett szülő-figurában, mert a saját magába vetett "hite", azaz az önbizalma nincs meg. Ez viszont olyan ördögi kört teremthet, hogy valaki nem tesz meg eleget a céljaiért, mert inkább "istenre bízza", és általánosságban hatékonyabb, ha az ember tisztában van vele, hogy önmagán múlik, mit ér el.

Egyébként ha valaki hisz istenben, azt nem szoktam csesztetni, ha csak nem kezdi el nyomni nekem a térítős dumáit.

Viszont még annyit hozzátennék, hogy nem ugyanúgy kezelem/látom azt, akinek van egy sajátságos hite/elképzelése a világról, legyen az isten vagy reinkarnáció, vagy akármi, mint az, aki beáll a sorba birkaként egy már létező valláshoz.

12. erre egyébként:

"Azt éli meg a psziché a vallás alatt, mint amit a kisgyerek: kapaszkodni akar valami felsőbb hatalomba (gyerekként szülő, vallásosnak isten), aki dönt helyette, akiben bízhat [...]

Felnőtt embernél ez viszont már hátrány, és az, hogy ezt a helyzetet megteremti magának egy vallásos ember, csak a szülő szerepébe istent helyezi..."

- van valamilyen bizonyíték? (pszichológiában? neuropszichiátria?)

"- van valamilyen bizonyíték? (pszichológiában? neuropszichiátria?)"

Ugyan nem hozzám szólt a kérdés, de abszolút érthető az érvelés. Milyen bizonyítékot szeretnél? Szerinted ha nagyon akar, nem fog találni az interneten legalább angolul pár ezer írást, ami hasonló véleményen lesz?

Számomra ugyanez fura a vallásos emberekben. Valami teljesen irracionális, nem bizonyított dologba kapaszkodnak. Pontosan ugyanannyira valóságos számomra a keresztény vagy a muszlim vallás, mint a télapó vagy a húsvéti nyuszi. Márpedig így tényleg infantilisnek tűnik minden vallásos, hiszen a télapóban hívő felnőtt embert te sem tekinted normálisnak, gondolom én. Pedig erre sem fogsz zsebből előhúzni semmilyen neuropszichiátria szakcikket. :)

"Azért én ezt nem mondanám. A télapó, mikulás egy emberen alapuló gyerekeknek szóló aranyos történet, de például Jézus bizonyítottan létezett"

Igen, de bizonyítottan létezett Mohamed, Buddha meg kismillió másik vallási vezető, vagy egyenesen istennek tartott ember. Sőt, még Szent Miklós is létezett, aki ugye a Mikulás alakjának forrása.

Itt nem arról van szó, hogy szerintem gyerekes hinni abban, hogy létezett-e egy történelmi személy-e vagy sem, hanem hogy gyerekes az, aki azt hiszi, hogy egy félnomád sivatagi törzs, mai szemmel nézve javarészt gyermeteg törvényei szerint kellene élni, különben jön egy szakállas muksó, aztán megjárod... vagy virgácsot kapsz ugye, hogy stílszerű legyek.

15, valójában nem igaz, amit állítasz. Jézusról nem az bizonyosodott be, hogy létezett, hanem hogy volt abban a korban több ember is, akinek a történetét egybegyúrták egy Jézus-sztorivá, és pl. az Újszövetségben leírt példázatok nagy részére abszolút soha nem volt semmilyen bizonyíték, Jézus életének részleteivel kapcsolatban sem.

Tehát ebben a formában, ahogy a Bibliában szerepel, nem létezett Jézus.

Nézzük meg akkor a Mikulást. Szent Nikolaus létezett, egy ember volt. Akkor a Mikulás valódi? Nem. Mert Szent Nikulaus képét összegyúrták egy csomó mindennel (pl az orosz folklór Télapó figurájával, aki egyáltalán nem volt olyan kedves, szakállas muksó, mint a modern Télapó figura, meg aztán a CocaCola reklámok piros-fehér öltözékével is egybeforrt, és sokan nem is tudják, hogy ez innen jött), és voilá, Mikulás.

Egyébként nem írtam az analógiát a Mikulással meg a többivel, de ettől még tűpontos példa.

Amúgy én írtam a 12-es választ, és a 13asnak üzenem, hogy ez nem bizonyíték kérdése, ez az én meglátásom az alapján, amit pszichológiából valaha megtanultam és a vallásosokból láttam (és elég sokat láttam belőlük, hála a hátteremnek). Ugyanazt a reakciót látom a vallásos embereken, mint a kisgyerekeken. Hasonló folyamatok egyébként lejátszódnak az élet más területén is, valahol (nagy általánosítással) ez a családi mintázatok átöröklésének is a kulcsa.

"A télapó, mikulás egy emberen alapuló gyerekeknek szóló aranyos történet, de például Jézus bizonyítottan létezett, de pl sokan őrültnek könyvelik."

A Mikulás is bizonyítottan létezett, egy Nicolaus nevű püspök, aki nincstelen árva gyerekeknek ajándékozott ételt, édességeket, gyerekjátékokat. Ebből fejlődött ki aztán az egész Mikulásos hype.

(A párhuzam szerintem amúgy jó, Jézus is valószínűleg egy tanító volt (de akár lehetett több, egymástól független tanító is, akik cselekedeteit és tanításait később gyúrta egy jézusi személybe a folklór), amiből aztán kifejlődött az egész keresztény hype.)

10. Hsz!

A migránsok kérdése,egy összetett kérdés!

Azok a migránsok,akik valóban az életüket menteni jöttek el hazájukból,nekik oltalmat KELL adni!

Akik a kolbász kerítések,meg a fákról csüngő Dollárokért jönnek,egy kicsit bonyolultabb esete.

Egy kedves barátom prédikációira Afrikában(egyetlen sorozatára)19 ezren tértek meg és keresztelkedtek meg,de rendszerint ezek az emberek folytatják tradícióikat és továbbra is viszik ételáldozataikat a bálvány isteneiknek.

Ez egészen másként van, az Amerikába hurcolt feketék utódaival. Igaz,ők táncukálnak,tapsolnak Jézusnak a templomaikban,de a pogány szokásaiknak már hírét sem ismerik.

Igazi krisztusi életet tudnak élni!

Azok a migránsok,akik Krisztus igazi követőivel találkozhatnának új hazájukban,Krisztus megváltoztathatná az ő életüket is,de...

....hol vannak Európában Krisztus igazi követői?