Valóban kellő indok, hogy nem mehetünk szenteste vacsorázni anyósomékhoz, mert szégyell minket, hogy nem hiszünk az ő istenében?

Mindíg is gyanús volt, hogy szenteste csak az anyósom második férjének gyerekei mehetnek hozzájuk, mi pedig csak máskor. Nem értettük, hogy miért nem lehet megengedni, hogy egy asztalhoz üljünk. Ez már hosszú évek óta így van, de hosszas rábeszélésre idén végre megkérdezte a feleségem az anyját, hogy mégis mi az oka ennek, miért nem lehetne egyszerre megoldani, hiszen mindenkinek kényelmesebb lenne. No, itt kibújt a szög a zsákból és kibökte, hogy szégyell minket, mert hogy ők mindannyian hit gyülekezetesek, és mivel mi nem hisszünk benne, ezért nem ülhetünk le egy asztalhoz a férje gyerekeivel. Hozzá kell tenni, hogy én is és a feleségem is úgy vagyunk ezzel, hogy valóban nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel, Isten létezése számunkra nem központi kérdés, sőt azt valljuk, hogy nem tudjuk, lehet hogy van, lehet hogy nincs, mi fontosabbnak tartjuk, hogy úgy éljünk, hogy ne ártsunk másnak, mintsem mindent elhiggyünk egy olyan szektának, ahol nem lehet érvelni, megbeszélni semmit, mert a szektavezér kinyilatkoztatása szent. (Bár annak idején a vörös csillagos párttagkönyvébe nem ez állt.)

Most persze áll a bál, mert én meg megmondtam, hogyha engem vagy feleségemet szégyellnek valahol, akkor én oda egyáltalán nem akarok menni, sem karácsonykor, sem máskor. Rettentően elszomorít, hogy az anyósomnak a saját lányánál is fontosabb a hite, és ezért így viselkedik. Annak idején még nem ismertem a feleségem, mikor őt is be akarták szervezni, de ő nem akart hit gyülekezetes lenni, ezért aztán ő lett a család fekete báránya. Szerencsére mi ebben a kérdésben teljes mértékben egyetértünk, de őt nagyon sajnálom, mert látom, hogy bántja a dolog.

Nem tudom mit lehet ebben a helyzetben tenni, de azt azért szeretném tudni, hogy a hívők szemében valóben ennyire szégyelletes dolog, hogy ha valaki vallási meggyőződése eltérő?