Van olyan, aki vallásos lett és hirtelen pozitív fordulatot vett az élete?

Egyébként a legtöbb ember nem vallásos, akik azt mondják, hogy igen, azokról is rendszerint kiderül, hogy közük sincs hozzá.

Te komolyan veszed ezt a dolgot?

Nem kell negatív fordulat se, de érdemes néha Jézusra is figyelni:

"Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?"

Jézus követése az nem olyan, mint valami jutalom automata, hogy te beledobsz valamit, Isten pedig kiad belőle milliókat, jó párkapcsolatot, stb.

Akkor elmondom a történetemet. Tipikus otthonülő srác voltam, legalabbis a külső szemlélő számára. Belül rengeteg problémával.

Egy pangás volt az életem de a rosszabbik fajtából.

Valamilyen formában addig is vallásos voltam, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőseget. Meg voltam keresztelve, nem tagadtam Isten létezését de kb. itt meg is állt a dolog, nem érdekelt jobban.

Aztán volt egy nyár amikor mindez formális is lett. Elkezdtem templomba járni és hasonlók. Azóta is ezt az utat járom, szépen lassan mindent pótoltam ami a vallásos nevelés hiánya miatt kimaradt.

Ami legalább ilyen fontos, hogy ezt a külső utat a belső utam is követte.

Azóta pedig (ez majdnem 20 éve volt), teljes fordulatot vett az életem, kapkodom a fejemet, minden volt, csak otthon ülés, pangás nem.

Mondhatni nehezebb lett az életem, mindenesetre mélyebb, sűrűbb.

A 'siker', 'nehézség', 'szenvedés' stb. fogalma, értelmezése egyébként szerintem teljesen félrecsúszott a mai világban. Szerintem emiatt az en történetemet se sokan tudják értelmezni.

A te barátnőid egyebként nem valami kisegyhaznak a tagjai, ahol hangsúlyos a pénz, az anyagi javak, az üzletelés? :) Vannak ilyenek is, szerintem ezzel sincs baj, amíg jó helyen van a fókusz.

Vallásosnak lenni, vagy keresztény életet élni, nem ugyan az.

Az első passzív, csak hiszi, hogy van Isten és megváltó.

A második összhangban él a keresztény tanítással, és Jézus parancsaival.

A pozitív oldala pedig az, hogy nem abban az értelemben lesz jobb az élete, hogy onnantól minden sikerül, és még meg is gazdagszik.

Hanem abban, hogy a nehézségeit Isten "segíti cipelni" .

Hírtelen?

Én a kérdésben ezen a szón akadtam meg.

Én például régóta hittem valamiféle Istenben. Egy kreatív erőben, mely teremtő hatással bír. De attól, hogy hitem lett, nem lett jobb az életem. Mert bár hittem, de Isten akaratát a saját elgondolásaim alapján próbáltam megfejteni. Így utólag látom, hogy ez a konok "majd én tudom" elgondolás elvezetett a leépüléshez. Hiába hittem, ha saját okoskodásommal és önzőségemmel addig vittem az életemet, hogy kis híján főbe lőttem magam.

Na de ugyanazon a napon váltam vallásossá. Addigra már megismertem Jézust a Biblia alapján valamennyire, de fenttartásokkal kezeltem az egész könyvet, pláne a Krisztus tanításait.

Mi értelme lenne oda fordítani a másik oldalamat is, hogy kapjak még egy pofont? Miért kellene egy halott fószer elavult tanait követnem?

Aznap pedig sok választási lehetőségem nem volt, mint, hogy elfogadjam a vallási, úgymond "mese" részét is, mint valóságot. Még egy próba mielőtt megyek a pisztolyért, és vége. Letérdeltem és Jézushoz könyörögtem a megváltásért. (megjegyzem véletlenek folytán jutott eszembe az nap ez a lehetőség). És éreztem valami megmagyarázhatatlan jelenlétet, mely megerősítette a hitemet. Attól a pillanattól pedig jobban beleástam magam a Biblia, főleg az újszövettségi tanításba.

Hírtelen?

Ha úgy nézzük egyenes úton haladtam az önpusztítás útján az öngyilkosság felé. Az utolsó pillanatban pedig 180 fokos fordulattal haladtam az életben az által, hogy mégsem mentem a stukkerért, hogy főbe löjjem magam.

Úgymond hírtelen pozitív fordulatnak nevezhető ez.

Így, hogy vallásos lettem aznap, mivel éreztem azt a jelenlétet Jézus nevére, nem csak újra tanultam az újszövetség tananyagát, hanem aszerint éltem. Mit vesztek, ha megvallom? Legfeljebb bolondnak hisznek, de élek. Sokan néztek bolondnak. Mit vesztek, ha oda fordítom a másik orcám? Kapok még egy sallert? De legalább élek. Mit számít a vagyon, ha szemmel láthatóan nem bírok vele? Lemondok a rászorulók javára a vitás vagyonról , sőt elengedek minden kölcsönt, amit adtam. Mit vesztek vele? Hát nem ezek miatt idegeskedtem és dühöngtem? Mégis csak élek.

Tehát akol tudtam, tettekre váltottam a tanítást. Elengedtem a vagyon hajkurászását, mert jól láttam, hogy szívinfarktus felé és teljes fizikai és szellemi leépüléshez vezet engem az, ami mást másfelé vezeti.

Az az érdekes, hogy a hétköznapjaim anyagi mibenlétén nem történt negatív fordulat. Hanem elkezdődött egy lassan beinduló építkezés. Fejlődés kezdődött.

Én olyannak éreztem magam 3 évig, mintha Jézus tanítványa lennék. De tényleg. Tettem a dolgomat, olvasgattam a Bibliát és a tanításokat tettem magamévá, ebben a három évben és elkezdtem felismerni a hibáimat. Azokat a hibás működés béli mintáimat, melyekről azt hittem, hogy teljesen rendben vannak.

De ebben a 3 évben azt is láttam, hogy hogyan fejlődött az életem, a kapcsolataim. Jól láthattam, hogy hogyan futottam fejjel a falnak, többszőr ugyanannak a falnak. Egyszer csak elmúlt.

Néha szenvedés és küszködés volt, de élek. Pedig 3 és fél éve már, hogy majdnem kinyírtam magam. Voltak ismerőseim, akik másképpen döntöttek, mint én. Volt, aki öngyilkos lett. Ő nem él. Ő elutasította az egyetlen segítő kezet, Jézus segítő kezét, aki két évezred távolságból is nyújtotta neki. Ő halott. Én élek.

Így hosszútávon egyértelműen jobban állok minden téren, mint akkor. Jobbak az anyagiak. Több szakmám van. A párkapcsolat hiánya pedig inkább áldásnak tűnik. Ha eljön az ideje, majd megint lesz párom. De már nem érzem égető szükségét annak, hogy legyen valakim. Olyan alapra meg eszem ágában sincs építeni egy párkapcsolatot, mint amilyen alapokon az előző volt. Mérgező kapcsolat volt.

A legérdekesebb az, ha odanyújtom a másik orcámat, kiderült, hogy meg sem ütnek. Kiderült, ha adakozom, tényleg meg áldja a jó isten a pénztárcámat.

és akik pedig bolondnak néztek, ma irigyen néznek rám és nem értik, hogy hogyan mehettem előre a karrieremben azokkal az alapokkal, melyek akkor voltak. Gondolják, biztos a főnöknél nyalok. Az pedig egyik ilyen irigykedőnek sem fut végig az agyán, hogy én a legnagyobb főnöknél, a főnökök Főnökénél pedálozok.

De azért tökéletes én sem vagyok. Még mindig az van, hogy vannak hibás működéseim. De azért felismerem őket. Igyekszem holnap jobban csinálni.

Üdv, Krisztián