Nők miért nem lehetnek papok a katolikus egyházban? Mi ennek az oka?

Női papság?

[link]

Csak megkeresztelkedett férfi lehet pap. Ez a ma oly hevesen támadott igazság azon alapszik, hogy a pap Krisztus képviselője. Krisztus azonban férfi volt, és apostolainak is csak férfiakat tett meg. Nagyon egyszerű ezt csak az akkori idők szokásával magyarázni, hiszen Krisztus éppenséggel nem tartotta magát ezekhez a szokásokhoz. Ellenkezőleg, olyannyira nem tisztelte őket és viselkedése akkora felháborodást váltott ki, hogy keresztre feszítették!

Annak oka, hogy nő miért nem lehet pap, tehát nem a szokásokban, hanem ennél mélyebben, a nemek természetében gyökeredzik. A férfi-nő viszonyban ugyanis Istennek a teremtéséhez való viszonya tükröződik vissza. A férfi mint nemző és alkotó, Isten képmása, ezzel szemben a nő mint fogadó és szülő, a teremtés képe. Ezért a férfi a család feje, és ezért követeli Szent Pál az efezusiakhoz írott levelében a férfiaktól, hogy úgy szeressék asszonyaikat, ahogyan Krisztus Egyházát szereti, és a nőktől, hogy úgy szolgálják férjeiket, mint az Egyház Krisztust. Ebből semmiképpen nem következik a nők alacsonyabb rendűsége! Bár a férfi Isten képmása, de azért ő is, csakúgy, mint a nő, Isten teremtménye.

A két nem egymással egyenrangú, de a teremtés rendjében nagyon is különböző feladatokat kell ellátniuk. A köztük levő különbség nem csak a különböző testi felépítésből ered, hanem sokkal mélyebbről származik. A nő természeténél fogva nem alkalmas arra, hogy az emberek között Krisztus helyetteseként szerepeljen, és ezért nem véletlen, hogy Krisztus férfi volt, és helyettesei csak férfiak lehetnek.

Ezt a tanítást a legvilágosabban a Szentírással lehet alátámasztani. Szent Pál ugyanis ezt írja a korintusiakhoz: „Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon férjüket, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata.” (1 Kor 14,33-37) Szent Pál tehát azt mondja, hogy azt, hogy asszony a templomban ne beszéljen, és semmilyen vezető vagy tanító feladatot ne lásson el, a törvény írja elő, mely törvény az egész Egyházban érvényes, és már az Ószövetségben is létezett, s melyet Krisztus is megparancsolt, mivel senki nem állíthatja magáról, hogy próféta vagy lelki adomány részese, ha nem ismeri el, hogy ez „az Úr akarata”.

Éppen ezért az Egyháznak nincs is hatalma, hogy a nők pappá szentelését engedélyezze. Ez mindenképpen érvénytelen lenne, még akkor is, ha egy pápa engedélyt adna rá. II. János Pál pápa 1994. május 22-én kelt „Ordinatio Sacerdotalis” kezdetű apostoli körlevelében örvendetes módon félreérthetetlenül megerősítette ezt a tanítást, ami persze számos teológus és püspök számára nem jelenti az erről szóló értelmetlen viták befejezését.

Az is mutatja, hogy ezen elv helyességéről való meggyőződés mily mélyen bennünk gyökeredzik, hogy az Egyház történelmének eddigi szakaszában soha nem akadt senki, aki komolyan harcolt volna a nők pappá szenteléséért. A női papság hosszú ideig még a protestantizmusban is ismeretlen volt, és maguk a protestánsok is csak nemrég döntöttek egy női püspök megválasztásáról. A női papságért folyó követelés mélyebb oka nyilvánvalóan a papságról manapság alkotott hamis elképzelésben keresendő: ha a pap nem más, mint egy közösségi ünnep elöljárója, vagy privát problémák megvitatója, akkor valóban nem látható be, miért ne tudnák nők is az ilyen szerepet betölteni.

Azért nem,mert akkor nem kisfiúkat dugnának a papok,és az már túl normális lenne...

Normálisan válaszolva:

Feudális szemléletű intézmény mind a mai napig,és valóban a Biblián is érezhető ez a középkori világ- és emberábrázolás.

(Bocsánat,de linket nem néztem.)

Ami a 19:39-es írt, az valóban jó, mint hivatalos magyarázatra. Csak jól el van benne rejtve, hogy mi az, ami nincs benne a Bibliában. Történetesen:

"A férfi-nő viszonyban ugyanis Istennek a teremtéséhez való viszonya tükröződik vissza. A férfi mint nemző és alkotó, Isten képmása, ezzel szemben a nő mint fogadó és szülő, a teremtés képe."

Ez éppenséggel nem a Biblia tanítása, hanem Arisztotelészé.

Arisztotelésznek és tanításainak olyan szellemi tekintélye volt akkoriban (ami az egész középkorra megmaradt), hogy ez az egyház kialakulása és korai fejlődése idején nagyban meghatározta az általános gondolkodást a hellenikus világban, ami a Római birodalomra, és általa a középkori Európára is áthagyományozódott.

Annyira beleépült a világképbe, hogy egy idő után már olyan magától értetődőnek tűnt, hogy az emberek nem is kérdőjelezték meg Arisztotelész szavait. Szembeszállni vele olyan lenne, mintha most valaki Newton tudományszemléletét, vagy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát kérdőjelezné meg. A szokások, a szemlélet, de még a jog is alapozott Arisztotelészre, és ez a hagyomány bizony a korai és a középkori keresztény egyházba is beépült.

A hellenizált zsidó családból származó Pál is ezt a vonalat követte, és ebben szemben áll Jézussal, akinek tanításai sokkal inkább a platóni felfogást tükrözik (ott az alkotás tevékenységében nő és férfi egyenlő mértékben kiveszi a részét).

Na, te is ilyen egzotikus "meghamisította a zegyház" típusú megmondóemberke vagy. Egyrészt nem láttam volna a bizonyítod, hogy ez kifejezetten Ariszotelész mondta volna.

Másodszor mi ez a hamisdilemma ("nem ..., hanem ..")? Ha Arisztotelész mondott is ilyet, miért is lenne ellentétes a Bibliával?

Pál levelei a Biblia részei, úgyhogy nem tudom miféle Bibliát kezelsz te: a szubjektivista eretnekséged alapján összeállított eygéni, danbrownista "újrafeltalált" kereszténységed semmi.

Szent Pál a maga csodálatos elmélyülésével csakugyan hatalmas lépést jelent az evangéliumi tanok rendszerbe foglalása, teológiai feldolgozása felé. Ő a kereszténység első teológusa, rendszerezője, bizonyos későbbi hittudományi műszavak első feltalálója. De szó sincs róla, hogy ő lenne a kereszténység igazi megalapítója, mert egyetlen sor, egyetlen betű nem fordul elő az ő írásaiban, ami lényegében ne volna meg már az evangéliumokban és Jézus kijelentéseiben. Rendszerezés nem annyi, mint feltalálás. Szent Pál szerepe az evangéliummal szemben olyan, mint a botanikusé az élő növényvilággal szemben. Azzal, hogy a botanikus a növényvilág csodáit rendszerezve adja elő, nem ő teremti meg a növényzetet, nem is módosítja azt; ő annak csak bemutatója, magyarázója, tudósa, de nem lehet azt mondani, hogy a növényvilágnak ő a megalkotója.