Ha néha a földi élet unalmas, főleg otthon lenni egyedül, akkor a Mennyország nem lesz unalmas "50 millárd év múlva"? Örökké élni...

#12

De én nem képzelegni akarok, hanem újra átélni.

Erre akkor van lehetőségem vagy sem?

“Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg és teljesen megtisztultak, örökre Krisztussal élnek. Örökre hasonlók Istenhez, mert Õt úgy látják, "amint van" (1Jn 3,2), szemtõl szembe (1Kor 13,12):

"Apostoli tekintélyünkkel definiáljuk, hogy Isten általános rendelkezése szerint minden szent (...) és az összes többi hívõ lelke -- akik meghaltak, miután részesültek Krisztus szent keresztségében, akikben nem lett volna semmi, amitõl meg kellett volna tisztulniuk, amikor meghaltak, (...) vagy ha akkor volt vagy még van valami, amitõl meg kell tisztulniuk, amikor haláluk után már megtisztultak (...) -- még testben való föltámadásuk és az utolsó ítélet elõtt, a mi Urunk és Üdvözítõnk, Jézus Krisztus mennybemenetelétõl után, akik az égben voltak, vannak és lesznek a mennyek Országában, a mennyei paradicsomban Krisztussal, a szent angyalok társaságában a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedésétõl és halálától kezdve látták és látják az isteni lényeget, életteli látomásban, éspedig szemtõl szembe, bármiféle teremtmény közvetítése nélkül." Nem érthetõ!

Ezt a Szentháromsággal való tökéletes életet, ezt az életközösséget a Szentháromsággal, a Boldogságos Szûz Máriával, az angyalokkal és az összes szentekkel nevezzük "mennyországnak". A mennyország az ember végsõ célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a végsõ és teljes boldogság állapota.

A mennyországban élni azt jelenti, "Krisztussal lenni". A választottak "Õbenne" élnek, de megtartják, sõt megtalálják saját mivoltukat, a saját nevüket:

"Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország."

Jézus Krisztus halálával és föltámadásával "megnyitotta" nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hûségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsõségében. A mennyország mindazok boldog közössége, akik tökéletesen beépültek Krisztusba.

Az Istennel és a Krisztusban élõkkel való boldog közösség e misztériuma túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzõi lakoma, az ország bora, az Atya háza, mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik õt" (1Kor 2,9).

Istent a maga transzcendenciája miatt nem lehet látni úgy, amint van, csak akkor, ha Õ a maga misztériumát föltárja az ember közvetlen szemlélése számára, és erre képességet ad az embernek. Az Egyház Istennek a maga mennyei dicsõségében való látását nevezi "visio beatifica"-nak, `boldogító látásnak':

“Micsoda dicsõség, micsoda öröm lesz az, amikor bebocsátanak, hogy Istent lásd, ha arra méltatnak, hogy Krisztussal, a te Uraddal és Isteneddel az örök üdvösség és világosság örömét élvezd, (...) hogy az igazakkal és Isten barátaival a mennyországban a halhatatlan örökségnek örvendj."

A mennyei dicsõségben a szentek örvendezve teljesítik Isten akaratát a többi ember és az egész teremtés felé. Õk már Krisztussal uralkodnak; Vele "fognak uralkodni örökkön-örökké" (Jel 22,5).” KEK 1023-1029

Kedves IstenGyermeke1

Feltettem egy specifikus kérdést amire igen vagy nem a válasz.

Mi lenne, ha elolvasnád a roppant egyszerű kérdést és nem a Bibliához idézgetni rohannál?

Miért nem tudsz egyenesen válaszolni elsőre?

Unalmas?

Naná! Mert nem vagytok tisztában azzal, hogy az IDŐ, a TÉR és az ANYAG fizikai tényezők! Nálatok itt jócskán megakadt a lemez.

A szellemvilágban - amiben nem hiszek! - mindez ÉRTELMÉT VESZTI. Egy porszem egy galakszissal, egy nanoszekundum egy földtörténeti korral teljesen egyre megy. Ezért értelmetlenek a középpkori gondolkodók idevágó hasonlatai.