Isten miért volt bosszúálló?

Szerintem szerencsésebb lett volna a két kérdést külön feltenni, mert össze fognak keveredni a válaszok.

1. Isten nem büntetésről beszélt, hanem következményről. Én e kettőt szétválasztanám.

2. Logikus és helyénvaló kérdés. Ha nem volt még Nap és Hold, akkor szimbolikusan értendő egy nap. A Teremtés különbözö szintjeinek kezdeti és befejező szakaszait jelentette. Ráadásul estével indul minden nap, ami szintén furcsa, de ezek után már nem annyira. Ha azonban úgy nézzük, hogy Isten az igéje által teremtett, akkor minden nap elején az este a munka kezdetét, a fényes reggel pedig az ige (világosság=ige) beteljesülését szimbolizálja. Minden nap egy új fejlődési szint volt az ige lépésről lépésre való megvalósításában.

Szia

A "bosszúállás" a tökéletlenség terméke, vagy gyümölcse.

Isten tökéletes, a szeretet Istene. Ha büntet, az mindig az emberi engedetlenség következménye, tehát jogos. Sőt, Jehova figyelembe veszi, hogy Ádám tökéletlen leszármazottai gyöngék, így akik őszintén keresik Őt, azok elmondhatják: „Nem bűneink szerint bánik velünk, s nem vétkeink szerint hozza el ránk, amit megérdemlünk.” A Szentírás feltárja, Isten milyen csodálatos könyörületet és szerető-kedvességet mutatott mindig is azzal, ahogy a hús-vér emberekkel bánt. Zsoltárok 103:10-18

Viszont, akik szándékosan utasítják el az ismeretet és a bölcsességet, melyet Isten felkínál, és az ’igazságtalanságban lelik kedvüket’, azoknak nincs mentség.

2Tesszalonika 2:9–12

"Sátán műve+ az, hogy a törvénytelenség embere megjelenik, mindenféle hatalmas tettet, hazug jeleket meg csodákat tesz, és mindenféle igazságtalan módszerrel megtéveszti azokat, akik elvesznek. A haláluk az ára annak, hogy nem fogadták el és nem szerették meg az igazságot, ami által megmenekülhetnének. Ezért engedi meg Isten, hogy egy megtévesztő befolyás félrevezesse őket, és elhiggyék a hazugságot, és így mindannyiukat megítéljék, amiért nem hittek az igazságban, hanem az igazságtalanságban lelték a kedvüket."

Kár, hogy nem ismered a Teremtődet, de mint írod, jó úton jársz, ha helyes indítékból olvasod a Bibliát.

Éppen tegnap olvastam arról, hogyan érdemes olvasni, tanulmányozni a Bibliát. Nagyon jó példák vannak erre a Bibliában. pl. Sokat tanulhatunk Dánieltől arról, hogy hogyan tanulmányozzuk a próféciákat. Először is, JÓ VOLT az INDÍTÉKA: az volt a célja, hogy megismerje Jehova szándékát. Másodszor, ALÁZATOS VOLT: elismerte, hogy Jehova csak azoknak segít megérteni a próféciákat, akik ismerik őt, és neki tetszően élnek: Dániel 2:27, 28; és Dániel 12:10. Az is az alázatát mutatta, hogy Jehovához imádkozott segítségért: Dániel 2:18. Harmadszor pedig, alapos kutatást végzett: tüzetesen áttanulmányozta a rendelkezésére álló Szent Iratokat: Jeremiés 25:11, 12; Dániel 9:2.

Ha te is ilyen indítékkal és tulajdonságokkal olvasod a Bibliát, nem fogod Istent bosszúállónak látni.

Isten? igen, ő egy igazi Bosszúálló. Ő az első Bosszúálló és Ő az utolsó Bosszúálló is. Miért büntetett Isten meg mindenkit válogatott módszerekkel? Igen, ez érdekes kérdés. Az ember nem tökéletes. Még ha hallhatatlan lenne az ember, akkor sem lehetne tökéletes. Az ember olykor hibázik. Ettől ember az ember. Ha az ember tökéletes lenne és sosem hibázna akkor már nem emberről beszélnénk, hanem Istenről. Az ember a tökéletest keresi, a tökéletest imádja. Ő maga is tökéletesedni akar. Pedig nem lehet tökéletes. Isten az embert fejlődésre teremtette. Ádám és Éva pedig levágták az utat. Egy nagy szerencséjük volt, hogy rá lettek szedve. Mert Isten kifejezetten meg tiltottá a fáról evést és az ember beleköpött Isten arcába azzal, hogy ezt megtette. Megbüntette-e ezért az emberiséget? nem. őrülnünk kellene, hogy nem torolté el a földdel együtt az egész emberiséget. Igen, inkább következmény a tudás fájának gyümölcséből evés, mint büntetés. Az embernek megnyílt a szeme és úgy kezdett gondolkodni, mint Isten, úgy kezdett látni, mint Isten. De az embernek nincs Isteni hatalma. Túl sok erőforrást éget el a jövőn való aggodalmaskodás és tervezés. Elvesztette az ember a halhatatlanságát. Ez volt az ára a tévedésnek.

Meg van írva több helyen az is, hogy Istennek 1 nap annyi, mint ezer év és ezer év annyi, mint egy nap. Isten szabja a mércét. Ő minden Ura, tehát az idő felett is Úr és az idő is neki szolgál.

Nem a te kompetenciád ilyen kérdéseket feltenni, mert a kérdésed elárulja, hogy a témában teljesen alulművelt vagy, képzetlen és műveletlen. Ha valaki az agykutatásról kérdez, maga a kérdése elárulja, hogy olyan szinten van az agykutatásban, mint egy monkey, aki egy fáról potyogó makkról makog.

De ennyivel nem úszod meg, mert a Biblia kijelenti: amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. 2Péter 3:16

Vagyis a saját vesztét okozza minden kókler, aki belekóklerkedik olyan dolgokba, aminek a beleszólásába nincsen neki megadva az értelmi képesítés.

A bűn éppen attól bűn, s csak is ezért kerülendő, mert szükségszerűen van valamilyen rossz következménye, amit büntetésnek nevezünk. Nincs bűn büntetés nélkül. Ez Isten teremtésének megváltoztathatatlan örökérvényű törvénye.

Az Ádám-Éva történetben Isten azért tiltja azt a fát, mert annak fának a gyümölcse szenvedést és halált okoz. Ha elmaradt volna a beígért büntetés, az valójában azt jelentené, hogy Isten vagy hazudott vagy tévedett a fát illetően. A történet persze nyilvánvalóan jelképes, a tiltott fa a tiltott cselekményeket, vagyis általánosságban a bűnöket jelképezi.

A bűnök jelentős részének az elkövetőre nézve nincs azonnali káros következménye, sőt rövid távon nagyon is előnyösnek tűnhet, mint mondjuk például a rablás, de természetesen másnak, a sértettnek, a kiraboltnak nagyon is fájhat. A bosszú az okozott kár és fájdalom visszaterhelését jelenti. A bűn előbb-utóbb mindig megbosszulja magát, akár emberek akár Isten által.

A megbocsájtás szükségszerűen mindig büntetés átvállalást is jelent. A megbocsájtás ugyanis a büntetés, a bosszú elengedése, az okozott kár és fájdalom vissza nem terhelése. Aki megbocsájt, valójában a bűnös helyett szenved, a bűnös helyett fizet.

Isten amikor megbocsájt vagyis elengedi a büntetést, azt nem úgy teszi, hogy felfüggeszti bűn szükségszerűen büntetést eredményező törvényét, hanem maga vállálja át a büntetést. Ez Krisztus megtestesülésének és megváltó kínszenvedésének lényege.