Miért nem átkoztuk ki a kereszténységből Aleister Crowley nevét?

A kiátkozás a hívek egyesületéből való kitiltás, kiközösítés, eltiltás az egyházi szertartásoktól, a szentségek részesüléséből, az egyházhoz tartozás esetleges előnyeitől.

Nehéz kiátkozni valakit, aki nem része a közösségnek, nem hisz és nem is nagyon akar hívekkel érintkezni, nem akar egyházi szertartáson részt venni, vagy valamilyen szentségben részesülni. Ez kb. olyan, mintha kitiltanának Kenyából. Mi értelme van, ha amúgy akkor sem nagyon akarnék oda menni, ha muszáj lenne.

> És mivel ő a kereszténység tagja volt, megkeresztelték, így ki kellett volna átkozni

Egyrészt attól, hogy valakit megkeresztelnek, attól még nem lesz keresztény.

Másrészt ha katolikus oldalról nézem, akkor nem pusztán vélemény, hanem hittétel (dogma), hogy a keresztség eltörölhetetlen lelki jegyet hagy a megkereszteltben, ami a haláláig megmarad, a keresztség szentsége nem vonható vissza, nem tehető érvénytelenné, és nem ismételhető meg. Az érvényesség egyetlen feltétele, hogy maga a keresztelő szertartás a megfelelő feltételek fennállásával, a megfelelő anyagi és formában követelmények megtartásával történjen. A keresztség érvényessége szempontjából irreleváns a kiszolgáló és a felvevő hite, világnézete, erkölcse. Crowley-t a azon túl, hogy megkeresztelték, nem kötötte semmi az egyházhoz. A megkereszteltsége viszont megváltoztathatatlan tény marad, így nincs semmi teendő az ügyében.

Ha protestáns szempontból nézem, ők nem fogadják el a keresztséghez kapcsolódó katolikus dogmákat. A keresztség érvényességét szerintük meghatározzák a közreműködők tette is. A sola fide (egyedül a hit által) elve alapján aki nem hisz, az aligha igazul meg, a keresztsége önmagában nem jelent semmit az üdvözülésére nézve, ezzel nincs teendő.

Azon túl, hogy esetleg valakinek jó alkalom lenne szabadjára engedni a Crowley-val szembeni ellenszenvet, gyűlöletet – ami mondjuk kérdés, hogy mennyire szép dolog attól, aki magát Jézus követőjének tartja –, értelme, értelmezhetősége, szükségessége, valós tartalma nem lenne.

Elítélni, véleményt formálni róla esetleg lehet – bár nem tudom az mennyire van összhangban a ne ítélj, hogy ne ítéltess tanításával – de a kiátkozás értelmezhetetlen vele szemben.

~ ~ ~

> Sőt, az lett volna a legjobb, ha a tanításait minden világvallás betiltja

Az egyháznak nincs világi hatalma, nem tud betiltani semmit. Azt megteheti – és gondolom meg is teszi –, hogy az egyházi tulajdonú kiadók nem adják ki Crowley könyveit. Meg lehet ellenjavallni a híveknek ezen művek olvasását, bár nem hiszem, hogy ezt különösebben magyarázni kellene egy hívőnek, ne tudná ezt magától is.

> eretnek volt a szó legszorosabb értelmében

Nos… pont a szó legszorosabb értelmében nem volt eretnek.

A katolikus egyház terminológiájában eretnek az, aki magát kereszténynek tartja, de a katolikus hittől eltérő nézeteket vall. Az eretnek kiemel a vallás tanításainak szerves egységéből egy vagy több hittételt (dogmát), más hittételeket meg tagad, így egy hamis, elferdített nézetet alakít ki. Ha valaki hisz Istenben, hisz Jézus isteni voltában és feltámadásában, magát kereszténynek mondja, de mondjuk nem hiszi és tagadja azt, hogy Mária szűz maradt Jézus születése után, az szigorúan véve eretnek. A gnosztikusok, ariánusok vagy az általad említett manicheusok eretnekek. Tulajdonképpen a protestánsok, reformátusok is. De a zsidók, muszlimok, buddhisták, hinduk, ateisták nem, hiszen nem vallják magukat kereszténynek. Hogy most ők jobbak-e vagy rosszabbak egy hívő szemében, az más tészta, de ezen szűken értelmezett definíció szerint nem eretnekek.

Ilyen értelemben Crowley sem volt eretnek, hiszen magát nem tartotta kereszténynek és nem mazsolázott kedvére a hittételek között. Mindegyiket ugyanúgy elutasította. (Elsőre paradoxnak hat, de eretnekebb lett volna, ha hithű protestánsként éli le az életét.)

Tágabb értelemben persze eretnek mindenki, aki nem az éppen aktuálisan uralkodó és/vagy az általad követett vallási irányzatot követi. Oké, használják ezt a szót így is, de így egy picit gumifogalommá, relatívvá válik.

> A manicheusok nem voltak keresztények

Nos igen, ez határeset. Egyrészt – ha fogalmakat kezdtünk tisztázni – a kérdés az, hogy mit jelent az, hogy valaki keresztény, vagy kereszténynek vallja magát. A magyar keresztény szó is a görög chrisztianosz, illetve a Christianus szóból származik, ami annyit jelent, hogy Krisztus-követő. Ezek alapján aki hisz Jézus isteni természetében, messiás, megváltó voltában, hisz a feltámadásában, elfogadja és követi Jézus tanításait, az keresztény.

Mani Jézust a megváltójának tartotta, sőt Jézus (nem biológiai) utódjának, apostolának tartotta magát. Természetesen a manicheizmus is elfogadta Jézust isteninek, még sajátos módon ugyan, de a feltámadásában is hittek. Hogy most a manicheizmus ötvözte a keresztény tanokat a zoroasztizmussal, buddhizmussal is az más kérdés.

Ha innen nézem, akkor a maguk sajátos értelmezésében, de alapvetően hittek azokban a legfontosabb részletekben, amiben a keresztények is. Hittek abban, hogy Mani Jézus utódja, apostola, így tulajdonképpen tekinthetők Jézus követőinek és tartották is magukat annak. Így összességében lehet azt mondani, hogy a manicheizmus a keresztény tanoknak valamiféle elferdítése (is), tévhit arról, amit a keresztények is vallanak.

Ha meg onnan nézem, akkor valóban tekinthető más vallásnak. Elvégre a zsidó vallásnak és a keresztény vallásnak is van közös metszete, van olyan dogma, amivel egy zsidó is egyetért. Csak éppen ugye ők a legfontosabb tanokat nem vallják. Az iszlám egy fokkal közelebb van, mert ők ha nem is Istennel egylényegűként, de prófétaként tekintenek Jézusra. De ilyen tekintetben a manicheizmus Krisztus követésének szempontjából jóval messzebb van a kereszténységtől, mint a manicheizmus.

~ ~ ~

Meg itt az sem elhanyagolható szempont, hogy korában a manicheizmus erősen terjedt Európában. Sok keresztény tért át a manicheizmusra, ami nem is volt nehéz, hiszen volt számos közös tana a két vallásnak. Illetve a manicheizmus tanai is kezdtek átszivárogni a kereszténységbe, voltak olyan keresztények, akik tudván, vagy tudtukon kívül kölcsönöztek a manicheizmusból a kereszténységgel össze nem egyeztethető nézeteket. Nem az volt a helyzet, hogy voltak a keresztények és a manicheisták és kész, hanem kicsit olyan a viszonyuk, mint néhány embernek ma az ezoterikus tanokkal. Van, aki magát kereszténynek tartja, hisz Istenben, imádkozik is Jézushoz, de azért csak elmegy auratisztításra meg a jósnőhöz. Mert igazából annyira mélyen egyiket sem ismeri, ezért nem is érzi ellentmondónak a hitének építőköveit.

Mindenesetre a manicheisták esetén volt tétje azt mondani, hogy aki olyan manicheista nézeteket vall, terjeszt, amik elutasítják a kereszténység egyik-másik hittételét, az kiközösítésre kerül, nem vehet részt a misén, nem vehet fel szentséget, stb…

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> A klasszikus protestáns vallásokat (kálvinizmus, lutheranizmus, metodizmus, anglikanizmus stb.) nem tekinti eretnekségnek a katolikus egyház ma már. Sőt, közös istentiszteleteket, imaórákat tartanak.

Részben ez igaz, de ennek inkább – fogalmazzunk úgy – politikai oka van és nem teológiai.

Azért mondom, hogy részben, mert a Tridenti zsinaton egy csomó kiátkozás történt. Pl.: Ha valaki azt mondja, hogy szélhámosság a szentek tiszteletére és Istennél való közbenjárásukért történő misézés, az legyen kiátkozott. Vagy: Ha valaki azt mondja, hogy a püspökök nem állnak a papok felett […] legyen kiátkozott. Vagy: (A zsinat felsorol egy csomó könyvet, amit a protestánsok a mai napig apokrifnak tartanak. Ezek az un. deuterokanonikus könyvek. A felsorolás után ez következik:) De ha valaki nem fogadja szentnek és kánonikusnak az említett könyveket teljes egészében, minden részükkel együtt, ahogyan azokat a katolikus egyházban olvasták, és ahogyan a régi latin vulgata kiadásában szerepelnek; és tudatosan és szándékosan megveti a fent említett hagyományokat, azok legyenek kiátkozva.

Mint látható a Tridenti zsinat alapvetően nem a protestánsokat átkozta ki, hanem bizonyos tanokat vallókat vagy bizonyos tanok megtagadóit. (Ez így logikusabb is, mint konkrét embereket és csoportokat kiátkozni, mert nem az emberrel, hanem annak nézeteivel van a gond, akkor a nézet felett kell/lehet ítéletet mondani, nem a személy felett.) És az a gond, hogy ezek az átkok mind a mai napig érvényben vannak. Ugyan az átkok nem visszavonhatatlanok és módosíthatatlanok, 1999-ben finomítottak is rajtuk, de visszavonni nem vonták őket vissza, számos olyan kiátkozás mind a mai napig érvényben van, ami az olyan nézeteket vallókat átkozza ki, amely nézeteket a reformátusok, protestánsok, evangélikusok mind a mai napig vallanak.

Az más tészta, hogy manapság ezt a katolikus egyház – a békesség kedvéért, meg más észszerű megfontolások mentén – nem nagyon emlegeti, nem hánytorgatja fel, nem dörgöli a más vallási irányzatok orra alá, sőt nem teljesen tartja be ezen kiátkozásokat, de ettől még hivatalosan érvényben van, többszöri felülvizsgálat után sem lettek visszavonva, érvénytelenítve, maximum egy picit enyhítve.

Meg itt ha visszakanyarodunk oda, hogy mi a katolikus egyház definíciója az eretnekségre, akkor az, hogy ki eretnek és ki nem, az az illető által vallottaknak és a katolikus dogmának a viszonyán múlik. Ez viszont objektíven megítélhető, függetlenül attól, hogy a katolikus egyház amúgy mit mond ki és mit nem, mit minek kezel.

~ ~ ~

És itt visszakanyarodva tulajdonképpen én is ki vagyok átkozva, meg Crowley is ki van átkozva. Hiszen számos kiátkozás, amit az egyház tett, olyan feltételeket eleget tevőket átkoz ki, amely feltételeknek én is, Crowley is megfelel. Hogy Crowley nem tekinthető eretneknek és személyesen nem lett kiátkozva, de tulajdonképpen kiátkozott, mely átkokat jóval a születése előtt már kimondtak.

> Sose értettem, hogy a francba követhet valaki egyházi tanításokat, mikor a papok nagyrésze pedofil

Hogy a kijelentés igaz-e vagy sem, vagy az, hogy mit értesz és mit nem, az egy dolog. De a válaszod teljesen irreleváns a kérdező kérdése szempontjából. Kicsit olyan, mint a „Mennyi az idő?” kérdésére a „Hát még a szúnyog”, mint válasz.