A bibliában azt olvassuk hogy Júdás volt aki Jézust elárulta ugye bár? Viszont mondták nekem hogy Júdás bár nem jó ember viszont ő nem akart bajt mivel nem tudta előre hogy ez a vége. Szoval lehet őt sajnálni?

Nézzük reálisan a dolgot. Egy felfegyverzett csapat lepte meg a társaságot. Júdás feladata annyi volt, hogy arcon csókolja Jézust, és ezzel azonosítja, ki kell elfogniuk.

Van ennek bármi értelme? Bármikor elkaphatták volna, és így sem sikerült megakadályozni a konfrontációt: Júdás szerepe csupán szimbólikus, "árulásának" semmilyen gyakorlati jelentősége nincsen.

Nyilván más síkon kell értelmezni a motivációját.

Bűnt nem csak úgy lehet elkövetni, hogy valaki rosszat akar másoknak. Sokkal könyebb úgy, hogy jót akar magának.

Most két opció lehet.

A.) Júdás hasznot akart és nem hitt Jézusban, ezért feláldozta. Vagy csak féltette az életét, mindegy.

B.) Isten akarta, hogy Júdás vagy bárki megölje Jézust. Az utóbbi esetén egy elég morbid könyv a Biblia és nem is érdemes foglalkozni vele többet.

Júdás nem csupán elárúlta Jézust. Tévedésben vagytok. Összejátszott pénzért azokkal, akik Jézus vesztét akarták. Rész vett a félrevezetésben. Ő önként vállalta ezt a feladatot. Több evangéliumban meg van írva, hogy Jézus megmondta a tanítványoknak, hogy egyikük elárúlja. Júdás pedig pontosan látta , hogy ez az ő ideje, hogy beteljesítse azt, amit valakinek meg kell tennie. Éveket töltött Jézussal. Tanult is. Ki lett választva. Felismerte, hogy ő a kárhozat fia.

Szerintem Júdás pontosan tudatában volt annak, hogy ezért őt ki fogja rekeszteni mindenki, aki Jézust szerette.

Én valahogy úgy képzelem, hogy Júdás arra számított, hogy senki sem fog hamisan tanúskodni Jézus ellen. De voltak hamis tanúk, akik Istenkáromlással vádolták meg. Mert, hogy Jézus azt mondta, hogy lerombolja az ember kéz alkotta templomot és 3 nap alatt újraépíti.

De ez sem jelentette a véget Jézusnak.

Mert ugye halálos büntetést a Szenhedrinnek nem volt joga a római helytartó beleegyezése nélkül meghozni.

Úgy vélem Júdás erre számított: Zsebre teszi a pénzt, működnek a törvények és Jézust nem ölik meg. Csak hogy a római és zsidó törvényhozás is befuccsolt. Pilátus sem találta bűnösnek.

Aztán eddig még mindig megbocsátható lenne Júdás tette. Mert mindezek után Júdás megbánta a tettét és vissza vitte a pénzt. Látszik rajta, hogy bánja bűnét.

Ami Júdást a kárhozat fiává teszi, az nem az, hogy kiszolgáltatja pénzért Jézust. Hanem az, ami a legutolsó cselekedete volt. Önkezével vetett véget a saját életének. Ez a legnagyobb bűn. Eldobni azt az ajándékot, amit Isten adott az élőknek. Eldobni az életet.

Ezt Isten nem tudja megbocsátani az embernek, hiszen az ember halott.

Én úgy látom Júdást, mint Jézus legeszesebb tanítványát, aki szépen haladt a cél felé, felismerte magát, de a célvonal előtt, megált és vissza is fordult.

Ez a probléma Júdással.

#3#

Jól mondod. Júdást a pénz elcsábította. Elárulta ugyan de nem tudta nem gondolta, hogy ez Jézus halálához vezet. Valahol megbánta, hiszen a pénzt visszavitte és valóban nem ez volt a legnagyobb bűne, hanem az, hogy öngyilkos lett. Tettét megbocsátotta volna az Isten, ha őszinte alázatos megtört szívvel megbánta volna és megvallotta volna, ahogy azt például a keresztre feszített bűnbánó lator is tette, akkor megbocsátottak volna a bűnei. De az öngyilkosságot nem lehet megbocsátani, mert nem volt Idegenkezűség, nem más ölte meg, akit felelősségre lehetne vonni, hanem saját maga ölte meg magát.

No vegyük csak szépen sorba, kik felelősek(,) Jézus haláláért!

Kaifás és a papok lázadástól tartottak: „ő adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” azaz a népet féltette a rómaiak megtorlásától.

Júdás: Egy csalódott, kiábrándult ember! Ő arra számított, hogy a rómaio elnyomás alól váltja meg Jézus a népet! Ez a csalódása kergette árulásba. A 30 ezüstpénz nem számított nagy értéknek nem azért tette. Tettét hiába bánta, még mestere is elítélően szólt róla: „jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”

A „nép”: kiszámíthatalan manipulálható sötét embertömeg, végig az emberiség történelmén keresztül. Tetteinek következményeit nem láthatja be, felelőssége a sokaságban feloldódik.

Pilátus: Több alkalommal bebizonyította, hogy nem akarja Jézust elítélni! Azért ostoroztatta meg, hogy a jelenlevőkben szánalmat gerjesszen.

Mindent összevetve: Kereszthalálában NINCS IGAZI FELELŐS. Ő MAGA ÖNKÉNT ALÁRENDELTE MAGÁT AZ ISTENI AKARATNAK.

Igen Jégszív, igaz, amit írtál. De fokuszáljunk Júdásra.

Mit tudunk róla:

Tolvaj volt. Mégis ő kezelte az adományokat.

Elég erős a gyanú, hogy sikkasztott a pénzből. De van Jézusnak egy példabeszéde a hűtlen intézőről. Azt is tudjuk, hogy Máté vámos volt. Evangéliumában sosem téved a mértékekben és pénznemekben, hanem említi is azokat. Ő sokkal jobb kezelője lehetett volna a pénznek.

Miért lop valaki a közösből? Mert többet akar, mint a társai.

Miért ugrik valaki egyből, amikor a mester mondja, hogy "Tedd kmeg, amit meg akarsz tenni"?

Miért tette szóvá, hogy el lehetett volna adni az olajat, amivel az egyik asszony megmosta Jézus fejét?

Emberek! Júdás kő kemény társfüggő attitűdöket működtetett. Valószínűleg tolvajként voltak neki egyéb függőségei is korábban. Alkoholizmus, esetleg szexfüggőség. Mindezt lecserélte Jézusra. De mint ember tekintett Jézusra, nem úgy mint ha az Úr lenne. Jézustól függött. Nem Jézusban reménykedett, hanem abban, hogy valahogy megússza majd az árulása következményét.

S végül miért is árulta el Júdás Jézust? Hírtelen felindulásból.

Jézus kezdettől tudta, hogy Júdás el fogja árulni. Előélete, szokásai, minden amit tudunk róla azt mutatja, hogy borítékolható volt. Alapvető emberi minták azok, amik jellemzők a függőkre.

Júdás szerepel több példabeszédben. Noha nem nevezik nevén.

Ő a hamis intéző. Ő az ember, akiből kimegy a tisztátalan lélek majd amikor rendbe teszi magát visszatér belé a tisztátalan lélek és még hét másikat is visz magával.

Jézus alapvető igazságokat tanított és olyan szinten nem bízhatta véletlenre a tanítványokat, hogy közöttük voltak a példabeszédéinek hősei. Egymás szemléltető eszközei voltak. Aki olvassa az evangéliumokat észre kell, hogy vegye. A tanítványairól szólt a példabeszéd. Nem csak tanítványok voltak, hanem szemléltető eszközök is egyben. És volt köztük egy leggyengébb láncszem.

Júdás volt a leggyengébb láncszem, amely hónapok , évek alatt, de egyszer csak engedett. Szerintem tisztában volt mindezzel.

Viszont azt nem tudom elképzelni én sem, hogy 30 ezüstért eladja a Mestert, amikor hozzá fért az adományos pénzhez. Nem egyszerűbb lett volna lenyúlni az egész adomány mennyiséget és eltűnni a környékről? Hiszen tolvaj volt, ebből élt.

Nem, nem ilyen egyszerű, hogy pénzért árulta el a Mestert. Úgy vélem, nem bírta a kritikát, nem bírta az építő jellegű kritikát sem. Bántásnak vette és ahelyett, hogy kivette volna az építő jellegű mondatokból, ami számára hasznos, bosszút forralt. Úgy vélem hírtelen felindulásból ment a papokhoz. Abból a megegyezésből pedig már nem hátrálhatott ki, mert vagy Jézust adta a katonák kezére vagy pedig őt vitték volna el hamis tanúzás vádjával.

A társfüggő kapcsolatokban van 2 főszereplő, akik váltják az üldöző, megmentő vagy áldozat szerepeket. Jézus valószínűleg kezdetben megmentőként tekintett Jézusra. Aztán az ő felfogása szerint átment egy üldöző szerepbe és Júdás már már mintha áldozatnak tűnne, hogy meg van írva, hogy Ő árulja el Krisztust. Pedig Jézus nem volt üldöző, sem megmentő, sem áldozat. Ő az igazság volt és még ma is Ő az igazság.

Lehet e őt sajnálni? A kérdés ezen része is megér egy külön misét. Ő is egy ember volt. Ő is volt kisgyerek. Ő is volt kisbaba. Jézus is volt kisbaba. Hitler is volt kisbaba. Sőt még én is és te is voltunk kisbabák.

Az, hogy kiből milyen felnőtt lesz elég sok tényező határozza meg. A környezet, a barátok, a család, az adott kultúra, az elérhető tudás, tanítás. Ezek határozzák meg azt, hogy ki milyen felnőtté válik és milyen döntéseket hoz. És természetesen az, hogy ki mit talál hasznosnak abból, ami neki megadatott.

Júdás túlságosan az anyagi világ rabja volt. Beállt a tanítványok közé, megfogta a légkör, de láthatjuk a megnyilvánulásaiból, hogy nem volt képes túljutni a kishitűségén. Én azt sajnálom, hogy nem húzta ki valahol 3 napig. Nem figyelt oda vagy elfelejtette, amit Jézus jövendölt feltámadásáról. Én azt sajnálom, hogy nem volt benne hit, remény és türelem, hogy 3 napig kihúzza, hátha tényleg feltámad. Vagy soha nem is érdekelte ez a része és ezért nem is jegyezte meg.

A világban Júdás a leghíresebb tanítvány. Ezt a nevet úgy mindenki ismeri, aki Jézust ismeri. De ma csak az egyiket tartjuk Úrnak.

Én feltételezem róla , hogy valamiféle függőségi problémája volt Júdásnak. utolsó perceiben pedig nyilván függőségi gondjai voltak a kötélen. De szerintem leitta magát, mielőtt kötélnek állt.

Számomra Júdásról ez a kép jön fel. Van néhány júdás a világban, aki végül kötélnek áll vagy vonat elé ugrik. De vannak olyanok is, akik bár megtehetnék, ám mégsem teszik, mert van Krisztus és van reményük. Krisztus nélkül én sem írhatnék nektek, pedig nekem megadatott a golyó lehetősége is. Ám itt vagyok, mert az Úr engem is megváltott.

Szerintem túlbonyolítjátok Júdás szerepét!

Júdás több alkalommal igyekezett Jézust "jobb belátásra bírni". Nem értette őt. Egy politikai messiást akart faragni belőle,ahol ő lehetett volna a pénzügyminiszter. Jézus nem hallgatott rá és ő egy olyan kényszerhelyzetbe akarta sodorni, amelyben Jézus kénytelen lesz hatalmát gyakorolni és kirobbantani a forradalmat....Nem jött össze neki, sőt megölette Őt. Pszichéje kiosztotta a szerinte jogos bőntetést tévedéséért: "Halál! Önkezűleg végrehajtandó!"

Szia

Mit tudhatunk meg Júdásról a Bibliából? Áldozat volt? Hát nem!

Az evangéliumok valamivel i. sz. 31 pászkája után említik először Júdást az apostolok felsorolásában, körülbelül másfél évvel azután, hogy Jézus megkezdte a szolgálatát. Itt olvashatsz erről: Márk 3:19; Lukács 6:16. Ésszerű feltételezni, hogy Júdás egy ideje már tanítvány volt, mielőtt Jézus apostollá tette. Egy ideig bizonyosan olyan tanítvány volt, aki Isten és Jézus kegyét élvezte; már önmagában az is emellett szól, hogy ki lett választva mint apostol. Ráadásul megbízták Jézus és a 12 apostol közös pénzügyeinek a kezelésével. Ez azt tükrözi, hogy akkoriban megbízható volt, valamint rátermett vagy képzett is, különösen arra gondolva, hogy Máténak volt tapasztalata a pénzzel és a számolással, mégsem ő kapta meg a feladatot : János 12:6; Máté 10:3. Ennek ellenére Júdás teljesen és megbocsáthatatlanul becstelenné vált. Kétségtelenül emiatt került az utolsó helyre az apostolok felsorolásában, és ezért írják le úgy, mint „aki később elárulta” Jézust, és „aki aztán áruló lett” Máté 10:4; Lukács 6:16.

Jézus i. sz. 32 pászkájának közeledtével a többi apostollal együtt Júdást is elküldte prédikálni: Máté 10:1, 4, 5. Nem sokkal Júdás visszatérte után és kevesebb mint egy évvel azután, hogy apostol lett, Krisztus a többiek előtt leleplezte, bár a nevét nem mondta ki. A tanítványok közül némelyek elhagyták Jézust, mert megbotránkoztak a tanításain, de Péter azt mondta, hogy a 12 apostol ragaszkodni fog Krisztushoz. Jézus erre elismerte, hogy ő választotta ki tizenkettőjüket, de hozzátette: „Egy közületek mégis rágalmazó. A beszámolóból kiderül, hogy Júdás volt az, aki már akkor rágalmazó volt, és ’el akarta árulni Jézust, noha egyike volt a tizenkettőnek’ János 6:66–71.

A Biblia nem írja le részletesen a Júdás becstelensége mögötti indítékokat, de sok minden kiderül egy esetből, mely i. sz. 33. niszán 9-én, öt nappal Jézus halála előtt történt. Betániában, a leprás Simon házában Lázár testvére, Mária megkente Jézust egy 300 dénárt érő illatos olajjal, ami megközelítőleg egy munkás egyévi bére volt. Máté 20:2. Júdás erősen tiltakozott, mondván, hogy eladhatták volna az olajat, és az árát „oda lehetett volna adni a szegényeknek”. Más apostolok nyilván csupán helyeseltek, mert jogosnak tűnt a felvetés, de Jézus megrótta őket. Júdás valójában azért emelt kifogást, mert ő vigyázott a pénztartóra, és mivel ’tolvaj volt, elszedegette a beletett pénzt’. Júdás ezek szerint kapzsi, megrögzött tolvaj volt. János 12:2–7; Máté 26:6–12; Márk 14:3–8.

Ha Júdást sajnálni "kellene", akkor ma is minden embert sajnálni kell, aki kapzsi, és ez által becstelen emberré válik, holott nem biztos, hogy mindig ilyen volt.

A pénz szeretettéről ír a Biblia. Egy olyan lejtőre kerül az ember, ahonnan nehéz "visszakapaszkodni: " Akik azonban elhatározták, hogy gazdagok lesznek, azok csapdába esnek, engednek a kísértésnek és a sok értelmetlen, káros kívánságnak, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak a gyökere, és néhányan, mivel a pénzt szerették, elhagyták a hitet, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat." 1Timóteusz 6:9,10. Ez történt Júdással is, maga döntött rosszul, a kapzsisága miatt. A tanulságunkra íratott le. Láthatjuk a környezetünkben a kapzsi, pénzszerető embereket, de nekünk nem kell ilyenekké válni - ha úgy döntünk!