Gyakorló, Biblia-olvasó keresztények! Milyen érzésekkel mentek munkába, milyen érzésekkel vagytok a munkahelyen, milyen érzésekkel jöttök el munkaidő után, és milyen érzésekkel gondoltok a munkahelyre szabadidőtökben?

Hogy sajnálom istenem, hogy megint a sátánt kell szolgáljam.

Nem gondolok munkára szabadidőmben. Ha valahogy érinti ez a téma a beszélgetéseimet, akkor sajnálkozva, hogy ezen a bolygón még nagyon nagyon fiatalok, és annál is betegebbek vagyunk. Kérem Istent, hogy segítsen nekünk megszabadulni sátán beteljesült uralmának.

Hálás szívvel.

Az Úr öröme kíséri utamat. Szüntelen imádatban ez lehetséges. Keresem a számomra előre elkészített jó dolgokat.

Én fizikai munkát végzek.

Reggelente a napomat általában úgy kezdem, hogy elolvasom a mai igét és a napi evangéliumot. Olykor előfordul, hogy imádkozom is.

2 műszakban dolgozom: Délelőtt és délután. A délutános műszak előtt több időt van lehetőségem Istennel tölteni. Jobban is szeretem a délutánost, nyugodtabb is vagyok a munkahelyemen. A meló sok fáradtságot és odafigyelést igényel, egy hiba akár emberéletekbe is kerülhet.

Istenből merítek erőt a feladatom elvégzéséhez. Néha megesik, hogy elvesztem a lelkesedésem, de ilyenkor arra gondolok, mit mondana nekem Isten ebben a helyzetben. Ilyenkor felelevenedik egy ige a gondolataimban és néhány régi kellemes vagy kellemetlen emlék, tanulság és ismét hálás szívvel folytatom a munkát. Ha fáradt vagyok eszembe jut, hogy talán50 év múlva bármit megadnék azért, hogy ismét olyan erős legyek, mint ma, amikor ezt a fárasztó munkát végzem. Hálás vagyok, hogy Isten megadta azt a testi és lelki erőt a számomra, mellyel a feladatomat végzem.

Igaz hazaérve előfordul, hogy le kell dőlnöm egy órás szundira. Amikor a szabadidőmben a munka eszembe jut a munka én hálát érzek. Mert volt idő, amikor hónapokig munka nélkül éltem és emlékszem rá, milyen volt nap-nap után élni a kilátástalanságban, adósságokban és ráadásként káros szenvedélyekkel. Lehet elfáradok kicsit a műszak végére de hálás vagyok, amiért nincsenek meg a munkanélküliség terhei.

A munkám nem egy nagy szám. De tiszta lelki értelemben, mint a két szakmám, amelyekkel hülyére kereshetném magamat. Fejlődhettem a munkahelyemen, új képesítést szerezhettem. Nem kell idegeskednem, kinek mit hazudjak melyik helyszínre mikor érek oda és mire végzem el a munkámat. Nem kell átvernem sem megkárosítanom senkit sem azért, hogy nekem pénzem legyen. Istennek hála pedig kismértékben még gyarapodik is a félretett pénzecském.

Úgy vélem fontos, hogy az ember lássa, hogy honnan jött és most hol tart. Így könnyedén hálásnak érezhetjük magunkat, amiért Isten kegyelmet gyakorol z életünkben. Lelki értelemben pedig megad mindent, hogy nyugodtan elvégezzem azt a feladatot, amit rám bízott.

Én például egy egyszeri targoncás vagyok. De azért időm jelentős részében fizikailag terhelve vagyok és nem csak egész nap ücsörgők. Egy raktárban dolgozom és néha olyannak tűnik az egész raktár, mint egy hangyaboly, ahol mi munkások mint kis hangyák szorgoskodunk. Tesszük a dolgunkat odamegyünk minden nap a hangyabolyba és tesszük a dolgunkat. Feltöltjük a raktárat, megforgatjuk az árukészletet. Példát vettem a hangyákról, ahogy a példabeszédek mutatta és én is hangyává váltam, hogy se télen se nyáron ne kelljen koplalnom.

"Te lusta, menj el a hangyához, nézd meg, hogy mit csinál és akkor bölcs leszel: Nincsen főnöke, nincs, aki ösztökélné vagy parancsolna neki, nyáron mégis megszerzi élelmét, aratás idején összegyűjti eledelét. S te lusta, meddig akarsz még heverészni? Mikor akarsz végre fölkelni álmodból? „Még egy kis alvás, még egy kis szendergés, keresztbefont karral még egy kis pihenés!” Így rád tör a szegénység, mint az útonálló, s mint valami koldus, a nyomor." (Példabeszédek 6: 6-11)

Isten úgy látta jónak, hogy a lelkemnek ez a munka váljon a javára és ebben fejlődjek évekig. De voltam már szakács, gondnok, burkoló, faiparos. Mindenhol tanultam valamit, valami nagy bölcsességet, mely a lelkem javára vált. Feltételezem, ha Isten úgy látja jónak, hogy amit kellett elsajátítottam ebben a munkakörben, majd tesz róla, hogy másik munkakörbe kerüljek.

Egyébként lelkiismeretesen, precízen és viszonylag gyorsan végzem a feladatomat, főnökeim elégedettek. Ez mindenképp pozitívum, hiszen pályakezdő koromban vagy tanuló koromban elég hanyag voltam. De Isten rávezetett arra, hogy hogyan lehetek kiváló munkaerő. Sajnos vannak a környezetemben olyanok is, akik nálam nagyobb tapasztalattal hanyagul nemtörődöm módon végzik a rájuk bízott feladatot. Ez legyen az ő dolguk, az ő felelősségük. Mindig azt keresem mindenben, hogy mi abban az én részem. Mit tudok hozzátenni az adott munkahelyhez vagy akár emberekhez, amivel jóbbá tehetem őket. Néha egy apró mozdulat is hatalmas változásokat képes előidézni.

Az adott munkahelyemre vagy közösségbe ahova járok mindig úgy tekintek, mint egy olyan közegre, ahova Isten vezérelt engem egy küldetéssel, mellyel csak én tudok megbirkózni. Feladatom pedig, hogy rájöjjek arra, hogy mi ott a küldetésem, mellyel jobbá tehetem a közösséget vagy akár a munkafolyamatokat, majd megtegyem, amit meg kell tenni.

Ennyi személyes tapasztalatot tudok jelenleg megosztani. Ami még fontos, hogy leírjam, hogy néha jó, ha előhozakodik a munkahelyen az ember Istennel. Vagy csak beleszővi a beszédébe, hogy kitünjön hogy hisz az Úrban, Jézusban. Meglepően képes egy ilyen gesztus megváltoztatni a dolgok állását a munkahelyen is. Új barátságokat hoz és kirostálja az ártó elemeket a munkahelyről.

Én például 1-2 év közömbös főnök-beosztott kapcsolatot mondhatok ilyen módon Isten által barátságossá alakítottnak. Kiderült, a főnök is úgy van Istennel és a világ dolgaival, mint én egy fél órás őszinte beszélgetés során. Hihetetlen fordulatok történtek ezután és sok kolléga tátotta a száját, amiért átalakultak a feladataim és a jövedelmeim.

Számomra Isten áldás a munkahelyen és otthon is, sőt minden téren.

Dícsértessék Jézus Krisztus!

Bánom, hogy nekifutottam.

- Egyrészt tele van elképesztő képtelenséggel (Amit régi korok embere vagy a jelenkor műveletlenje még nem volt képes felfogni...),

- Bosszantó ellentmondásokkal,

- És mint "Isten igéje", az emberiség problémáira nem ad kielégítő választ!

Hangsúlyozni kívánom: Fontos IRODALMI ANTOLÓGIA, de nevetséges dolog "Isten szavának" tekinteni!

Mindannyiunknak szüksége van, hogy vki szeresse. Ha Isten szeretete utolér, akkor nyer igazán értemet az életünk.

Vele érteni fogod az Igéjét is.

Ő örökkévaló szeretettel szeret.

Jégszívnek üzenem.

Áh, nem üzenek semmit. Elmondom inkább a falnak.