Valami hibádzik a nyelveken szólás tagadói Ige értelmezéseivel?

A jelentés. A belső értelem megosztottá tétele a lényeg ebben a dimenzióban.

Olvass Terence McKennát.

Nem, inkább a halandzsát imitálókkal van nem kis probléma. Amúgy itt van róla egy nagyon biblikus leírás:

[link]

Nem elmélet és nem csak az ateisták szerint. Teológusok is vannak, akik nem erőltetik már a Biblia szó szerinti értelmezését, az ezzel foglalkozó történészek (ateisták, agnosztikusok és hívő keresztények egyaránt) pedig gyakorlatilag tényként kezelik, hogy ez irodalom és nem történelem.

Csak egy példa, Márk 11:12-14. Tényleg látod magad előtt ezt a jelenetet, hogy Jézus fügét akar enni szezonon kívül(!), és amikor látja, hogy szezonon kívül nincs füge a fán, akkor megátkozza? Ez így tényleg megtörtént? Ennek mi értelme? Vagy esetleg a szerző az, aki egy allegóriával szeretne mondani valamit az olvasónak...

"Teológusok is vannak, akik nem erőltetik már a Biblia szó szerinti értelmezését"

Persze, pl. a Jelenések könyvét vagy akár a Genezist nem is kell történelmi leírásként értelmezni. A Királyok I-II.-t meg nagyon is, az egyik legjobb forrásunk az ókorra.

Az adott könyv műfajától függ, az meg elég jól behatárolja az értelmezési kereteket.

A fügefa a Templom allegóriája. A füge, a gyümölcs, vagyis a szentség, amit a Templom szolgáltat.

A Templomot kufárok és pénzváltók lepték el, a Templom nem szolgáltat szentséget, vagyis "még nem volt itt a fügeérés ideje".

Jézus megátkozza a fügefát, hogy soha többé ne teremjen, vagyis a Templom elpusztul.

Persze, ha nagyon akarod értelmezheted szó szerint, hogy Jézus tényleg leállt veszekedni egy növénnyel, csak nem fogod érteni mit akart a szerző eredetileg mondani.

A fügefa Izrael jelképe. De nem ez volt a kérdés.

Nos, én szóltam valamikor nyelveken, de elbizonytalanodtam benne. Kutattam a témában, és megvizsgáltam mind a pro, mind pedig a kontra érveket. Azt találtam, hogy mindkét tábor tudja védeni az igazát igékkel. Nem lehet egyértelműen állítani, hogy ma már nem működik a nyelveken szólás, de az az állítás sem igazán meggyőző a számomra, hogy ma is működik. Nekem vannak vele aggályaim.

De mivel nem egyértelmű számomra az igékből, hogy kinek van igaza, és mivel a téma nem üdvösségkérdés, ezért én nem szállok vitába egyik táborral se. Aki úgy érzi, hogy az ő hitét erősíti a nyelveken szólás, az tegye. Ki vagyok én, hogy belekössek ezért, és bizonygassam, hogy nem jól teszi. És ha mégis?

Isten nem azt nézi szerintem, hogy helyesen értelmezi-e valaki a nyelveken szólást vagy sem. Isten a szíveket nézi, és azt, hogy előmozdítja-e valaki az evangélium ügyét, amiért Jézus meghalt és feltámadott, vagy hátráltatja. Nyelveken szólással vagy anélkül, nem az a lényeges. De amíg ezen vitázunk, az evangélum ügye nem halad előre, és az bizony baj. Aki nyelveken akar szólni, szóljon nyelveken. Aki meg nem akar, az ne tegye. Csak hagyjuk egymást békén, és tegyük a középpontba Krisztust, mert Ő az Út az Atyához, és nem a nyelveken szólás vagy egyéb gyakorlat.