Az Úr imádságának (Miatyánk) negyedik tétele (és bocsásd meg...) mintha fordított helyzetbe helyezné ember és Isten viszonyát, nem?

A teljes mondat így szól:

ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

És ez a hivatalos katolikus magyarázat hozzá:

A bűn Isten uralmával szembeni adósság, amelyet csak Ő engedhet el. -- Krisztus, mint KIRÁLY megadja apostolainak az oldás-kötés hatalmát. -- Csak akkor nyerhetünk mi is bocsánatot, ha megbocsátók vagyunk:

Szerintem nem Istennek kellene úgy cselekedni, mint az ember, hanem fordítva. Azt gondolom valahol a történelem során torzult Krisztus Jézus szava, és eredetileg inkább így szólt:

"Miképpen megbocsátod vétkeinket, mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek!"

Hiszen Jézus tanítása minvégig ez volt!

pl.: Máté 18:21-22

Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Tehát ez Isten tanítása az alapből másként gondolkodó/érző embereknek.

Nem Istennek kell az emberek példáját követni. Nem Őt hasonlítjuk az emberek normáihoz, hanem fordítva. Ez minden vallás lényege.

Isten megbocsát!