Milarepa bódhiszattva, buddhista szent tényleg az életét gyilkolásként, meg paráznaként kezdte? Akkor mégis miért tisztelik ennyire?

De akkor a buddhizmus miért veszi ennyire komolyan a fogadalmakat, amelyek tiltják a paráznaságot (helytelen szexuális cselekedet) és a gyilkolást (élet szándékos kioltása)? Ez az ember gyilkos, parázna és fekete mágus volt.

Bosszúvágytól vezérelve pusztító jégesőt varázsolt azoknak a földjére, akik megkeserítették a családjának életét. Ezt követően az éltben maradtakat saját kezével gyilkolta meg, nem kegyelmezett a gyerekeknek és a nőknek sem. Az egészben az a pláne, hogy szinte mindenki, akit megölt a családjához tartoztak. Emellett előszeretettel látogatta a bordélyházakat is.

Ezt követően hatalmas bűntudata lett, találkozott a buddhizmussal és megtért. Hatalmas bűntudata miatt megfogadta, hogy élete hátralevő részében kizárólag jót fog cselekedni. Egy buddhista mesterhez szegődött, akinél tanult és gyakorolt, majd áldásával maga is az lett. Vicces, hogy pont Ő szólalt fel a nyingma iskola erkölcstelensége és a buddhizmustól való eltávolodása ellen (pl. összevissza szexelő, meg rituálisan lerészegedő szerzetesek stb.), az önmegtartóztatásra helyezte a hangsúlyt, amivel majd később Congkapát is beindította. Szanszkritról, meg páliról tibetire fordított egy rakat szentiratot, és a tantrákat újraértelmezte. Az egyik legnagyobb tanítója és térítője lett a buddhizmusnak Tibetben. Rengeteget segített a szegényeknek, a kitaszítottaknak, gondoskodott a gyermekekről, a betegekről, az idősekről, tanított, gyógyított, minden vagyonáról lemondott, egyszerű vászonruhát hordott, a Kajlás-hegy megmászása után egy barlangban élt. Azt tanítják róla, hogy elérte a teljes megvilágosodást állítólag (de ilyen tettek után...). Állítólag egész életében bánta, amiket tett, és halála pillanatában is azon sírt, hogy nem tudja helyrehozni, amit tett, és ezerszer dobná oda az életét azért, hogy csak egyszer újra élhessenek azok, akiket megölt. Állítólag egy halálra ítélt kivégzésénél felajánlotta, hogy őt fejezzék le a bűnöző helyett. Amikor bevallotta a bűneit, nem akarták kivégezni, mert "Ő már nem az az ember, aki elkövette ezeket a cselekedeteket régen".

Mégis egy ilyen embert milyen alapon tisztelnek bódhiszattvaként? Tényleg ilyen szörnyű egy ember volt, vagy ez téved? Egy bűnöző, hogy térhetne igaz útra?