Ha valaki szidja az istent, egy komoly vallásos jelenlétében, akkor az miért kapja fel a vizet?

Bévségesen és szörnyű igékkel magyarázza Isten, Szent Jakab által, a nyelvnek gonoszságát.

Azt írja Szent Jakab, hogy a nyelv tűz. Miképpen azért egy kis szikra nagy erdőt megéget: úgy a nyelv iszonyú romlásokat szerez. Szikra volt, úgymond Szent Jeronimus+, amaz istentelen Arius+; de mivel hirtelen el nem oltották, az egész világot megperzselte. Gonoszak ajakin tűz jő, mely házakat, várasokat, országokat gyűlölségekre, versengésekre, hadakozásokra gerjeszt. Egy nyelves ember oly egybeveszést szerez a nagy Fejedelmek között, melyet sok tanácsos nagy emberek sem tudnak leszállítani. A tűz hamar terjed, erősen éget; és úgy megemészt mindent, hogy helyre nem hozhatni ártalmit: hasonlóképpen a gonosz nyelv, mint égő kemence, hamar éget, és oly vastagon éget, hogy helyére nem hozhatja barátjának jó hírét, melyet szava füstivel és koromjával megfeketített.

És hogy többrűl ne szóljak, magán egyedül az átkozás egyszersmind minden gonoszságokat magában foglal: mert aki felebarátjának vagy fiának, leányának azt mondja: Isten szakassza nyakadat! Mennykő üssön! Akasztófán száradj! Ördög elvigyen! Harag, gyűlölség, gyilkosság, lopás, gyalázás, fia, leánya öldöklés és több gonosz vétkek találtatnak az egy átkozásban. Mert aki gonoszt kíván, bár azt ne cselekedje is, Isten előtt annak a gonosznak vétkével terhes.

Azért mindnyájan ellegyetek efféle átkozások nélkül: tudván elsőben, hogy az átkozódók Isten országából kirekesztetnek: aki pedig mennyországot elveszti, minden jót elveszt.

Azt mondja Szent Jakab, hogy a nyelv megmocskolja, rútítja az embert mindenestűl, úgy, hogy semmi tiszta nem marad benne. Miképpen a morgásért, a Mózes húgának testét, elrútítá a poklosság: úgy a fajtalan beszédű, szitkos és hamisság tanító nyelv, az embert éppen minden részeiben megmocskolja. Mert a gonosz nyelv az emberek fülén bébocsátja mérgét, és szívét fajtalan kívánságokkal, haraggal, eretnek tudományokkal megvesztegeti és minden jó erkölcsöktűl megüresíti.

Gyógyulhatatlan véteknek ismérteti Isten az embercsúfolást. Mert aki a nyelveskedéshez szokott, soha teljes életében nem okosodik: hanem addig csúfolkodik, míg gyógyulhatatlan lészen. Azért parancsolja Isten, hogy se ne oktassuk, se ne dorgáljuk az embercsúfolókat: mert az ilyen intésnek egyéb haszna nincsen, hanem magunkat mocskoljuk, és gyűlölséget szerzünk. Úgy bánik tehát Isten az embercsúfolókkal, mint a doktor a halálra váltakkal: elhagyja és nem orvosolja őket.

AZ UTOLSÓ MONDATBAN LÁTHATJUK IGAZAD VAN (pedig csak embercsúfolásról van szó): Ha Istent szidod, akkor annak a hívőnek becsületébe gázolsz, tűzet és haragot keltesz lelkében. Tehát, ha Istent szidod, az illetőnek szó nélkül ott kell hagynia. Tehát, nem kell annak türelmesen végighallgatnia!!!