Mi történik, ha egy papnak megtörik a hite és nem hisz többé Istenben?

Általában semmi.

Mivel máshoz nem ért, marad a helyén, és csinálja tovább.

Esetleg cinikus lesz, több fiatallal kikezd, és hasonlók.

"Mivel máshoz nem ért, marad a helyén, és csinálja tovább."

Mondjuk kár általánosítani. Több papot is ismerek, néhány kivétellel (ők az idősebbek) van más végzettségük, szakmájuk. Persze, egy 70 éves már nem fog máshova menni.

Olyat nem nagyon hallottam, hogy Istenben nem hinne. Olyat igen, hogy bizonyos más teológiai kérdéseket nem fogad el (pl. Eucharisztia). Ha ebben makacsul kitart és nyilvánosan tagadja, akkor felmentik a papi szolgálat alól. Van lehetősége átmenni más felekezetbe.

Ugyan nem szentelték fel pappá, de pl. Németh Sándor is egy katolikus teológiáról kiugrott volt kispap.

Remelhetoleg inkabb a masodik verzio, egyhaztol fugg.

Szerintem az, hogy valaki idonkent ketelkedik, a hiteben vagy sajat magaban, mindenkinel elofordul es termeszetes. Ha mar zavaro merteku, akkor altalaban vannak ezzel foglalkozo lelkigondozok vagy mas papok, akik segitenek megkeresni az okat es kilabalni ebbol a helyzetbol.

Az ember nemigen lesz egyik naprol a masikra ateista. Ha ez hosszu lelki tusa utan megtortenik, akkor a sajat lelkiismeretere van bizva, elmondja-e masoknak. Ha elmondja, nem lehet tovabb pap, szerintem. Ha nem, akkor igen, csinalja tovabb. Ez nem latszik kivulrol.

1

"Általában semmi.

Mivel máshoz nem ért, marad a helyén, és csinálja tovább.

Esetleg cinikus lesz, több fiatallal kikezd, és hasonlók."

Honnan tudod? Te belelatsz a papok lelkebe, hogy hisznek vagy nem? A haloszobajaba is, hogy igy meggyanusitod oket? Vagy csak spekulalsz, eloitelettol elborult aggyal?

Egyrészt az újszövetségben nincs papság. A papság ószövetségi szisztéma, nincs az újszövetségben papi rend, amelynek a többi hívőnél bármiben különlegesebb helyzete lenne Istennél. Minden hívő egyenlő. Péter 1. levelében csak a hívők általános papságáról van szó, arra vonatkoztatva, hogy mindenki, aki hívővé vált, utána a nem hívők Istenhez vezetésének szolgálatát végzi, akár egy pap a mózesi szövetségben a templomi papi szolgálatot végezte.

A hit nem egy "vagy van, vagy nincs" dolog a Biblia szerint. A Biblia hitben járásról, illetve hitben való növekedésről beszél. Ténylegesen ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon, kell egy kezdeti hit. De ennek a hitnek növekednie kell, és teljesebbé kell válnia idővel, kipróbálttá kell válnia.

Három képet is el lehet képzelni a biblikus hitről.

1. Egy gyerek születése és felnövekedése (Pál apostol beszél a hitben való növekedésről, Fil 1:25). Ha egy gyerek 10 éves, nem lehetnek akkora képességei, mint amikor megszületett. A gyerek megszületik, utána nő és fejlődik. Ugyanígy, ha valaki már 10 éve keresztény, nem lehet akkora szinten a hite, mint amikor hívővé vált. 20 éves kereszténynek még teljesebb hite kell legyen. A hitben való növekedés egyfajta tanulási folyamat, amiben nagy szerepe van az Isten Igéjének (Biblia) való engedelmességnek. Az analógia a gyerek növekedésével nem teljesen azonos, mert a hitben való fejlődésben vannak időszakos visszaesések, krízisek, de láthatónak kell lennie egy fejlődési tendenciának. Vannak olyanok is, akik nem teljesen állhatatosak, és emiatt egy időre feladják a hitet, jelentős visszaesés történik, de megtérnek, és újrakezdik.

2. Hitben járás. Isten sosem mutatja végig meg az egész utat, nem engedi, hogy előre lássunk mindent, és ezzel az előre látott biztonsággal éljünk. A hitben járás azt jelenti, hogy nem látásban járunk. Isten egyszerre egy lépést vár tőlünk, egy akadály leküzdését, hogy bízzunk benne, lépjünk ki a kényelmi zónánkból, és lépjünk bele valamibe, amit nem tudunk kontrollálni, ami nem kiszámítható, ami többre hív el, ami csak Isten segítségével és gondviselésével lehetséges. Isten azt szeretné, hogy megtanuljunk mindenben rá támaszkodni, és tőle függni, legyőzve a féelelmeinket és kételkedésünket. Ő vigyáz ránk, és megtart, és ezt megtapasztalni megnyugtató. Általában a hitbeli lépések kihívóbbakká válnak az életünk során. Ábrahámnak volt egy kezdeti hite, mert szülővárosából elindult egy ismeretlen helyre Isten parancsa szerint. De akkor vált teljessé a hite, és akkor fogadta el Isten a barátjának, amikor Isten parancsára hajlandó volt feláldozni a Fiát, akit legjobban szeretett (Jak 2:14-26). Elutazni egy távoli országba nem kényelmes, de mégis sokkal könnyebb, mint feláldozni a saját gyerekünket. Isten egyre nagyobb belé vetett bizalmat követelő lépésekre hívta Ábrahámot.

3. Maratonfutás. Pál apostol írja, hogy állhatatossággal fussuk meg az előttünk álló pályát (Zsid 12:1). Aki futott maratont, tudja, hogy nem csak elkezdeni kell, hanem befejezni is. Ha a felénél feladod, vagy akár 100 méterrel a vége előtt feladod, az ugyanaz, mintha el sem kezdted volna. Az egész értelme a célba érés. Szóval a hitbeli növekedést, a hitben járást fenn kell tartanunk életünk végéig ("jó pap holtig tanul"). És a maratonfutás közben vannak krízisállapotok, amikor fel akarod adni, amikor lassítani kell, amikor vizet kell inni, már mindened fáj, küzdeni kell a kimerültséggel stb.

Szóval a népszerű elképzelés ellenére a Biblia nem azt nevezi hitnek, hogy valaki gondolatban vagy szóban kijelenti, hogy hisz abban, hogy Isten létezik, vagy akár abban hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki meghalt a kereszten és feltámadt. Ezeket a démonok is hiszik. Jakab levele azt írja az ilyen csupán elméleti hitről, ami nem mutatkozik meg cselekedetekben, hogy halott hit.

A bibliai hit egy élet végigcsinálását jelenti, ami keresztül vezet azon az "akadálypályán", amit Isten kijelölt számunkra, amin Isten átvezet azért, hogy jobban megismerjük Őt, gyakran próbatételeken, kihívásokon, amelyek kipróbált, isteni jellemű emberré formálnak minket. Isten nélkül, a Vele való napi kapcsolat nélkül ez nem megy. Az Ő kegyelméből, ha időnként meghátrálunk az úton, újra próbálkozhatunk, de ha múlnak az évek, és nem növekszünk fel lelkileg, ha nem szentelődünk meg egyre inkább a hitben járás során, ha úton-útfélen tévútra vezetnek, megingatnak minket, ha nem vagyunk ma többek, mint 1-2 évvel ezelőtt, akkor talán bevettünk valami maszlagot a hitről, valamit, amit Isten nem nevez hitnek, és emiatt az nem fog üdvözíteni minket.

Júdás 3-4 "Szeretteim, miközben minden igyekezetemmel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott."

üdv, a javuló Stefán

Van erre egy példabeszéd a Bibliában:

A hűtlen intéző.

Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Minden pap ismeri ezt a történetet. Ugyanis a Bibliából való. Feltételezem kénytelenek ugyanúgy eljárni a kiégett papok, mint ahogy a hűtlen intéző.

Teszik a dolgukat.

"eloitelettol elborult aggyal?"

Nem semmi.

Egyes hívők tényleg nagyon elvakultak.

A papok 90%-a így fog cselekedni: tehát marad a helyén akkor is, ha már nem hisz.

8

"A papok 90%-a így fog cselekedni: tehát marad a helyén akkor is, ha már nem hisz."

En nem mondtam, hogy marad a helyen vagy nem, es hany szazalek, hanem azt, hogy nem lehet tudni.

Elarulnad, honnan veszed ezt a 90%-ot?

Ismerek olyan papokat, lelkeszeket, akik akkor is otthagytak a palyat, amikor mar nem ereztek a papsagra az elhivatottsagot vagy az egyhazuk egy-egy allaspontjat nem tudtak kepviselni, pedig a hituket nem is vesztettek el.

Gyulolod a hivoket, azert tanyazol itt, es uszitasz jobbra-balra?

Az ilyen uszitas jogellenes is egyebkent, mar az elso valaszod is. A helyedben odafigyelnek, mit altalanositasz.

Jogellenes akkor lenne, ha egy adott személyre mondanám.

Én még eddig csak olyanról hallottam, aki annyira szerelmes lett, hogy hivatalosan is vállalta a párját, ezért lépett ki.