Ha te lennél Isten megbocsátanál az embereknek, vagy csak ha megölik a gyerekedet?

Mit is kéne megbocsátani?

Az Isten teremtette saját képmására az embert, aztán gyilkolt is néha csak párat, néha városokat vagy komplett civilizációkat irtott ki.

Nincs mit megbocsátani.

Az szerintem logikusabb kérdés lenne, hogy Jézus helyében meg-e bocsátanál az embereknek és apádnak, hogy az ő bűneikért neked kell vezekelned?

Miért nem mindenki a saját bűneiért felel? És Isten miért nem felel soha semmiért, pl. az özönvízért?

A kérdező Krisztust hozta fel példának.

Krisztus nem védte meg magát. Sőt megbeszélte Istennel sorsát. "Vedd el ezt a kelyhet ( saját testére gondolt) tőlem, de ne úgy ahogy én akarom, hanem a Te akaratod szerint."

Isten magához vette Fiát, úgy hogy bár megölték de mivel testestül lelkestől feltámadt, mégsem fogott rajta a halál.

Krisztus nagy áldozata ez, az áldozatot bűneink kiváltására hozzák az emberek. Krisztus saját maga akart engesztelő áldozat lenni, hogy utat adjon az örök élet felé.

De ez csak lehetőség nem automatikus, amivel vagy él az ember vagy nem.

A törvény attól még törvény marad, ne ölj és aki ől bűnt követ el. A megbocsátás eldől majd a tisztitótűz után.

Aki viszont a Szentlelket gyilkolja annak nincs megbocsátás.

Lucifer!

Azt hiszem, itt sok félreértés van. Szülőként elég kemény ez a kérdés. Meg tudnék-e bocsátani a gyermekem gyilkosainak?

Én ember vagyok. Bűnös ember vagyok. De ha párhuzamot akarnék vonni akkor a gyermekem halálát úgy kellene elképzelnem, hogy a szemem láttára történik. Mert Isten mindent lát. Így azért keményebb meló lenne a megbocsátás, sőt biztosan nem menne. De ha a fiam utolsó mondatai között arra kérne, hogy bocsátsak meg azoknak, akik őt éppen kinyírják, akkor ugyan mit kellene tennem? Ha a fiam azért könyörögne nekem, hogy bocsátsak meg a gyilkosainak, milyen apa lennék, milyen ember, ha nem tenném ezt meg? Így már egy kicsit más a baba fekvése Lucifer.

A kehely pedig nem a teste volt Jézusnak, hanem a végzete, hogy mártírhalált haljon. Úgy lett, ahogy Isten akarta. Mert Isten Jézusban nyilatkoztatta ki magát. Amit az emberek Jézussal tettek, azt teszik lelki síkon Istennel is. Zebedeus fiainak beszéltJézus a kehelyről Máté 22-ben, amit ki kell innia.

De mondok én még nagyobbat:

Jézus nem Isten fia volt. Hanem az ember, aki Istenné tett és ezt az egész kibebaszott univerzumot megteremtette. Olyannak alkotta meg, melyben ő megszülethet, hogy legyen, aki megteremti mindezt. Jézus kereszthaláláig minden kőbe volt vésve. Onnantól pedig szabad az Isten is és szabad az ember is. Enélkül az egész nélkül te is és én is szó szerint semmik lennénk a semmiben, nem is létezhetnénk.

Isten (az Atya) nem önző. Ő jobban szerette a Fiát, mint saját magát, ezért nagyobb áldozat volt számára a Fiát küldeni a világba kínhalált halni, mintha saját maga jött volna el. Azzal, hogy a Fiát küldte el értünk, megmutatta, hogy aki neki a legfontosabb, akit ő a legjobban szeret, azt sem túl drága neki odaadni értünk.

Az én véleményem egyébként az, hogy Isten óriási kockázatot is vállalt, mert Jézust nem egy olyan tökéletes állapotában küldte el, mint amilyen ő maga az Atya. Írja a Biblia, hogy Jézus nem volt még tökéletes, amikor a világba jött, tökéletesednie kellett a szenvedések által. Az atya óriási kockázatot vállalt, ugyanis ha Jézus elbukik, mert akár egyetlen alkalommal vétkezik, akkor Isten elveszíti az egyetlen Fiát, és egyúttal elveszíti a lehetőséget arra is, hogy bárki embert el tudjon fogadni, aki valaha vétkezett. Nem volt B tervre lehetőség.

Amúgy a Biblia a bűnbocsánat vagy megbocsátás szót nem a megbocsátás hétköznapi értelmében szokta használni a Szentírás, hanem úgy nevezném, hogy a bűn eltörlése értelmében. Isten megbocsáthatna mindenkinek a Fia halála nélkül is, de a bűnt és jogos büntetését ez nem tudná eltörölni, és a bűnös emberrel nem tudná helyreállítani a jó kapcsolatát. Te is meg tudsz bocsátani bárkinek egyoldalúan, de az nem jelenti azt, hogy a jogos büntetését is igazságosan elengedheted. Isten igazságos, a bűnért a bűnhődés a fizetség. Valaki részegen elgázolta a gyerekedet, megbocsáthatsz neki, de attól még menni fog a börtönbe, mert a törvény az törvény, és a megbocsátásoddal a törvényt nem tudod eltörölni. A megbocsátás neked kell, hogy ne éld át újra és újra a fájdalmat, és ne tartson fogságában a múlt, hogy úgy mondjam, ne uralkodjon rajtad, az érzéseiden az ellened vétkezett ember. Ebben a hétköznapi értelemben Isten is megbocsát mindenkinek Jézus nélkül is.

Az emberi törvények nem teszik lehetővé, hogy valaki elvállalja a felelősséget, és más helyett menjen börtönbe vagy haljon meg, de Isten a mások bűnéért való felelősségvállalást lehetővé tette Jézusnak, mert nagyon vágyott a bűnbeesett emberekkel a kapcsolatra, nagyon vágyott arra, hogy az ő atyai szeretetét megadhassa nekik.

Az a helyzet, hogy aki akár egyetlen egyszer vétkezik (pl. valakihez érzéketlenül szól, egy férfit vagy nőt, aki nem a házastársa, szexuális vággyal néz végig, lenéz valakit, vaalkiről rosszat mond az illető háta mögött, az embertársát kevésbé szereti, mint önmagát stb. stb.), az az ember elveszítette az életét, meghalt, mert Isten törvénye lesújtott rá, és az a törvény, a Biblia ezt úgy írja, hogy a "Bűn zsoldja a halál" (Róm 6:23a). A teste még él, de belül a lelke már halott Isten szemében. Ahhoz, hogy valaki ebből a halott állapotból újra élővé váljon, nincs más mód, el kell vennie valakitől az életét, akinek van élete (mármint lelkileg), és aki önként odaadja neki az életét. Ezt tette Isten, amikor elküldte Jézust, felajánlotta nekünk, lelkileg halott embereknek, hogy "Halottak! Itt van a Fiam élete, kell-e, vagy sem? Hajlandó vagyok elvenni tőle az életét, és odaadni neked." Aztán elmondta, hogy oké, ha kell az élet, akkor a következők az újjászületés feltételei. Ezeket a feltételeket most nem írom le ide, mert nem ez volt a kérdés.

Egy szó mint száz, Jézus kereszthalála nem kellett ahhoz, hogy Isten megbocsásson az embereknek a hétköznapi értelemben, hiszen ő megbocsátott mindenkinek még mielőtt megszülettek, azoknak is, akiket nem érdekli sem ő, sem Jézus, sem a bűnbocsánat. Jézus áldozata az engeszteléshez kellett, hogy eltörölve a bűneinket el tudjon fogadni minket, ne kelljen nekünk magunknak elszenvedni a jogos büntetést, ami a teljes megsemmisítés, a fizikai halál (első halál) majd utána a lelki/szellemi halál (második halál). Ez a kegyelem, hogy Jézus, aki nem tett bűnt, megfizetett a bűnökért, amiket mi tettünk.

Ez azt is jelenti, hogy ha neked nem kell Jézus, akkor saját magadnak kell majd kifizetned a bűneidért a büntetést, ami kínszenvedés, majd halál. Ez történik majd a pokolban azokkal, akik nem hiszenk az Isten evangéliumában, aminek néhány fontos elemét itt röviden vázoltam.

üdv, a javuló Stefán

Isten fiát valójában nem az emberek ölték meg hanem az emberek bűnei. Eleve azért jött hogy meghaljon, hogy kifizesse a bűnökért járó halált. Mert a bűn zsoldja a halál. De valaki kiegyenlítette helyettünk a számlát. Jézus legyőzte a sátánt a kereszten örök időkre.

Meg vagyunk mentve és megnyitotta az utat, hogy visszataláljon Istenhez minden ember.

Ha én lennék Isten, akkor nem korlátoznának emberi fogalmak, kategóriák, érzelmek, előítéletek, stb.

Emberként nem lehetünk olyan irgalmasok soha, mint amilyen Isten.