A vallásnak igaza van, hogy minden betegség pszichoszomatikus meg stb.?

kedves 10-es, / 29-es

szerintem ez tévedés:

"amennyiben valóságos Istentől való hited van abban, hogy meggyógyulsz, meg is fogsz"

és

"Ha nem hiszel, nem biztos, hogy meggyógyít hamarabb, mint ahogy természetesen meggyógyulnál.

Azt gyógyítja meg csodálatos módon általában, akinek van rá hite is, hogy meggyógyul, vagy aki (akár később*) ezt az Ő ajándékaként értékeli, hittel fogadja a gyógyulást és ezen gyógyulás miatt jobban szereti Istent, megtér Istenhez, stb. Legalábbis ez általában így szokott lenni."

Most akkor hamarabb, mint ahogy amugy is meggyogyulnal, vagy meggyogyit?

Vigyazni kell ezzel, mert mindenkinek van olyan betegsege, ami nem mulik el. Ha neked eddig nem volt, majd lesz, foleg idosebb korban. Pl. minden harmadik ember rakbeteg lesz elete soran. Azt allitani, hogy ha lenne igazi hited, akkor meggyogyulnal rakbol, sziv - es errendszeri betegsegbol, izuleti fajdalmakbol, veledszuletett sulyos betegsegekbol, mentalis betegsegekbol, azzal egyenlo, hogy azzal vadolsz masokat, hogy ok a hibasak, mert ha igazi hituk lenne, nem lennenek betegek.

A valosagban mindig az tortenik, amit Isten akar. Ha valakit meg akar gyogyitani, az meggyogyul, ha valakit nem, az nem. Es nekunk el kell fogadni az akaratat. Tegyunk meg mindent, ami emberileg lehetseges a gyogyulas erdekeben, es a tobbit bizzuk ra.

Nem hiszek rólad semmi olyat, hogy idióta lennél.

Félreérted.

Ez, amiről írsz, szerintem az a szokásos dolog, ami néhány embernél előfordul:

Hogy amikor valaki mond ennek az embernek valamit, ami olyan, hogy ő azt már tudta, azt úgy éli meg az ember, mintha az ő tudását kétségbe vonták volna.

Ez egyáltalán nincs mindig így.

Sok esetben az ember azért mond a másiknak alapvető igazságokat, mert ezzel erősíteni akarja, közös nevezőre akar jutni, avagy mert tudja, ha mondta, akkor a másik biztosan tudja. Utolsó esetben nyilván az ember tudja azt, hogy a másik könnyen lehet, hogy már tudta amit mondanak neki, de nem biztos benne. És ezért mondja. Akkor már biztos.

De ebből nem következik semmi rossz.

Csak annyi, hogy a másik azt mondja: "Igen.", vagy ha meg akarja jegyezni, hogy tudja, hogy "Igen, tudom." és ennyi.

Egyébként pedig azt is figyelembe kell venni, hogy ez egy publikus oldal.

Bárki, ha megtalálja a kérdésedet, el fogja olvasni a válaszokat, ha érdekli. Az is lehet, hogy olyan is fogja olvasni, aki nem tudta ezeket.

Ezért is jó ez az oldal, mert másoknak is segíthetünk a saját kérdéseinkkel.

De természetesen alapvetően a kérdezőnek jó válaszolni.

Persze bizonyos esetekben van, hogy tényleg azért mondanak ilyeneket az emberek, mert azt akarják, övék legyen a dicsőség, vagy mert lenézik a másikat, de egyáltalán nem ez mindig a helyzet.

Tehát ez az egész az emberi büszkeségen alapul.

Egy hamis érzet, hogy csorba esik a tisztességünkön, mert valaki olyat mondott nekünk, amit már tudtunk.

Különben az égegyadta világon senkinek nem kívántam semmi rosszat.

Nem tudom, miért gondolod ezt.

És nem látom, hol manipuláltam bárkit.

Isten a Bibliában is általában olyanokkal tett csodát, akik utána elfogadták az Ő igazságát.

És akiknek volt hitük a gyógyulásra.

Természetesen persze igaz az, hogy "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.".

De gondolj bele!

Ha az igét hirdeted, sem mindenki tér meg.

Valakik képesek befogadni az igét, vannak akik valamiért éppen nem, sőt olyanok is, akik soha sem fogják.

Ekképpen vannak, akik (egyáltalán) nem hiszik el, hogy Isten meggyógyíthatja őket.

Természetesen ha Isten mond valamit, az úgy van.

Ha kijelentené, hogy xy meg fog gyógyulni holnapra, az bármitől függetlenül úgy van.

De olyan is lehet, hogy eszébe jut valakinek, hogy tényleg: hihetne Istenben, hogy (gyorsabban) felépül a betegségéből. De végül nem marad meg ebben a hitben. Azt nem mondom, hogy ezt már előre Isten mondta. De eszébe jutott az adott embernek, hogy hihetett volna, aztán mégsem hitt.

Hamarabb alatt arra gondoltam, hogy amikor az ember meggyógyul, akkor meggyógyul egy bizonyos idő alatt.

De ha hisz a gyógyulásában, meggyógyulhat hamarabb is.

"Azt allitani, hogy ha lenne igazi hited, akkor meggyogyulnal rakbol, sziv - es errendszeri betegsegbol, izuleti fajdalmakbol, veledszuletett sulyos betegsegekbol, mentalis betegsegekbol, azzal egyenlo, hogy azzal vadolsz masokat, hogy ok a hibasak, mert ha igazi hituk lenne, nem lennenek betegek"

→Ha valós hitük lenne rá, akkor meggyógyulnának.

Ez nem vádlás.

Nem mindig minden olyan, hogy abban az ember képes éppen hinni, hogy abban az ember hihet, vagy kell abban higgyen egyáltalán.

De előfordulhat szerintem, hogy ezekből, vagy bármely más betegségből meggyógyulhatnának emberek, amennyiben Jézus Krisztusban hinnének, de nem hisznek és nem is nyitott rá a szívük, ezért meg sem gyógyulnak.

És nyilván a legfontosabb, hogy higgyük, hogy Jézus Krisztus az Isten fia.

36

Ezt majd akkor fogod megerteni, ha egyszer komolyan beteg leszel es nagyon szenvedsz, imadkozol, de hiaba. Es akkor valaki eled all es azt mondja:

"bármely betegségből meggyógyulhatnának emberek, amennyiben Jézus Krisztusban hinnének, de nem hisznek és nem is nyitott rá a szívük, ezért meg sem gyógyulnak. Ha valós hited lenne, akkor meggyógyulnál."

Altalaban sem olyan az ima, hogy ezt meg azt kerem es megkapom. A gyogyulast kero ima sem.

Csodalkozom, hogy ezt eddig még nem vetted eszre. Hiszen mindenki meghal.

Ne keverjük már a vallást a tudománnyal könyörgöm. Ha ilyen kérdésed van, ne a vallás felől közelítsd meg a dolgot és ne is vallásos emberek válaszát kérd ki, hanem szakmabeli TUDÓSOKhoz (orvosok, biológusok, stb.) fordulj.

Lehetnek "lelki" okai a betegségeknek (nem szeretem ezt a szót, mert nincs olyan szervünk, hogy lélek, de ha valaki tartósan negatív érzelmi időszakon megy keresztül, annak lehetnek fizikai jelei), de nem minden mögött van ilyen.

Imádkozhatsz, attól nem fogsz meggyógyulni, ha beteg vagy, fordulj orvoshoz.

És tényleg ne keresd a kapcsolatot a kettő között, az egyik tudomány, a másik mese.

Mit teszel te?

El tudjuk-e kerülni, hogy hasonló hibákba essünk? Igen, ha először is meggyőződünk arról, hogy személyes véleményünk nem ütközik-e a Biblia tanításába. Például, a homoszexualitás kérdésében a Biblia azt mondja: „Sem a szexuális téren erkölcstelenek. . . sem a homoszexuális vétkesek. . . nem öröklik Isten királyságát” (1Korinthus 6:9, 10, New International Version). Amikor a szentírási tanács esetleg azt kívánja tőlünk, hogy legyünk nyitottak mások véleményére, legyünk elég alázatosak és készek – miként az első keresztények –, hogy elfogadjuk az Isten gyülekezetétől jövő döntéseket és útmutatásokat. Végül, még azokban az esetekben is, amelyekben Szentírásilag nem bizonyítható, hogy egy álláspont helyes-e vagy helytelen, vagyis, ha az személyes elbírálás alá tartozik, becsüljük többre a másokkal való békét, és legyünk készek engedni nézetünkből, ha kell, többször is.

Kész vagy-e ilyen szellemet kinyilvánítani? Ha igen, ezzel azt bizonyítod, hogy megvan benned a kiegyensúlyozottság szép szelleme, és ezzel azt is elismered, hogy a béke és az egység értékesebb számodra, mint a saját személyes véleményed.

#39

Én írtam!

"Mit teszel te?"

Bocsánat nem neked szántam, hanem másnak akartam írni és eltévedtem!