Mi történt Jézus testével?

Mivel Jézusunk akkora tudatszinttel rendelkezett, hogy tudta manipulálni az anyagot, így annak bármikor meg tudta változtatni akaratával a szerkezetében hordozott tulajdonságait, így saját fizikumát könnyedén levegőre, vagy más anyagra alakíthatta...mert Jézus Krisztus, akárcsak mi, nem a test...hanem az elme. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Na, itt befigyel a képbe az Őrtorony-féle „Jézusnak nem támadt fel a teste, hanem helyette újrateremtődött angyalként” ideológia. Ez is egy sajátos, egyetlen keresztény közösség által sem vallott Őrtorony-találmány, amellyel az örökké testetlen „felkent” osztálynak és az ezek számára megrajzolt (paradicsomi) földtől (mint a másodosztály reménységéről) elválasztott szellembirodalom értelemben felfogott „menny” értelmezésnek kívántak megágyazni. A személyes egység (unio hypostatica) soha meg nem szűnik, örökké tart.,,országának nem lesz vége'' (Lk 1,33).,,Ő viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart'' (Zsid 7,24). ,,Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké'' (Zsid 13,8).

Vagy ha Jézus nem ember jelenleg, akkor alighanem nincs most közbenjárónk, hiszen: „egy a közvetítő is Isten és ember között: >az ember< Krisztus Jézus” (1Tim 2:5)

Az áldozat nem a barlangban ment végbe azzal, hogy Isten megsemmisítette a holttestet (ez lenne a következménye ugyanis annak, ha nem az életét, hanem a testét kellett volna föláldoznia), hanem a kereszten.

A szellemi test az nem az, amire te gondolsz, mert ami szellem, az nem test. A test ugyanis fogalmilag azt jelenti, hogy fizikai kiterjedéssel bíró dolog, Isten és az angyalok pedig tiszta szellemek, nem testek. Szellemi, vagyis átszellemült teste pedig az üdvözülteknek lesz, nem mintha szellemé, vagyis kiterjedés nélküliekké, anyagtalanokká válnának, mint az angyalok, hanem az, hogy az üdvözültek teste nem lesz alávetve a romlásnak, és az anyagi volton felül emelkedik, megdicsőül. Az 1Kor 15:45-49 szövegében a mennyei, szellemi test (szóma pneumatikon) is egy teljesen más, megdicsőült létformáról beszél, nem pusztán anyag- vagy formaváltásról. A szellemi test mégiscsak test, nem pedig szellem. A szellem pedig nem test; még csak nem is szellemi test.

"Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S >van égi test meg földi test<, de másként >ragyog< az égi, másként a földi. Más a >Nap ragyogása<, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól." (1Kor 15:38-41)

Vajon mit jelent az itt szereplő "égi test" ? A szöveg Isten végtelen hatalmának bizonyítására a földön és az égen lévő teremtmények sokféleségére hivatkozik. Az, hogy mi az "égi test" az oda van írva: a Nap, a Hold és a csillagok, vagyis az égitestek.

Emlékezz vissza Biblia legelső fejezetére: "És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén..." (1Móz 1:14)

A régi zsidók felfogása szerint három dolgot neveztek égnek: a levegőég és a csillagos ég, majd a szellemi ég, a boldog lelkek lakhelye, Isten világa.

Tehát szó sincs arról, hogy Istennek, az angyaloknak valamilyen értelemben véve teste lenne. Ők tiszta szellemek. Az, ahogy a "szellemi test" kifejezést érteni akarod, az teljes képtelenség. Valami vagy szellem, vagy test. A test ugyanais fizikai kiterjedéssel bíró dolog, a szellem pedig nem ilyen. Ez olyan logikai önellentmondás, mintha azt mondanád, hogy "láthatatlan rózsaszín" vagy "jóillatú zöld".

Mit jelent tehát az a kifejezés, hogy "szellemi test"? A feltámadt emberek teste valódi anyagi test, mégis különbözik a régitől: Nem lesz többé alávetve romlásnak, betegségnek, halálnak. A szellem könnyedségét, erejét, harmóniáját hordozza magán. Tükrözni fogja a lélek szellemiségét és a kegyelem szépségét.

Tehát a "szellemi test" az a feltámadott üdvözültek viszonylatában nem azt jelenti, hogy szellemmé (vagyis lényegében anyagtalanná, testetlenné) változnék át, hanem mivel a léleknek teljesen alá lesz rendelve, ezért minden gyarlóságtól, szennytől mentes, és örökké tart. A választottak "szellemi teste" Jézus Krisztusnak föltámadása utáni testéhez lesz hasonló, mely valóságosan látható és tapintható test volt, de egyszersmind oly szellemi, hogy hirtelen helyről helyre átmehetett, és más testeken is áthatolhatott. Az Úrnak és az üdvözülteknek dicsőült teste finom ugyan a szellem erejénél fogva, viszont tapintható is a valóságnál fogva. A bűn által a mi lelkünk kivánó, állatias, természetszerű lett, a nélkül, hogy ez által megszűnt volna szellem lenni; s viszont a megdicsőülés által testünk szellemi, természetfölötti lesz, anélkül, hogy megszűnnék valódi test lenni.

Vagyis a "szellemi test" a szellemi lélek pozitív tulajdonságainak áthárulását jelenti a fizikai testre. Ez az átszellemült test, amellyel Isten közölni fogja a tiszta szellem egyes tulajdonságait.

A megváltás betetőzése, a feltámadás meg fogja dicsőíteni az emberi testet is, és azt megszabadítja az érzékiség és anyagiasság bilincseitől. Az utolsó Ádám az Úr Jézus, az új, megváltott nemzedékek ősatyja, kinek kereszthalála minden kegyelmi élet forrása, ezért és ennyiben éltető lélek.

Az pedig csak kendtek félremagyarázása, hogy Jézus teste nem támadt fel, hanem angyalkává változott. Materializálódott testekről nincsen szó.

Feltámadás vagy újjáteremtés?

„Materializált testek"

Bár Jehova Tanúi beszélnek Jézus Krisztus és a halottak „feltámadásáról", ezzel újjáteremtésre gondolnak. Nem ismerik a személy folyamatosságát és a testi feltámadást. Felfogásuk szerint Jézus emberként mindenestől meghalt. Testét és teljes emberi életét odaadta „váltságdíjként". Ami „feltámadása" után megjelent a tanítványoknak, az nem Jézus volt, ahogyan őt ismerték, hanem egy Jehova által újjáteremtett lélek, a magasabb szintre emelt Mihály arkangyal. Ő Jehovától megkapta azt a képességet, hogy anyagi testeket hozzon létre, amelyekben találkozhatott a tanítványokkal, és azt a látszatot kelthette, hogy Jézus feltámadt a halottak közül.

Az Őrtorony Társulat összesen három(féle) feltámadást különböztet meg című részt.

Az első feltámadás Krisztust és a kiválasztott osztályt, a 144 000 személyt foglalja magában, akik arra vannak rendelve, hogy Krisztussal együtt uralkodjanak a millennium idején, és örök életük legyen a mennyben. Ez a feltámadás láthatatlan szellemtestben való újjáteremtéssel történik. A 144 000 létmódjában nem (ők is szellemi teremtmények, halhatatlan „istenfiak"), hanem csupán rangban különbözik Krisztustól. A 144 000 közül 1918 előtt elhunytak újjáteremtése is már 1918-ban lezajlott. Azóta Krisztus mennyei kormányának „minisztereiként" ők irányítják Jehova látható szervezetét.

A második feltámadás az összes többi olyat magában foglalja, akik az élet feltámadására (örök életre a földi paradicsomban) rendeltettek: az ószövetségi szenteket, akik teokratikus uralkodók lesznek a millenniumban, és elsőként támadnak fel; Jehova további hívei, akik pünkösd előtt haltak meg; valamint a „nagy sokaság" vagy a „más juhok" (= Jehova Tanúi, akik Armageddon előtt meghaltak, és nem számítanak a 144 000 közé). Mindezek anyagi testtel lesznek újjáteremtve, és nem lesznek bejáratosak a mennybe.

A harmadik feltámadás azokat a személyeket foglalja magában, akiknek földi életük folyamán nem volt lehetőségük arra, hogy Jehováról halljanak. Ők éppúgy anyagi testtel lesznek újjáteremtve, és a millennium idején szintén próbára lesznek bocsátva a földön. Ha elbuknak, akkor megsemmisülnek -, ugyanúgy mint a Sátán és démonai, továbbá minden ember, aki a teokratikus uralomhoz méltatlannak bizonyult életében.

Azok közé, akik nem „támadnak fel" (ill. nem lesznek újjáteremtve) tartoznak az Armageddonnál elesettek, mindenki, aki tudatosan és akarattal rosszat cselekedett, a „szent szellem" ellen vetkezett, és Krisztus váltságáldozatát visszautasította.

Nézzük, hogy Jehova Tanúinak nézete szerint hogyan is történt Krisztus feltámadása. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy véleményük szerint Jézus teste nem lett feltámasztva, hanem Isten megmagyarázhatatlan módon eltüntette a sírból. Jehova Tanúi számára azonban, amint már rámutattunk, test és lélek ugyanaz, vagyis náluk nem található ilyesfajta megkülönböztetés. Következésképpen Jézus lelke sem támadt fel. A szellem az Őrtorony-hívek számára megintcsak nem más mint életerő, amelyet Jézus utolsó lélegzetével kilehelt a „cölöpön" (vö. Érveljünk az írásokból, 340. o.). így tehát a szellem sem támadhat fel. Az Őrtorony-féle nézet szerint tehát Jézus nem támadt fel, hanem Jehova újjáteremtette ama életnyomok szerint, amelyeket ő Jehova emlékezetében hátrahagyott: „A feltámadás magában foglalja az egyes személyek életének visszaállítását mindazon jellemvonások figyelembevételével, amelyeket Isten az emlékezetében megőrzött" (i. m. 97. Q.). (így bizony félrevezető, ha az Őrtorony Társulat mégis „feltámadásról" beszél, mivel nem a hagyományos bibliai értelemben vett feltámadásra gondol. Jézus ezen életnyomok alapján tett nyilvánvalóvá különböző testeket, amelyekkel 40 napon át megjelent a földön. Bár ezeken a testeken ott voltak a kereszten szerzett sebek, Jehova Tanúi szerint mégsem voltak azonosan Jézus megfeszített testével, hanem teljesen új teremtések.

Valóságos vagy látszólagos testi lét?

a) A személy léte (mind Krisztusé, mind az emberé) nem ér véget a halállal, hanem a mostani és az eljövendő lét között folyamatosság van. Jehova nem teremtette újjá Jézust megdicsőült Mihály arkangyalként, hanem akként jelent meg tanítványainak, aki volt: megfeszített és feltámadott Uruk és Mesterük. Ily módon tehát bizonyosan új, megdicsőült testtel bírt, (földi képzelőerőt meghaladó) „szellemi testtel" („szóma pneumatikosz", 1Kor 15,44 kk), ugyanakkor egyértelműen azonosítható volt. „A halott és eltemetett Úr Isten cselekvése által újra életre kelt (vö. Csel 2,31-34; Ef 5,14), és bár új, anyagában nem azonos, de nem is csupán látszólagos testi létben (vö. Jn 20 és 21). Látható és tapintható formában jelenik meg a tanítványoknak (Jn 20,27r; Lk 24; Csel 1,1-6; vö. Un 1,1-3), akkor is, ha nem mindig engedi meg az ilyen érintést (Jn 20,17), mert a továbbiakban már csak megdicsőültként – tehát testi formájától függetlenül (2Kor 5,16) - kell felismerniük. Bár Jézus az új korszak (aión) fény- és szellemvilágában található, evéssel és ivással (is) gyakorolja velük az emberi közösséget (Lk 24,29k; Jn 21,12-14)" (TBLNT [= Újszövetségi Teológiai Fogalmi Szótár] L, 45. o.).

b) Ha az Őrtorony Társulat azt állítja, hogy Jézus nem támadt fel valóban testileg, hanem „más angyalokhoz hasonlóan" csak látszólagos testtel mutatkozott, veszélyesen súrolja a spiritizmust és a gnosztikus doketizmust (mégha csak Jézus halál utáni állapotával kapcsolatban is). A Szentírás a látszólagos testiség és a szellemszerű megnyilvánulás mindenfajta állításával szemben nyomatékosan hangsúlyozza a feltámadás testi voltát (ld. az iménti íráshelyeket). A bibliai Jézus lényének, aki személyében „az igazság" (Jn 14,6) ellentmond, hogy látszattestben való megnyilvánulást tulajdonítsunk neki. Méghozzá abból a célból, hogy a tanítványoknak feltámadást színleljen, ami az Őrtorony Társulat tanítása szerint ilyen formában állítólag nem lehetséges.

c) A hívők sohasem - még s feltámadás után sem - részesülnek abban a létmódban, amelyben Krisztus, mert Krisztus Isten, mi pedig emberek vagyunk. Az ember feltámadása - a bibliai kijelentés szerint ez alól nincs kivétel - Krisztusnak, „az elhunytak első zsengéjének" (vö. lKor 15,20-24) feltámadásából következik. Ez azonban sohasem adja meg ugyanazt az isteni létmódot, amelynek Krisztus öröktől fogva birtokában van.

A Biblia is többféle feltámadást ismer, de nem úgy, mint Jehova Tanúi. Sokkal nyilvánvalóbban beszél az örök életre vagy örök kárhozatra való feltámadásról (Mt 25,31-36; Jel 20,11-15), emellett (vagy az elsővel azonosítva) beszél „kifeltámadásról" (exanasztaszisz) vagy „első feltámadásról" a hitben elhunytak esetében, amely a földön élő hívők „elragadtatásával" egyidejűleg és az utolsó napi általános feltámadást megelőzően történik (Fii 3,11; ITesz 4,16k). Semmit sem említ az olyanok állítólagos próbalehetőségéről, akik a millennium alatt támadnak életre. Sokkal inkább érvényes: „...elrendeltetett, hogy az emberek meghaljanak, azután pedig ítélet következik..." (Zsid 9,27). Végül is az írás nem tud az Őrtorony Társulat által elképzelt osztálytagozódásról.

Jézus saját maga tette le és vette fel az életét (Jn 10:17-18), teste templomát is ő maga építette fel (Jn 2:19-22).

Jézus igenis a saját teste újrafelépítéséről beszélt (Jn 2:21), hiszen hatalma volt életét letenni és felvenni (Jn 10:17-18). Jézus, a Fiú nem pusztán angyal.

Talán előbb jó lenne tudni, hogy minden létező dolog, még a legszilárdabb anyag is szellemi eredetű. Ha képesek vagyunk ezt belátni, akkor megfogjuk érteni, hogy az ember, mint az Isteni Ihlet legelőbbre haladt fejleménye lehetőségében áll hogy eredetével azonosuljon.

Jézus, aki feladatának tekintette, hogy az emberek (ön-)tudatát felemelje, saját életét állította példaként tanítványainak. Ő elismerte benne és kifejezésre hozta a Krisztust. Mikor valaki elismeri és kifejezésre hozza a Krisztust benne, akkor ő annyira tudatosul, hogy történhet testével bármi is, a Krisztus benne azt tökéletesen helyreállíthatja.

Ez a feltámadás titka, de Jézus tovább ment, mert a test nem csak helyreállítható, hanem teljesen átszellemülhet, ez az amikor a tudat visszatér eredetébe, akkor “magával viszi” a testet a szellembe. Az egyéniség nem szűnik meg létezni, úgy szükség szerint bármikor láthatóvá válhat halandók számára.