Ha egyes wiccák azt kifogásolják az ábrahámi vallásokban, hogy mindent tőlük loptak el, akkor miért sajátítanak ki maguk is ábrahámi szokásokat?

#11.

Most mást állítasz, mint az előbb.

Az előbb még: "A kereszténység európába való beerőszakolása közben gonduk volt arra,hogy a régi pogány ünnepek napjára tegyék az övéiket,templomaikat is pogány,szent helyekre emelték."

A keresztény gondosan a germánok ünnepeire helyezték a sajátjaikat, ellopták a pogány germánok ünnepeit, beerőszakolták a kereszténységet.

Most meg: "Fölösleges kronológián lovagolni,tökmindegy mikor a keresztények megismerették a germánokkal,szászokkal az igét,azok elfogadták megtérve,hogy ez a feltámadás ünnepe de a pogány ünnepet is megtartották.Ennek keverékéből lett a mai teljesen értelmetlen húsvét.Így pusztult el egy pogány ünnep."

Tehát a keresztényeknek megvoltak már eleve a saját ünnepeik, aztán ahogy találkoztak a germánokkal, azok megtartottak bizonyos hagyományokat a kereszténység előttről.

Magadnak mondasz ellent. Akkor melyik állításod kívánod tartani? Csak mert nem mindegy történelmi szempontból. És nem, nem felesleges a történelmi kronológián lovagolni, mert ez a kultúrtörténet, a vallás- és egyháztörténet, illetve a történettudomány lényege. Ennyi erővel nyugodtan mondhatnánk bármire, hogy hát volt ott valami valamikor, megtörtént, szép is, de rossz is volt, ott a messzeségben. Cseppet sem mindegy, hogy mi milyen sorrendben történt, mi hogyan történt meg. A történettudomány eleve az összefüggéseket is vizsgálja. Egy kicsit emlékezetet a sulis kisgyerekre, aki magyarázza a dolgozatát. "Hát mindegy... Nagyjából hasonlít a sztori, nem? Tanár úr, nem adna rá legalább egy pontot?" Mivel a két állításodban kronológiai eltérés van ezért kérdezem, hogy melyiket kívánod fenntartani?

A kereszténységben már, ahogy említettem legkésőbb a II. században létezett a húsvét, a pészahhoz igazítva, először zsidókeresztény, korai keresztény körökben, és a mai napig a zsidó naptár mozgásához igazodik, ezért is mozgó ünnep. Nem volt ekkor semelyik másik népnél ünnep, leszámítva a héberhez hasonló, pásztorkodó, sémi, nomád kultúrából származó beduin csoportokat, akiknél voltak rokonszertartások, hisz azonos környezeti és történelmi hatások érték őket.

A mai húsvétból egyedül a lehetnek amúgy pogány (kelta, vagy germán) gyökerei, amit amúgy a kereszténység nem fogadott el a húsvét szimbólumaként. De az is lehetséges, hogy egy félrefordítás útján kapcsolódott az ünnephez. Mindenesetre a húsvét az 1600-as évekig megvolt nyuszi nélkül, ugyanis ekkor említik először, és ekkor is csak néhány német faluban, helyi, regionális szokásokként, előtte a tavaszhoz kötődött. A hímes tojás például zoroasztriánus eredetű, és sokkal hamarabb a húsvét része volt, mint a nyuszi, és eredetileg nem is fűződtek össze, nem tojt a húsvéti nyuszi, ahogy sok vidéken a mai napig sem tojik. A norúzhoz kötődött eredetileg, ami a perzsa, illetve zoroasztriánus újév, ami a nagyböjti időszakra esik a keresztény naptárra átvetítve. Mezopotámiai, illetve perzsa keresztények vették át a szokást, akiktől aztán a keleti keresztények, majd a nyugatiak is átvették. Maga a tojás egyébként a pészahi asztalnak is a része volt, de a különböző festékekkel való kidíszítés, írás szokása perzsa eredettel rendelkezik. Erről a Magyar Néprajzi Lexikon is ír. A tojás a perzsa kultúrában egyébként a végtelenség, az újjászületés/újjáteremtés, Ahura Mazda végtelenségének, a világmindenségnek (héj - Ahura Mazda, avagy Isten, fehérje - a csillagok, bolygók, sárgája - a Föld, vagy más értelmezés szerint: héj - matéria, fehérje - szellem, tudat, sárgája - lélek) a szimbóluma.

[link]

[link]