Az egyiptomi kivonulás valóban megtörtént?

Hogy mi volt az "ozraelita" honfoglaláskor, arra nem tudok válaszolni.

De ami a kivonulást illeti, szerintem az egyiptomiak törölték a történelmükből.

Már mint az egész állam formájuk lényege hogy a fáraó az a megtestesült isten, erre jőn egy csávó a sivatagbol, legyüri a "varázslókat" ki kényszeriti a népének távozását és még a fáraó és meg hal.

Diktaturákban sok ilyen történelem át írás volt már. Sztálin például eltüntette fotokrol a volt titkos rendőrségének fejét (mi után meg ölette)

De ez csak elmélet.

Amugy sem lehettek sokan a zsidok.

Nem, Drakula.

Nem volt kivonulás. Főleg nem 40 km-re, ahogy a térképen látszik.

Hogyne történt volna meg az egyiptomi kivonulás? Benne van a Tórában.

Amúgy a sivatagi népszámlálás adatai alapján mindösszesen kb 3 millióan lehettek.

Mit értesz az alatt, hogy "valóban megtörtént"?

Egy hatalmas nép fogságba esett Egyiptomban, majd a fáraó megparancsolta, hogy öljenek meg minden újszülött héber gyermeket, aminek nem eleget téve egy héber anyuka a gyermekét a Nílusba helyezte, hogy aztán a fáraó lánya kihúzza onnan, majd felnevelje, végül ennek az embernek a pálcája egész Egyiptomot békákkal, sáskákkal, járványokkal sötétséggel sújtotta, hogy aztán 600.000 héber férfi plusz a családjuk kivonulhasson Egyiptomból? Szinte biztos, hogy nem történtek a Tórában leírt mértékű, drasztikus események Egyiptomban semelyik fáraó időszaka alatt, illetve semelyik században. Egyrészt kb. 2.000.000 kivonulásáról beszélhetnénk, ha úgy számolunk, hogy minden férfinak volt egy vagy több felesége és egy vagy több gyermeke, plusz az idősek stb. A korabeli Egyiptom lakossága kb. 4.000.000 fő volt, Hácor, a legnagyobb kánaáni város lakossága pedig kevesebb volt, mint 2.000.000. Ha pusztán 600.000 férfi vonult volna ki, azt is jelentősen megérezte volna mind az egyiptomi, mind a kánaáni demográfia a korban. Emellett több régészeti leletnek kellene utalnia egy ilyen nagy volumenű eseményre. Nem beszélve arról, hogy ilyen mértékű rabszolgaság nem volt Egyiptomban. Írott források ilyen mértékű elvándorlásról szintén nincsenek, sem egyiptomiak, sem más nemzetiségűek részéről.

Főként nomád életmódot folytató sémiták/szemita nyelvű népek települtek Egyiptomba, főként a Tórában leírt Gósen földjére, vagyis a Nílus-delta környékére, Alsó-Egyiptomba, akiket a fáraó sokszor kemény munkára kötelezett, valamint hadifogolyként elejtetett, asszimilálni próbált stb., aminek hatására bizonyos a Tórában leírtnál jóval kisebb lélekszámú csoportok fellázadtak a fáraó dolgoztatása, valamint az egyiptomi elnyomás ellen, majd elmenekültek a Sínai-félszigeten keresztül a Közel-Keletre és Kánaánba egy vagy több karizmatikus törzsi vezető vezetésével (akiknek valószínűleg valamilyen vallási szerepük is volt), majd hozzájárultak a korai izraeliták kialakulásához sok más réteg, csoport mellett? Ez abszolút lehetséges, sőt, elég valószínű hogy így történt. A tudósok, kutatók többsége valójában úgy gondolja, hogy van egyfajta történelmi magja az exodus történetének, volt egyfajta kismértékű "történelmi exodus", ami a későbbi, általunk is ismert történet alapjául szolgált, még akkor is, ha nagyrészt mitikus és legendás a történet Bibliában leírt formája. Avraham Faust történész, régész külön művet szentelt ennek, ahol konkrétan neveket is felsorol ezen vélemény mellett. Ha a filológia és az irodalomtudomány szövegkritikai eszközeivel nyúlunk a Szentírás ezen soraihoz is, akkor megállapíthatjuk, hogy a történet már jóval a babiloni fogság előtt is élt az izraelita népemlékezetben. Nagyon kevés kutató tagadja, hogy ez így lenne. Ezt a legtöbb bibliakutató, történész, régész, filológus, teológus, irodalomtudós stb. elfogadja. Egyrészt a prófétákban szintén találkozhatunk vele, ami arra enged következtetni, hogy a Kr. e. 9-8. században már létezett egyfajta kivonulástörténet főként az északi Izráeli Királyságban. Másrészt a Tóra négy fő forrása közül három megtalálható Mózes II. könyvében: a J, az E és a P forrás. A J vagy jahvista forrás és az E vagy elohista forrás a két legrégebbi egybefüggő, fő forrás a Tórában. Előbbi valószínűleg a déli Júdai Királyságban keletkezett a Kr. e. 9-8. században keletkezett, míg utóbbi északon a Kr. e. 8. században, ugyanakkor jóval korábbi hagyományokat dolgoztak fel (a legtöbb irodalomtudós például megkülönböztet egy J1 és egy J2 forrást is, amelyből az egyik Wellhausen és Gerhad von Rad eredeti datálásnak megfelelően a 10-9. század körül keletkezhetett, nem érzékelhető benne a prófétai irodalommal való kapcsolat, míg a másik az egyértelműen későbbi, 8. századi időszakra utal), amelyek már jóval ezt megelőzően keletkeztek. Ebből arra következtethetünk, hogy már a korai monarchikus időkben, a II. vaskorban is létezett a történet egy formája. Emellett a Tórának vannak egyéb forrásai is, amelyeket úgy illesztettek be. Ilyen például Mirjám éneke, ami a bibliakutatók többsége szerint a Tóra legősibb szöveganyaga. Egy nagyon archaikus óhéber nyelven íródott. A kutatók többsége a Kr. e. 13-12. századra datálja. A szöveg egyértelműen a héberek Egyiptomból való kivonulás egy korai formáját énekli meg. Szó van benne a fáraó lovasainak tengerbe fulladásáról, illetve a héber Istent egyfajta természeti és pusztai vihar- és háborúistenként ábrázolja, ugyanakkor Carol Meyers bibliatudós véleménye szerint erősen rájátszik az ősi közel-keleti mítoszokra szimbolikájában (lásd: Baál, Hadad stb. a leviatánt/lótánt győzi le és folytja a tengerbe, míg JHVH a zsarnokokat stb.). Szintén érdemes megemlíteni a Tórán kívüli, de szintén nagyon ősi keletkezésű Debóra énekét, amiben szintén tükröződik egyfajta korai kivonulási mítosz. Richard Elliott Friedman elég sokat írt a kivonulás szövegtörténeti emlékeiről a héber/izraelita irodalomban. Másrészt számos régész és történész megállapította, hogy egyértelmű tény, hogy az ókori Egyiptomban szinte folyamatosan éltek szemita nyelvű/sémita bevándorlók, illetve lakosok. A Bibliában meglehetősen jól megmaradt az a közel-keleti emlékezet, hogy szárazság esetén Kánaán, Szíria, a Sínai-félsziget stb. (tehát azon régiók lakosai, akiket az egyiptomiak egyszerűen csak "ázsiaiaknak" neveznek) lakosai Egyiptomba települtek át igencsak nagy létszámban, mivel Egyiptom a Nílus ajándéka volt és nem függött annyira a csapadéktól. A Bibliában ezt az emlékezetet őrzi az a történet, amikor Ábrahám Egyiptomba megy, amikor József testvérei Egyiptomba mennek stb. Egy időben olyan sok szemita élt Alsó-Egyiptomban, hogy még egy saját királyságot is kikiáltottak, ők voltak a hükszoszok. A származásúk valószínűleg nem homogén (amoriták, szírek, kánaániták, saszuk, arámiszerű népek stb.), de egyértelműen a jelentős többségük szemita volt, illetve keleti származásúak voltak (több régész és bibliakutató ebből adódóan arra következtet, hogy a bibliai József-történetben ezen közel-keleti időszak emlékei maradhattak meg). A hükszoszok kiűzése után is nagyon sok sémita maradt Egyiptomban. Rengeteg bizonyítékunk van arra, hogy ezen népek, törzsek, csoportok időnként kivonultak, majd visszatelepültek Egyiptomba. A saszuként említett pásztorkodó nomádok például a Sínai-félsziget környékén éltek, a modern tudomány általában őket tartja JHVH első imádóinak a legkorábbi, egyiptomi említések és társítások miatt, illetve bizonyíték van arra, hogy gyakran ki-betelepültek Egyiptomból, néha elfogták őket az egyiptomi hatóságok, majd foglyokként munkára kényszerítették őket meglehetősen alacsony jussokért (tehát nem rabszolgaság, de valami hasonló). Donald B. Redford, Anson Rainey, William G. Dever, Aren Maeir, Lester L. Grabbe és még nagyon-nagyon sok kutató úgy gondolja, hogy ez a népesség valamilyen mértékben valószínűleg hozzájárult a későbbiekben a kánaáni hegyvidéken kikristályosodó izraelitákhoz, illetve gondolja hogy ebből a csoportból bizonyos rétegek északabbra vándoroltak. A hükszosz kor után szintén előfordult, hogy a fáraó az idegeneket behívta egy kis vendégmunkára. Szintén nem voltak rabszolgák, ugyanakkor meglehetősen kemény és nehéz munkákat bíztak rájuk (pl.: kőfejtés, bányászat, városok építéseinél való segédkezés, téglák készítése stb.), illetve szintén nem éppen dőzsöltek a jutalmazástól. Manfred Bietek szerint vannak bizonyos emlékek a Bibliában, amelyek hasonlóságot mutatnak ezen munkaszolgálatokkal. Néha még maguk a hükszosz uralkodók is kötelezték erre a velük azonos származású, ám alacsony társadalmi származású embereket (pl. nomádokat), nemhogy később az egyiptomiak. Amihai Mazar megjegyzi Edgar Pusch bizonyítékaira hivatkozva, hogy valószínűleg lehetett valamilyen a Tórában leírtaknál sokkal kisebb, meg természetesen sokkal "kevésbé mesés" csoport, ami elmenekült Egyiptomból, majd később csatlakozott az izraelitákhoz, s saját eredetelbeszélésüket, valamint mítoszaikat kiterjesztették az egész népre. Mazar szerint kicsi nomád törzsek részéről nem is várható komolyabb régészeti bizonyíték, ellenben egy olyan hatalmas eseménnyel, mint amiről a Biblia ír. William G. Dever ezt a csoportot József törzseivel, míg Richard Elliott Friedman Lévi törzsével azonosítja. A számukra a becslések eltérőek, de az bizonyos, hogy a Biblia ebből a szempontból egyáltalán nem hiteles, ahogy az is szinte biztosan meseszámokkal való operálás, hogy 40 évig vándoroltak a sivatagban. Mások azon a véleményen vannak, hogy nem kimondottan bizonyos törzsekről van szó, hanem egy kisebb rétegről, ami beleolvadt az össz izraelita társadalomba. A fentieket az is alátámasztani látszik, hogy a Héber Bibliában számos egyiptomi eredetű nevet viselő izraelitáról tudunk. Kezdve Mózessel (ami egyiptomiul "fiú"-t jelent, de gyakran állt valamilyen előtaggal is), folytatva Áronnal (szintén valószínűleg egyiptomi eredetű, a jelentése azonban kétségesebb, de valószínűleg "harcos oroszlán"-t jelent), Mirjámmal (az előtag óegyiptomiul azt jelenti, hogy "szeretett", "kegyelt"), Hofnival, Fineás(z)-al, Hurral, Merárival, Lévivel stb. A bibliakutatók, vallástudósok, történészek, régészek között továbbá széles körű egyetértés van abban, hogy JHVH és a Tetragrammaton nem kánaáni isten, soha nem volt tagja a kánaánita panteonnak. Kultuszát közvetlenül egyedül az izraelitáknál igazolják. Közvetetten azonban az egyiptomi feliratok alapján arra következtethetünk, hogy a Sínai-félsziget környékén nomád népek között jelent meg ez az istenség először. Pont ott, ahová a Héber Biblia kritikai elemzése szerint szintén nagyon korai szövegei helyezik ("A Sínai-hegyről jött az ÚR, és Széírből támadt föl nekik. Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent között jelent meg, jobbja felől tüzes törvény volt számukra." 5Mózes 33,2). Itt érdemes megemlíteni a midianita hipotézist, miszerint Jetró és Mózes Istene valójában azonos volt. Ebben az esetben logikus lehet Friedman, Smith, Dever, Redford és számos más tudós érvelése, miszerint ezt a déli istenséget egy kisebb csoport vitte a többi izraelita réteghez, akik Kánaán belső részeiről és a Kánaántól keletre fekvő szír/észak-mezopotámiai területekről területekről származtak. Ebben az esetben logikus egy papi/prófétai csoportot feltételezni, akik megismertették JHVH kultuszát a többi izraelitával, hogy aztán később El, El Shaddai stb. elemeivel összedolgozhassák. Egyébként magának a kivonulás történetének az eredetéről Bart D. Ehrman is hasonló véleménnyel van: magyarán egy kiseb exodus-csoport, ami létszámát tekintve egyáltalán nem volt nagy (Avraham Faust szerint a kutatók többsége néhány száztól max. 1-2 ezerig teszi ezen csoportok népességét), ugyanakkor kulturálisan annál nagyobb hatást gyakoroltak a később megszilárduló Izráelre. A kutatók többsége ezen kis csoport kivonulását II. Ramszesz, illetve a ramesszidák korszakára teszi. Vannak, akik ennél korábbi időpontot javasolnak, de ez kevésbé valószínű. Jan Assman emlékezettörténetiség gondolata nem szűkíti le ennyire az egészet egy eseményre. Szerinte az egész Exodus könyve számos történelmi eseményt egyesít (például József révén a hükszoszokat, a kivonulás és vándorlás révén a saszu, habiru és egyéb sémi nomádok tapasztalatait, Ehnaton/Ahnetaton fáraó vallási reformjait stb.), amelyek külön-külön történelmi alapokon nyugszanak, de egyben egy mitikus történetet láthatunk.

Remélem nyújtottam egy kis belátást abba, hogy jelenleg mit, s hogy gondolunk. Szerintem világosan lejött a kis szösszenetemből: a nyugati ember szeret fekete-fehérben gondolkodni. Valami vagy megtörtént szó szerint vagy mese habbal. A valóság ennél komplikáltabb. Összességében egy mítoszról, legendáról beszélhetünk, amelyek egyáltalán nem történelmiek, azonban valószínű, hogy van neki egy történelmi magva. A mítoszok sem csak úgy keletkeznek a semmiből, pláne akkor, ha egy nép/nemzet gondolkodását ennyire meghatározó eseményről van szó. Persze van ilyenre példa a történelemben, de nem ez az általános.