A Biblia ír valamit az öngyilkosságról és az önbántalmazásról?

Annyit mindenképpen ír a Biblia, hogy szeresd az Istent, szeresd felebarátodat és szeresd önmagadat.

Ha Istent szereted, az Ő teremtményeként biztos nem leszel öngyilkos.

Ha felebarátaidat szereted (értsük itt most csak azokat az embereket, akik jó szándékkal vannak feléd), nem leszel öngyilkos, mert nem akarsz fájdalmat, rossz érzést okozni, nem akarsz lelki terhet rájuk tenni.

Ha szereted Önmagadat, elfogadod magadat olyannak amilyen vagy, szintén nem leszel öngyilkos.

Az öngyilkosság is emberölés. Súlyos következménye van, nem oldja meg a helyzetet, a szellemi problémát, amiből elmenekült az illető. Nyilván Isten mindent lát, milyen pszichés és elmeállapotban volt az illető, mennyire volt valóban kilátástalan a helyzete. Hívőként rábízhatjuk magunkat Isten gondviselésére, aki segítségünkre lehet kijönni egy nehéz, megoldhatatlannak látszó helyzetből is. Elriasztásként egy élménybeszámoló (angol nyelvű, felirat bekapcsolható):

https://www.youtube.com/watch?v=HGQDkCi-OIY

egyébként nem hiszek az örök pokolban, de a jelenleginél rosszabb helyzetbe sodorhatja magát az ember

Szia

Ír.

A bibliai időkben Isten egyik-másik hűséges szolgáját annyira megterhelték a körülményei, hogy meg akart halni. Jób például így kesergett a fájdalmai közepette: „Gyűlölöm az életem. Nem akarok tovább élni!” Jób 7:16; 14:13.

Jónás rendkívül csalódott volt, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számított rá, ezért így szólt Jehovához: „kérlek, vedd el az életem, mert jobb meghalnom, mint élnem!” Jón 4:3.

Egyszer Illés próféta is azt kérte elkeseredettségében, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: „Elég! Most tehát, ó, Jehova, vedd el az életemet” 1Királyok 19:4.

Rebeka, Izsák patriarchának a felesége egyszer annyira elkeseredett egy családi gond miatt, hogy ezt mondta: „Megutáltam az életemet” 1Mózes 27:46

Jehova vakon elítélte őket? Sőt, szavaikat megörökítette a Biblia lapjain.

Jehova értékesnek tartotta ezeket a hűséges szolgáit, és azt akarta, hogy tovább éljenek. Nem ítélte el őket az érzéseikért, hanem segített nekik túljutni a kétségbeesésen, és szeretettel megerősítette őket, hogy folytatni tudják a szolgálatukat.

#8 kihagyta Jeremiást

20,14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott!

20,15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt.

20,16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben.

20,17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna!

20,18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?

A Prédikátor könyvéről nem is beszélve, depresszív hangulat tekintetében...

Azidézetekbõl nem derül ki, de a vallás bûnnek tartja. A Talmud arról ír, hogy ha emberélet lehet veszélyben, kötelesség a mentés, függetlenül attól, hogy mit tudunk a veszélyben levõrõl. Moed rend Yoma traktátus 83a oldal és folytatás.

Itt egy példa a vízbõl mentés, ahol megjegyzi: ha a mentõ közben meghal, az nem számí öngyilkosságnak, mert nem az volt a szándéka.

Ebbõl következik, hogy az öngyilkosságot bûnnek tartja.