A jehovák miért beszélnek magukról E/3 személyben? Miért hiszik az ha én E/3 ba beszélek valakiről akkor magamról beszélek?

Népszerű nevén Ótestamentumnak vagy Ószövetségnek is nevezik. Azok az Írások közel 7000-szer tartalmazzák Isten megkülönböztető, tulajdon nevét. S vajon melyik ez a név?

A név annyira szent, hogy annak használatával kapcsolatban Isten a következő parancsot adta Izraelnek: „Ne ejtsd ki Jahvé [Héberül: יהוה], a te Istened nevét, hogy helytelenül használd azt” (2Mózes 20:7, The Jerusalem Bible). „Ne használd tiszteletlenül Jehova, a te Istened nevét!” (The Living Bible). Felismered a „Jahvé” vagy a „Jehova” nevet? Vagy talán szokatlanul cseng ez a név a te fülednek?

De figyeld meg a parancsolatot. Vajon megtiltotta Isten nevének használatát vagy kiejtését? Nem. Egyértelműen csak annak helytelen használatát tiltotta meg!

Vajon miért nem ellenőrzöd ezt az írásszöveget — a 2Mózes 20:7. versét — a saját Bibliádban? Bizonyára meglepne. A legtöbb fordításban többé-kevésbé így szól: „Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd” (Károli fordítás). „Uradnak, Istenednek nevét ne vedd hiába” (1979, Katolikus fordítás). „Ne mondd ki hiába az ÚRnak a nevét” (Ökumenikus fordítás, 1975).

Nos, nem figyeltél meg valami különöset? Igen, a legtöbb bibliafordításból hiányzik az isteni név! A kereszténység és a judaizmus legnépszerűbb fordításainak sok millió példányánál kihagyták, törölték a világegyetem legfontosabb nevét. Hát nem különös ez?

Talán valamilyen félreértés történt? Vagy szándékos kísérlet arra, hogy leminősítsék, jelentéktelenné tegyék a Legfőbb Úr, Jehova nevét? Ez utóbbi esetben a legsúlyosabb csalással állunk szemben, ami kihatással van az embernek Teremtőjéhez fűződő kapcsolatára.