Ha valaki akaratán és szándékán kívül rengeteg ember halálát okozta, Isten azt is megbocsátja? Ha nem volt szándékos és megbánta az illető és Istenhez imádkozik, hogy Ő megbocsásson?

Igen! Ha valaki szerencsétlenséget okoz akaratán kívül, és tényleg megbánja, Isten látni fogja ezt és megbocsát neki.

Sőt, ha valaki szándékosan tett szörnyűséges dolgokat, de abban a meggyőződésben, hogy helyes amit tesz (pl egy hadvezér, aki miatt sokan meghalnak), és úgy hal meg, hogy nem ismerte meg önhibáján kívül az igaz Istent, akkor is fel fogja támasztani Isten őt, hogy lehetőséget kapjon bizonyítani, hiszen azt mondja, hogy "lesz feltámadásuk a igazságtalanoknak" is.

Minden bűnt megbocsáthat Isten, kivéve azt, amely szándékosan és tudatosan ellenszegült neki, vagyis a szent szellem ellen vétkezik!

Nincs megbocsájtás. Sosem volt és sosem lesz. Ez egy emberi találmány. Isten nem egy dedós, és nem időben létezik. Az ő szemszögéből, minden egyszerre van, ami a végtelen létezésben valaha volt és lesz, akármilyen dimenzióban, időn belül vagy kívül, mindenhol, mindenhogy.

Isten maga a tudás és bölcsesség. Megbocsájtani azoknak kell, akik fejletlenek és nincs önismeretük, mint az átlag ember.

Igy is úgy is meg kell tanulnia az egyénnek, hogy amit tett, micsoda. De valóban más energia, mikor ez történik, vagy ugyanez akaratosan.

A bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni, tehát aki nem akart embert ölni, de mégis emberek halálát okozza, az eleve nem gyilkosság, de annyiban mégis lehet többé-kevésbé súlyos bűn, amennyiben megállapítható a felelőssége. Például a veronai buszszerencsétlenség sofőrje nyilván nem akarta megölni az utasait, de annyiban mégis vétkes, hogy nem pihent eleget, álmosan, fáradtan vezetett, noha tudta, hogy ez kockázatos és tilos.

Természetesen Isten minden bűnt megbocsájt az őszintén megbánóknak, akár a tudatos tömeggyilkosságot, akár az akaratlan halálokozást. Az okozott szerencsétlenségért azonban vállalnia kell az evilági felelősséget, tehát a börtönt, a kártérítést, a bocsánatkérést, stb.

@ "Vagyis Jézus Istenéhez kell imádkozni."

Az Isten, az Atya a cél, Jézus a Fiú pedig az út, a közbenjáró. Minden az Atyától származik, de csak és kizárólag Jézus Krisztuson keresztül, ezért aki az Atyától akar valamit, annak Jézushoz kell fordulnia, s csak Jézuson keresztül fordulhat az Atyához.

Jézust ugyanaz a tisztelet illeti, mint az Atyát:

"Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli." (Jn 5,22-23)

Természetesen kéréseinkkel Jézushoz is fordulunk:

"Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt." (Jn 14,14)

A keresztények segítségül hívják a nevét:

"Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet." (ApCsel 9,14)

Bensőséges kapcsolatban vannak vele:

"Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem." (Jel 3,20)

Hálát adnak neki:

"Hálát adok Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt." (1Tim 1,12)

Gyógyítását kérik:

"Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem." (2Kor 12,8)

Visszatérését sürgetik:

"Jöjj el, Uram Jézus!" (Jel 22,20)

"Marana tha!" (1Kor 16,22) =Jöjj el Urunk!

Életük végén neki ajánlják lelküket:

"Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" (ApCsel 7,59)

Leborulva imádják:

"És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Azok pedig leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe." (Lk 24,51-52)

Együtt magasztalják és dicsőítik őt az Atyával, akárcsak az angyali seregek:

"És láttam meg hallottam sok angyalt, az élőlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt, és nagy szóval mondták: Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás. Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levőkkel együtt ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!" (Jel 5,11-13)

Jól mondod: Jézus az egyetlen közbenjáró. De ez nem azt jelenti hogy Jézushoz kell imádkozni! Ahogyan Ő tette, Istenhez, az Atyához kell imádkozni Jézus elismerésével.

Mivel a kiírt téma nem ez, így csak röviden:

"És amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy a Fiú dicsőítse az Atyát. 14 Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni."

Most akkor "kértek" vagy "kértek tőlem"? A magyar fordításokban így is, úgy is szerepel. De azért nem mindegy, mert egyrészt Jézus azonos megfogalmazásaival egyeznie kellene, nem mondhat ellent nekik.

kértek: Több ókori kézirat is ezt a megfogalmazást támasztja alá, mely összhangban van a Jn 15:16-ban és 16:23-ban található gondolattal. Más ókori kéziratokban ez áll: „kértek tőlem”.

A 15:16 a b. részében ezt írja: "...és így bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek."

A 16:23 pedig ezt: "Azon a napon nem kérdeztek tőlem semmit. Teljesen biztosak lehettek benne, hogy bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben."

Az összes többi példát a háromság támogatása miatt tünteti fel Jézust úgy, mintha teljesen mindegy lenne kihez fordulna az ember. Ilyen a tisztelet és az imádat is. Nem ugyanaz.

@ "Más ókori kéziratokban ez áll: „kértek tőlem”."

Egész pontosan a legrégebbi, a legtekintélyesebb és a legtöbb szövegtanú ezt a változatot erősíti, mint például a Sinai és a Vatikáni kódexek (IV.század), s a még figyelemreméltóbb 66-os papirusz is, ami 200 körül való. A "tőlem" nélküli változatot az Alexandriai kódex (V.század) képviseli, s még néhány ennél is későbbi szövegtanú.

@ "bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek"

Jézus nevében kérni nem azt jelenti, hogy egy imakérés végére odabiggyesztek egy "Jézus nevében" fordulatot. Egyetlen ilyen ima sincs a Bibliában, bár éppenséggel lehet így is imádkozni. "Jézus nevében" kérni azt jelenti, hogy "Jézussal kapcsolatban állva", "Jézus szándékával, akaratával megegyezően". A keresztények bensőséges kapcsolatot ápolnak Jézussal, aminek szerves része a megszólítása, vagyis az ima. Jézus megszólítása nélkül nem tudom milyen bensőséges viszony alakítható ki.